A csontvelőről

A csontvelő mibenléte, annak elhelyezkedése, funkciója sokak számára ismeretlen. Sokan csak akkor gondolkodnak el fontosságán, amikor ők maguk, vagy közeli hozzátartozójuk olyan betegségben szenved, amely érinti a csontvelőt is, így annak vizsgálatára, esetleg csontvelő átültetésre kerül sor.

A csontvelő szivacsos állagú anyag. A lapos és csöves csontokban is megtalálható, de fajtájuk különböző. A csöves csontok testében (pl. a kar vagy combcsontban) úgynevezett sárga csontvelő található, ami legnagyobb részt zsírsejtekből áll.

A lapos csontokban, mint amilyen a koponyacsont, a medence csontja, a lapockák, a bordák vagy a mellkas közepén található szegycsont, vörös csontvelőt találunk, melynek legfontosabb feladata a vérképzés. De vörös csontvelő van a gerincet alkotó csigolyákban is.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A csontvelőben találhatóak az úgynevezett hematopoetikus vagyis vérképző sejtek. Ezekből a sejtekből lesznek az oxigén szállításáért felelős vörösvérsejtek (erythrocyták), a fertőzések elleni védekezésben szerepet játszó fehérvérsejtek (limfociták), valamint a véralvadásért felelős vérlemezkék (trombociták).

Éppen ezért a csontvelő feladata, hogy folyamatosan, nagyjából állandó sebességgel termelje ezeket a sejteket, pótolva az elpusztultakat. Előfordul azonban, hogy egy betegség miatt valamelyik sejtből hiány alakul ki, vagy éppen a szükséglet nő meg (pl. egy vérzés kapcsán nagyobb mennyiségű vérlemezkére van szükség). Ilyenkor a csontvelő képes szorgalmasabban dolgozni és nagyobb mennyiségben előállítani a szükséges sejteket.

Mikor kerül sor csontvelő-átültetésre?

Érdekes

A vérben található sejtek nem örökéletűek. Tehát nem a születésünk napján keletkező vérsejtek keringenek a vérben halálunk napjáig, hanem folyamatosan újra termelődnek. Egy vörösvérsejt átlagosan 120 napig él, a fehérvérsejtek néhány napig, de fertőzés esetén csak pár óráig. A vérlemezkék pedig legfeljebb 10 napon keresztül maradnak életben.

A csontvelőnek állandó feladata a vérsejtek termelése, pótlása. Fehérvérsejtek, vörösvérsejtek, és vérlemezkék nélkül nincs élet. Ebből kiindulva érthető, hogy ha betegség támadja meg a csontvelőt, az súlyos, akár halálos következményekkel is járhat.

Ilyen, a csontvelőt érintő, leggyakrabban emlegetett, sokszor transzplantációhoz vezető betegségek közé tartoznak a leukémiák, melyet gyakran fehérvérűségnek is neveznek. A betegségnek különböző formái ismertek, de amiben az egyes megjelenési formák megegyeznek, az az, hogy a kóros fehérvérsejtek felszaporodnak a csontvelőben. Innen kapta a fehérvérűség nevet is. A túlzottan nagy számban termelődő fehérvérsejtek egy idő után elveszik a helyet a többi véralkotó elem elől, ezért egy idő után azok termelődése csökkenni kezd. Ha a csontvelő vérsejt termelő funkciója kimerül, akkor az egyetlen megoldás már csak a transzplantáció lehet.

Hasonló a helyzet az aplasztikus anémiának nevezett betegség esetén, amikor a vörösvérsejt termelése szenved károsodást, így súlyos vérszegénység alakul ki. De gyakran van szükség csontvelő átültetésére limfómák esetén vagy az úgynevezett myelodiszpláziás szindróma fennállásakor is.

A fenti betegségek gyanúja esetén rendszerint sor kerül egy csontvelői mintavételre, a csontvelő- biopsziára.

A csontvelő-biopszia

Csonthártya

Csontvelői mintavételre akkor kerül sor, ha az orvos rendszerint a vérképzőszervi betegségekkel foglalkozó hematológus a tünetek és a vérkép eltérések alapján valamilyen csontvelő eredetű betegség fennállására gondol. A csontvelői mintavételhez, ha egyébként nem fekszik kórházban a beteg, nincs is szükség hospitalizációra. Rendszerint járó beteg ellátás keretében elvégezhető a beavatkozás.

A csontvelői mintát a medencecsontból vagy a szegycsontból veszik. Külföldi országokban az előbbi az elterjedtebb, mert a szegycsont megszúrását a tüdő és a nagy erek viszonylagos közelsége miatt veszélyesnek tartják. Hazánkban intézményenként eltérő szokások jellemzőek, egyes osztályokon inkább a szegycsonti, míg máshol a medencecsonti mintavételt preferálják.

A beavatkozás leggyakrabban helyi érzéstelenítésben történik, de egyes kórházakban altatásban végzik. Ha Ön csontvelő biopszián esik át, fontos, hogy orvosát miden fennálló betegségéről, szedett gyógyszeréről tájékoztassa. Különös hangsúlyt kaphatnak ilyenkor az esetleges vérzészavarok, amelyek fennállásakor a szúrást követően fokozott vérzésre számíthat az orvos, illetve ezt megelőzendő esetleg vérlemezke infúziót kell kapjon a beteg a beavatkozás előtt. De fontos megemlíteni orvosának egy súlyosabb fokú csontritkulás fennállását, vagy alvadás gátló gyógyszerek használatát (mint például a kumarin vagy a bőr alá adott heparin injekciók) is.

Fontos őszintén tájékoztatni arról a beteget, hogy a csontvelő biopszia az érzéstelenítés ellenére nem fájdalmatlan. A részletes és őszinte felvilágosítással ugyanis elkerülhető, hogy a beteg megijedjen, vagy hirtelen mozdulatot tegyen a beavatkozás során.

Mi történik csontvelő-mintavétel során?

A biopszia során az előzetes alapos kikérdezést követően úgy fektetik le a beteget, hogy hozzáférjenek a mintavétel helyéhez, ami tehát a medencecsont vagy a szegycsont lehet. Az érintett terület érzéstelenítését követően gyakran egy előzetes bőrmetszést ejtenek, és így szúrják be a speciális, üreges tűt. A tű és a mintavevő eszköz forgatásával egy 2-3 cm hosszú csontvelő darabot nyernek, ami elegendő a további vizsgálatok elvégzéséhez.

Mivel a bőr, a felszíni szövetek, sőt a csonthártya is érzéstelenítve vannak, a beteg csak akkor érez fájdalmat, amikor a tű a csont szivacsos állományába hatol.

A mintavételt követően nagyon fontos, hogy legalább 20 percen keresztül az érintett terület erős nyomásával megakadályozzák, illetve csökkentsék a vérzést. A beavatkozás egyébként rendszerint szövődmény mentes. Ritkán számoltak be vérzéses komplikációról vagy vérrög képződésről. Ezt a számok is alátámasztják: egy brit doktornő minden évben közöl adatokat az elvégzett csontvelői mintavételek és szövődmények számáról. E szerint 2004-ben például a több mint 20.000 beavatkozásból mindössze 15 esetben jelentkezett bármilyen komplikáció.

A levett minta alapján felállítható a pontos diagnózis illetve meghatározható a betegség stádiuma, ezen információk pedig nem nélkülözhetőek a további terápiás lépések megtervezésében, egy esetleges transzplantáció szükségességének eldöntésében.

(WEBBeteg - Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos)