• Önkéntesként Afrikában
        ildiko blogja

        Nyakig sárban szezon

        Csütörtökön nemzeti ünnep volt, így nem volt értelme menni sehova se, de mivel a kajakészletünk maximálisan kimerült, kénytelenek voltunk a reggeli transzporttal elrázódni a lunzu piacra, hogy megtöltsük púpjainkat mindeféle egészséges, de ami még fontosabb, ehető dologgal. Szerintem a pék-autóból éhségünkben egy család heti kenyéradagját elhoztuk, amitől megintcsak szörnyű érzésem van, de ilyenkor megnyugtatom magam hogy Viktornak ennie kell, mert itt tovább vesztett a csontjai körüli szigetelésből (és félek hogy egy rossz mozdulatnál szíven szúr a szegycsontjával). Mire hazamentünk, a mosónő ki is mosott, persze mivel nem csipeszelte ki a ruhákat, az egyik lepedő összeszedett pár maroknyi homokot a sivatagból, na meg a mosópornak és mosószappannak is nyoma veszett. Felhívtuk telefonon, érdeklődve hogy hol is találjuk meg őket, mire azt felelte hogy elfogytak?A vadiúj mosószappan?Annnnnyira kiakasztott! Fél óra múlva megjelent, hozva a maradék mosóport (de nem a szappant), tartva magát az eredeti sztorihoz, és kimosta mégegyszer a lepedőt. Na én biztos nem adok neki 250 kvacsát ezért a munkáért mikor fizuosztás lesz. Tanulja meg hogy a fehér se teljesen hülye pénzeszsák! Ja és Patrick se szólt egy szót se a kölcsönkért pénzről.

        Másnap rejtett újságírói vénámat előásva élő interjút készítettem Chipi field officer-rel, amit a hírlevél következő számába szánok. Próbáltam neki könnyed, nem a TCE, mint munkáltató figyelő szemeit sugalló kérdéseket feltenni, mivel egy bulvárhoz hasonló beszélgetést szerettem volna megírni, gondolván hogy az jobban érdekli a falu embereit mint a már unásig ismételt tudományos szövegek. Kérdeztem családról, álmokról, gondolatokról, de mivel majd mindig csak ugyanazokat  a formulákat ismételgette, rá kellett jönnöm hogy ezen a vidéken egyáltalán nincsen kultúrája a bulvárnak. Érthető is, hisz napilapot (politikait) csak a nagyvárosokban lehet látni, amiket a földön kiterítve árulnak. Szóval ezek az emberek nemhogy bulvárral, de semmilyen nyomtatott médiával nem találkoztak még, ezért megy olyan nehezen a megnyílás. Végül is segítettem neki megfogalmazni azokat a gondolatokat amiket ki akartam vele mondatni, például az adományok és fejlődés témában- mégiscsak jobban hangzik ha egy ?felvilágosult? (azaz munkával rendelkező) földijüktől hallják az emberek. És ha sikerül ezt a számot kinyomtatni (mivel még az előzőn is kérődzik a vezetőség) akkor elmondhatjuk hogy bármennyire is utálom, megteremtettem a bulvárt Malawiban, hacsak egy pici szegmensében is. :)

        Amúgy erre a field officerre bízom mostantól a fordításokat, ugyanis ő kimaradt a projektekből, pedig nekem  nagyon szimpatikus kis fickó és szeretném valahogy segíteni, szóval fog kapni valamicske fizettséget a munkája után.

        Patrick meghozta a hírt hogy az ő field-jén a passionate-ek a csirkefarmot szeretnék választani, szóval elkezdtem az agyalást és kalkulálást a hitel-ügyben.

        Másnap Viktorral eltrappoltunk a sáros úton Pilirani field officer területére ahol találkoztunk pár passionate-tel, és beszélgettünk egy kicsit a mikrohitel ügyről - ők és Phillip-ék is malactartást választottak, szóval lehet újabb hitel-tervezeten agyalogni- illetve a képeslap-gyártási ötletemet is felvázoltam nekik. Aztán elbattyogtunk egy közeli farmra és egy malomhoz ahol vettünk Viktor preschooljainak pár zsák kukoricalisztet, amiket hazatoltunk egy biciklin (vagyis valahogy hazaszerencsétlenkedtünk velük) :). Amúgy kezd akkora sár lenni hogy nem lehet bicajjal közlekedni, azaz ilyenkor a biciklitaxinak is lőttek, sőt még a pick up-unk is ároktól árokig csúszkál az úton, ami elég ijjesztő tud lenni?A minibuszt meg már el sem indítják egy jó ideje. Jajj-jajj, annyira kényelmetlen már a közlekedés, nem is csoda hogy megáll itt az élet az esős évszakban.