• Van kiút!pánik

        Stego blogja

        Szóval ahogy ígértem,bemásolok ide egy kis szöveget,ami msn beszélgetés részletei,de ugy,hogy kivannak szedegetve,ezért nem összefüggőek a szövegek,de szerintem így is érthetö lesz.Remélem hasznára lesz valakinek.Ja és nem tettem idézöjeleket,de csak azért mert lusta voltam.:S:DPusz mindenkinek és jobbulást!!

        Kiállni az igazadért, a véleményedért, a meggyőződésedért - ettől leszel az, aki vagy. Ez a te személyiséged.
        És közben megadni a másiknak azt a jogot, hogy ő megtartsa a saját vélményét, de tudatosítani, hogy ebben az esetben nincs semmi gond, de nem tudunk egy uton haladni tovább.
        És ha kell, kenyértörés történik.

        Isten meg akar tanítani arra, amire eddig nem is gondoltál: mennyire erős vagy, és képes vagy valamire. Igenis minden ember erős arra, hogy higyjen önmagában. Azt mondja Józsuénak: "Légy erős" Ez nem más: Legyen önbizalmad, menj, küzdj! S én a küzdelemben fogom a jobb kezed!

        merj azonosulni multaddal és azzal, aki vagy, és nem azzal, akinek elképzelted magad, vagy mások Téged!

        Sajnos a rossz dolgok lettek számodra természetesek, és a jók a természetellenesek. Amikor kezd megfordulni, akkor a jóról hiszed azt, hogy rossz, és fordítva. A tested és a lelked elkezd rugaszkodni ellene. Így megijed, mert a megszokott álbiztonságból, aminek a foglya voltál, szabadulni akarsz. De fogva akar tartani, ezért félelmet produkál benned.

        A pánik azért van, mert a lélek, vagyis a te lelked, benső személyiséged nem tud felszínre törni. Elnyomod a szokásokkal, a társadalmi elvárásokkal, és egyéb képzett ideákkal. Ismerd meg magad. Isten olyan lehetőségeket ad neked, amik által felszinre hozhatod érzéseidet. Ha minden esemény elől elzárkózol, csak mert szerinted nem szimpi, akkor sosem fogod megismerni magad, és a lelked segítségért fog kiáltani, de te erőszakkal elnyomod.

        Gyógyulásom legnehezebb része úgy indult: remegő lélekkel, dobogó szívvel álltam a helyzetek elé. Csak úgy tudtam Istennel győzni, hogy elkezdtem őszinte lenni az adott helyzetben. Javaslom tegyél te is így
        Őszintén. Ha félsz,. mondd el, hgy félsz, de cselekedj.

         engedned kell az eseményeket haladni és nem beleszólni. Ami ellen nem tehetsz, olyankor kivárni, hogy mi lesz.

        Van , hogy rámtör a félelem, de mivel tudom, hogy ezt az agyam csinálja, így egyszerűen tudomásul veszem, hogy most ez van, de hamarosan el fog mulni.De ez gyakorolni kell.

        nem elfutni kell dolgokelől, hanem megélni azokat.

        Eddig a szervezetm a rosszra állt be, és azt érzékelte normálisnak. S amikor a jót akarom csinálni, azt hiszi, ez nem jó. És át kell állni - ez pedig hosszú idő, nem szabad feladni. És idővel valóban elkezdtem átalakulni.Voltak zsibbadások, rengeteg félreértelmezett jel. A szervezetm szó szerint elkezdett menekülni a jó elől, vissza a rosszba.Mert azt szokta meg, és Abban lelt "biztonságot".

        és még annyit: nem szabad akarnod hamar meggyógyulni, mert az sem egészséges. Nekem volt olyan, hogy hirtelen nagy öröm és boldogság ért. ALig tudtam elviselni.Jobb, ha fokozatosan megyünk át a normálisba- de a napi teendőket meg kell csinálni, még ha estére ki is purcansz. De nem fogsz, csak úgy tűnik.

        nekem is ugy ment, hogy elkezdtem magam megerőszakolni, szó szerint. Olyat kezdtem el csinálni, mint más normális ember. ÉS BIZONY FÁJT!!!! De megcsináltam, és így kezdtem el erősödni, és láttam, hogy amiktől félek, nem reális dolgok.

        Mivel gyermekkortól kezdve az ember izgatott helyzetekben van, és ez részévé válik, gyermekkorban nem tűnik fel. Beleivodnak a zsigereibe. És ez halmozódik, halmozódik. És mint a lufi, van egy tűrőképessége. S elér egy szintet, amikor már egy kicsi izgalom is elég ahhoz, hogy kipukkanjon. Vagyis, átveszi felette az uralmat - az ember felett.
        Figyeld meg magadon. Rengeteg inger élt, ami részeddé vált. Normálisnak tűnt, és csak akkor vetted észre hogy nem normális, amikor már kezdett eluralkkodni feletted.

        Ha nyugodt akarsz lenni, akkor sem megy, mert hozzászoktál az ingerekhez, és ha nincs, már a szervezeted automata elkezd gyártani magának. Gyermekkorodban gyermeki méreteket ölt, felnőtt korban pedig korodhoz mérten, nagyokat.

        Próbálj csak meg nyugodt maradni 1 órán át.egyszerűen nem fog menni, mert mint a koffeinra, úgy vágyik a tested a feszültségre, és akkor vagy rosszul, ha nincs inger.amikor elkezdtem kimászni ebből erre jöttem rá. Ülök nyugdtan, minden ok, és az agyam elkezd olyanokon járni, ami pánikhangulatot gerjeszthet bennem.És amikor a kicsikre nem hallgattam, egyre nagyobbakat ásott elő.
        Ez bizony visszanyúlik a gyermekkora, szüleink idegességére, és arra, amit átadtak nekünk!Ezek halmozódtak, és bennünk lecsapódnak.

        Próbáld csak ki: te mit akarsz és mit fog követelni a tested. Akarj fél óráig nyugton lenni, figyeld meg mi történik. A tested el kezd követelni.
        De ha elkezd benned tudatosulni, hogy a tested beidegződött rossz szokásai nem a személyiséged része, elkezded tudni különválasztani. Nehéz, de meg lehet tanulni.
        A fantáziavilágod is sérült, és mindent felnagyitva, tehát izgalmasabban élsz meg!!! Minden story vége olyasmi lehet, ami a kedélyeket borzolja, tehát halálos, életveszélyes.
        Csak tudatos átneveléssel lehet változtatni, megértettem, ami hosszú és fáradtságos idő.

        És ne akarj elmenekülni, kimenekülni belőle, hanem fogadd el, és csináld tovább, amit elkezdtél.

        Ne is akard leállitani, éld meg a halálfélelmet - de tudd, hogy ugysem fogsz meghalni. És amikor tul vagy rajta, akkor gondold át, ahogyan kijöttél belőle. GOndolj arra, hogy milyen jó érzés utána lenni!!!! Gondolj erre...

        mivel nem pár napja készülsz meghalni ezektől a tünetektől, megérthetnéd végre: ebbe nem lehet belehalni.!!!!

        Mikor érzel egy ilyet, azt mondod magadban: de hiszen én most örülni akarok. Ha izgalom ér, akkor tudod, hogy van egy természetes beépitett védelmi mechanizmus. Mivel ezt is félreérted, így el kell mondanod magadnak: igen, most félni kellene, de tudod, hogy ez téves risztás. nem akarok hallgatni rá.
        Ez nem fog menni 1-2-re, de dolgozni kell rajta, hogy ismét a régi érzések uralkodjanak feletted.

        Gyakorlatilag tudod, hogyha buszra szállsz, nem fog történni semmi, hiszen régen sem történt. Ennek tudatában, vállalva  a remegést és szívdobogást, felülsz egy megállót, vagy 3-t (utóbbi a legjobb, mert a menekülési vágy után jön a lepihenés, amikor a szervezeted átveszi azt a tényt, hogy nem volt mitől rettegni)Engedd, hogy izzadjon a tenyér, kezdj megőrülni, stb. Éld át a félelmed. Én is igy tetem, amikor vonatra szálltam, csakhogy ott nem volt lehetőség leszállni. 50km-t menni kellett.Kimentem a wc-be, és imádkoztam, és tudomásul vettem, hogy félek. de közben igyekeztem tudatosan felfogni, hogy mi van. És emlékeztem arra, amikor még minden rendben volt, hogy hogyan éltem meg egy vonatozást. Próbáltam azokat az érzéseket visszahívni, megélni, elképzelni. Mert az agyamban az érzéseket e hyleükre kell tenni.

         ha a lélek kezd átalakulni, a szervezet annál inkább kéri a jussát, így úgy tűnik  mintha erősebb lene. Ez csak a tiltakozása a testnek, a beidegződött "szoksának", avagy paniknak, mintha azt kiáltaná: "Ne hagyje el", "Ne szokj le rólam"Követeli magának a berögződött szokást.

        Ne feledd: a  nikbetegség egyik része a döntésképtelenség, és félelem mindattól, ami nehéz helyzetet hozhat.Kellenek a nehéz helyzetek, mert mindegyik után, ha megszabadultál belőle sikerélményed lesz.Figyelj oda, hogy minden esetben, amikor döntessz, tedd hozzá: én igy akartam, és ismeretem lgjobb képessége szerint cselekedtem. Ha mégis nem sikerül, nem baj, mert ismereteim alapján a szerintem legjobb döntést hoztam meg!!!!!!!!

         Ne feéedd: az agyad valószínűsészámítást végez. Nem a tényeken aggódsz, hanem aLEHETSÉGES PROBLÉMÁN!Az pedig nem ugyanaz, mint a valóság.

        a tünetek cserélgetik egymást.
        kinek hova sugárzik ki. Van akinek a szívére megy, van akinek a gyomrára, van akinek a fejébe..

        Ez csak természetes ilyenkor. A panik akkor jon, amikor előtte a halálfélelemre találsz megfelelő indokot, és az agyad elfogadja és el is hiszi, hogy ez most valóban megtörténhet. Mivel te alapvetően félsz a haláltól, így az agyad valószínűségszámítást végez, mitől lehetne meghalni,. És már tudatosan keresed a halálhoz köthető okokat, s ha sokáig nem lenne, akkor gereál az agyad... tehát besegít!

        Tudtad, hogy az agy valószínűségszámítás szerint dolgozik?
        Kiszámítja a lehetséges megoldásokat azzal kapcsolatban, ami foglalkoztat. Aki a haláltól fél, annak abban segít be, hogy hogyan lehetne meghalni.
        Nem nem.ez pont jó. Hiszen az agy rásegít abban, hogy jól dönthess, s ha valamivel nem vagy tisztában, akkor segítséget kérsz - így a kommunikációt is segíti.
        A félelem abból adódik, hogy valamikor nagyon megijedtél, és azóta ezt nem sikerült lerendezned magaddal szemben.
        AZ agyad rögzítette, és mivel félsz, azért minden kis dologra figyelmeztet, ami életveszélyes lehet. Hát nem nagyszerű partner???
        Viszont meg kll tanítanod magad arra, hogy nem minden veszélyes, amit ő annak vél.
        AZtán idővel átveszi ezt az új stílust, és akkor abba fog rásegíteni.

        És tudom, hogy az érzéseim összezavarodtak, így amit most érzek, gondolok, tapasztalaok, nem felel meg a valóságnak.
        A félelem nem azért történik velem, mert valós alapja van, hanem azért, mert egy kis izgalmat félremagyarázok magamnak.
        És közben, amikor jön ez a roham azt kérdezni magadtól: igazából mi is a baj? miért izgulok? Gyerünk, mondd ki, ki vele!!!
        Próbáld ki. Beszélgess magaddal ilyenkor.... Tudatositanod kell magaddal, hogy a félelem nem valós, csak mumust csináltál belőle.

         A SZERVEZET átállásához NAGYON SOK idő kell, mint ahogy a panikod sem 1 nap alatt tört ki, hanem egy hosszu folyamat eredménye lett!!!!

         


        Ha valaki szokott és szeretne msn en beszélgetni,éééén szíííveseeen beszélgetnék.

        Msncímem: [email protected]


        A negatív löketet csak azért kaptam,mert egyszerre nagyon sokat olvastam,és persze nekem mindig a negatív dolgok ragadnak meg elöször.Hát miért is ne.bizonyos hogy én is fogok ide negatív dolgokat írni,nem keveset,mert van bőven.De természetesen sok eröt tudtam meríteni mindenki blogjából!!És ezt nagyon köszönöm!És itt kezdtem el fölismerni,hogy milyen lehet az,amikor az ember ebben a betegségben eljut arra a pontra,hogy kezd poént csinálni a saját "idegbajábol"....de ezt már lehet hogy irtam.Állítolag egyébként ez segít a gyogyulásban.

        Mivel én nem járok orvoshoz,és a közelemben nincs egy olyan megértö és terhelhetö ember sem,akivel megoszthatnám ezeket a pánikos dolgokat,ezért nagyon jó,hogy itt sorstársakra találtam!

        Van egy férfi akivel interneten tartom a kapcsolatot,és ö is pánikbeteg volt,de kigyogyult belöle,és nagyon ért ehhez a dologhoz,jó kis tanult emberke...és nagyon hasznos dolgokat szokott megosztani velem.A következö blogírásomba ezekböl fogok gyüjteni és bemásolom ide.Hátha valakinek szintén hasznára lesz!

        Az állapotomról annyit,hogy egész hétvégén hányinger gyötört,és ezt útálom.A pánikom mellé társult egy kis generalizált szorongás is,így nem ritkák a több napig tartó rosszullétek sem...Nah de holnap új nap,megyek dolgozni,ott általában nincs gond.Egyébként óvonéni vagyok.Úgy néz ki a gyerekek sikeresen eltudják terelni a figyelmemet.

        sok eröt mindenkinek!


        Sziasztok!6 éve vagyok pánikbeteg.Végig olvastam az összes pánikról szoló blogot.Egyrészt jó volt olvasni,hogy szinte ugyanazokat a dolgokat mások is megélik.S már már komikusnak láttam a helyzetünket.Talán sok mindenen keresztül kell mennünk ahhoz,hogy eltudjunk saját magunkon viccelödni.Persze ez sem mindig megy.
        Átéltem már én is a poklok poklát.
        Szoval rájöttem arra,hogy ahogy végig olvastam az irományokat...kaptam egy jo kis negatív löketet...és ez nem jo...!
        De tudom azt is hogy sokszor lehetetlen pozítívnak lennünk,amikor valószínűtlenné válik az egész életünk...
        Mégis azt mondom,hogy megkell probálni irányítani a félelmünket!Egyszer amikor lecsapott rám a fenevad épp mosogatás közben(sok hülyeségen rágodtam egész nap,és azon paráztam,hogy hogy tudok majd délután átmenni barátnömékhez a szomszédfaluba;egy ilyen nagyobb autoval...és hogy hogy fogom ott ájulás vagy megörülés nélkül kibírni azt a pár órát),na szoval már remegett a lábam,gyorsított a szívem szinte már reggel óta.És akkor ott mosogatás közben azt éreztem itt a vég...és akkor hirtelen arra gondoltam,hogy ezt nem hagyhatom!nem hagyhatom hogy kicsesszen velem ez a "semmi"!!!Biztosan hallottatok már a pozitív önközlésekröl,én az elején hülyeségnek,és haszontalannak gondoltam,de mégis csak hatásos lehet!
        Elkezdtem megszólítani a szorongásomat,a félelmemet:
        "Mit akarsz itt már megint??"
        "Nem hiszek neked!Állandóan becsapsz!Én meg bedölök minden egyes alkalommal!De mostár elég!Hát haggyál már élni!"
        "Nem érdekelsz,nem foglalkozom veled!Van nekem dolgom,amivel foglalkozzak,nem veszed észre hogy felesleges vagy?!!!"
        "Az se érdekel ha fejen állsz!"
        "Jól akarok lenni,és jól is fogok lenni!Mit szólsz te bele mindig a dolgaimba,hát ki vagy te!?!"
        "Nagynak és hatalmasnak tartod magad mi!?Persze,eddig az voltál!De most fordul a kocka...én leszek a nagy és hatalamas....te pedig ici-picire kuporodsz a szememben!Nem te fogsz irányítani engem,hanem én téged...!Éveken át a társam voltál,de végig hazudtál nekem!Most aztán le rántottam a leplet rólad!Tudod mit!?Végeztem veled!"
        "És ha újra probálkoznál....ki kell ábrándítsalak,nem fogok veled foglalkozni,többé nem hiszek neked!!!!Ahányszor visszajössz annyiszor küldelek el...míg végül FEL FOGOD ADNI!!!

        Ahogy így beszélgettem a "semmi"vel....elmult minden tünetem...!Bekapcsoltam a zenét és táncolva mosogattam!!És délután csudajol éreztem magam az úton is,meg barátnöméknél is!!

        Persze tudom,hogy nem egyszerü mindig ezt megtenni...de probálkozni kell,nem adhatjuk fel!!!
        Azt még hozzá kell tegyem,hogy én már rég meghaltam volna,vagy legalább is koránt sem itt tartanék ha az Úr nincs velem!És ráadásul a betegséget a javamra fordítja,rengeteg mindere megtanít e betegség által!És sok minden által még.Rengeteget imádkoztam és rengetegszer megsegített!Ugyhogy imában Neki adtam át az életem.Innentöl kezdve tudom,hogy csak olyan történhet meg velem,amiröl Ö is tud,és tudja hogy kibírom,és hogy a javamra fordítja.
        Én dilidokihoz sem jártam...a háziorvos irt ki még az elején xanaxot...amit nagy ritkán bekapok....De csak az Úrnak köszönhetem ezt a "nagy ritkánt".Ugyanis általában imádságra mindig jobban leszek!!!!!!!!És ez nem kamu!!

        Az Úr áldjon meg titeket és segítsen a harcban mindannyiónkat!
        Adjuk ki az útját annak a fránya szorongásnak!!!!!

        jah és "extrajnak" üzenem:azzal kapcsolatban amit irtál,hogy úgy jutsz túl a rohamon,hogy ne vegyék észre.Ezzel én is teljesen igy vagyok,sztem nálam ez azért is van,mert ugy gondolom,ha csak én tudok rola,akkor még annyira nem vészes,annyira nem komoly,de ha már mások is tudnak róla,megijjednek,vagy sajnálnak,vagy ápolnak akkor az még rosszabb,ugy érzem ha elmondanám hogy rosszul vagyok,akkor mégrosszabbul lennék......



      • Blog leírása

        Pánikbetegség
        Látogatás: 5626 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetés