Jövőre kettő jár!
Dec. 25-26
Egy gyors vajas kenyér karácsonyi reggeli után visszazuhantunk az ágy-kómába, és csak a Daniel artemizia teájára ébredtünk fel. Majd voltak olyan jó fejek, hogy ők csinálták az ebédet (ők igazából nem önkéntesek már, csak még januárig itt vannak, Miyu helyileg is itt, egy tündéri japán csajszi, Dani pedig az olasz gigolo, egy szakképző intézet önkéntese volt), ami a luxusétel bolognai spagetti lett, és mivel olasz csinálta, bele is került vagy 3 órába míg elkészült?Délután sakkparti és szöttyögés a melegben, Leó ehetetlen krumplilevese vacsorára, majd pedig Viktor menetrendszerű hőemelkedése.
Pénteken a kórházi kontrollt terveztük (ami miatt lemondtuk a field officer-emék karácsonyi invitálását, bár már fullos ajándékokkal, mint a minden malawi ember által hőn áhított műanyag dobozzal és Bruce Willis filmválogatással szereltem fel magunkat), szóval reggel fél 6-kor keltünk is, de végül úgy döntöttünk hogy nem megyünk, mert igazából semmi értelmét nem látjuk most, a gyógyszer elfogyott szerdára amit adtak, láthatóan nem jött teljesen rendbe még tőle addigra, csak az artemisia és a citromfű segítettek, és segítenek, a malária teszt újra adhat bármilyen eredményt, és ráadásként eltölthetünk megint egy egész napot a körülményes vizsgálataikkal. Szóval inkább a pihenés, további kúrálgatás és a hétfői kontroll mellett döntöttünk. És nem beszélve arról, hogy addigra talán az utak sem lesznek már annyira tele az éhezős hónapok előtti utolsó dorbézolásukban, részegen dűlöngélő emberkékkel...
Viktor visszapihent, én meg nem tudtam az időmmel mit kezdeni, így délelőtt tésztát gyúrtam, aztán meg magyaros ebédet szervíroztam a csapatnak, bemutattam nekik a magyar fasírtot és krumplipürét, mangósalátával. :-)
Délután jót küzdöttem a mandulámmal, ami nem bírta a "karácsonyi idillt", és idegeltem magam azon hogy Viktornak mi a baja, ha pedig már nincs baja és nincs láza sem, akkor miért annyira enervált (persze azon kívül hogy férfi, és mindig egy kicsit jobban haldoklik mint kellene :-)). Tudom hogy nagyon önző vagyok, de nem csak tisztán látni lenne jó végre, vagy tudni hogy rendben van, de valakivel magyarul elbeszélgetni is, vagy csak filmet nézni, vagy végre kibontani azt az üveg bort amit egy hete vettünk karácsonyra. Nem csak csinálni, megoldani, kitalálni, jönni-menni, és mindezt kettő helyett, végül is a lelassult Afrikában vagyunk, és végtére is karácsony volt vagy mi... A fene vigye el, a hóval együtt kimaradt a karácsony is!!!