Hamuban és nyárson

December 4

Ma reggel is elmentünk a wardroomba, mert a patrolunk látogatót várt, és ahogy ez lenni szokott, ezt is lázas készülődés kell hogy megelőzze. Folyt is nagyban a sepregetés, a füzetek tologatása az asztalon jobbról balra, a székek tökéletes kompozíciójának megalkotása, de a látogató csak nem érkezett?

Mindeközben az egész TTC hihetetlen ünnepi hangulatban készült a most végző hallgatók diplomaosztójára. Mindenki csinibe vágta magát, és csak jöttek-jöttek a különféle Afrikában tevékenykedő szervezetek dzsipjei (pl. one world university de még unicef is) hisz ez egy protokoll rendezvény Afrikában és mindenkinek meg kell hogy jelenjen egy reprezentánsa. Pont emiatt a TTC is kitett magáért, egy nap alatt új betontáblát öntöttek a bejárathoz, a területen lévő ÖSSZES útkijelölő sziklaméretű követ lefestették fehérre, és láttuk, hogy még a konyhát is kitakarították!!!

Szóval mi is odasétáltunk szájat tátani és szemrevételezni a végzős hallgatók különféle kiállításait, amin bemutatják mire is specializálódtak a képzés alatt. Vagyis milyen kreatív ötletekkel tudják színesíteni a sokszor mindent nélkülöző afrikai kisiskola óráit, hogyan használhatnak fel szemléltetésre hulladékot, mint a kólásüveg kupakját vagy kartondobozt, hogyan használják fel a természetben megtalálható anyagokat, mint pálmalevél, agyagos föld, stb. Vagy milyen klubot vagy tevékenységet indítottak el az iskolaéveik alatt. Ilyenek például a családon belüli erőszak ellen küzdő csoportosulások, a HIV/AIDS elleni megmozdulások, vagy a bevétel teremtő tevékenységek, mint pl. varróklub. 

Tényleg meglepően jó dolgok voltak bemutatva, ötletesnek és hasznosnak tűntek. Csak kérdés hogy aztán kikerülve az iskolából mennyit is fog alkalmazni mindezekből a nem igazán túlfizetett s ezáltal nem is igazán motivált tanár?

Pár órácska után a mi látogatónk pedig még mindig nem volt sehol se?

Közben az itt élő összes DI egy emberként várta a péksütis autót, mivel már senkinek sem volt kenyere, és kedve se egy jó kis főzicskéhez.

Ja itt a konyhának kinevezett helyiségben egy öntöttvas kempingfőző és némi zöld nafta vagy faszén áll a rendelkezésünkre hogy felidézzük mit is lestünk el Stahl konyhájában. Csak az imádott kis vaníliarudacskákat kell tudni helyettesíteni valamivel, és talán még a narancslikőrös csokoládétrüfliben is jók lehetünk J

Na de a péksütis autónak ma biztos jobb dolga akadt és így hiába várta a sok éhes száj. Így délidőben közösen visszasomfordáltunk a diplomaosztóra és a konyha hátsó bejáratánál kuncsorogtunk ki egy kis rizst meg kokakólát.

Aztán délután egy ?barbecue party-t? rögtönöztünk magunknak, illetve egy angol DI-nak, aki most lett 30 éves. Megsütöttünk mindenféle zöldséget nyárson, még a kukoricát is, a krumplit hamuban, illetve a fiúknak vettünk kecskehúst, s bár az csak a buli legvégére (vagy inkább a vége után) lett kész, mindenki kóstolgatott belőle s így mindenki megkapta napi (vagy heti) fehérjedózisát.