A vízhajtók működése

Régóta ismert tény, hogy a nagy mennyiségű sófogyasztás emeli a vérnyomást, és hogy a sószegény diétának vérnyomáscsökkentő hatása van. Ennek az oka, hogy a nagy mennyiségű ionok sok vizet "kötnek" magukhoz.

A téma cikkei

3/1 A vízhajtók működése 3/2 Tiazid vízhajtók 3/3 Csúcshatású vízhajtók

A vízhajtókat pangásos szívelégtelenségben, egyes vesebetegségekben és zsírmáj esetén az ödéma csökkentésére adják. Bizonyos vizelethajtókat széles körben alkalmazzák a magas vérnyomás kezelésére.

A szervezet önszabályozó folyamataival igyekszik fenntartani a saját belső egyensúlyát, célja az állandó elektrolit-koncentráció fenntartása.

A vese folyamatosan érzékeli a szervezet víztartalmát és töménységét, és ennek megfelelően különböző módon szabályozza, hogy mennyi víz szívódjon vissza. Ha tehát több só jut a szervezetbe, arányosan több vizet is vesz fel, vagy kevesebbet választ ki.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A vízhajtó vegyületek és vérnyomáscsökkentő hatásuk

Vízhajtók hatásmechanizmusa

A vízhajtók többféle mechanizmussal fejthetik ki hatásukat, ugyanis az egyes hatóanyagcsoportok a csatorna más és más részein lévő csatornákat gátolják. Ennek következtében az egyes vízhajtó családok különböző hatáserősségűek, és különböző elektrolit összetételű vizeletet produkálnak.

Vízhajtóknak nevezzük tágabb értelemben azokat a vegyületeket, melyek megnövelik a kiválasztott vizelet mennyiségét. Ez azonban sok esetben nem jár jelentős vérnyomáscsökkenéssel, ugyanis az elektrolit nagy mennyisége a szervezetben marad.

Azoknak a vízhajtóknak van terápiás értéke, melyek a nátrium- és a kloridionok ürítését növelik. A fokozott elektrolit-kiválasztás ugyanis fokozott folyadék-kiválasztással társul, mert a szervezet így tartja fenn a koncentráció-egyensúlyt.

Ahogy a szűrlet halad a csatornában, annak különböző részein mindig más és más anyagok tudnak visszaszívódni, illetve ez elektrolitok visszavétele is az egyes részeken különböző mechanizmussal történik.

A vese anatómiája

A vese, a kiválasztás szerve, a szervezet anyagcseréje közben keletkezett bomlástermékek eltávolításáért, valamint a só- és vízháztartás szabályozásáért felelős. A vese a rajta átáramló vérből választja ki az anyagcsere-végtermékeket, valamint víz és elektrolit ürítés révén biztosítja a szervezet állandóságát. Ennek megfelelően kiválasztja a nitrogéntartalmú anyagcsere termékeket (karbamid, kreatinin, húgysav, stb.), kiüríti az idegen anyagokat, szabályozza a folyadékháztartást, valamint fenntartja a testnedvek ionösszetételét, ozmotikus koncentrációját és hidrogén ion koncentrációját. A vesék megbetegedései gyakorlatilag az egész szervezetre kihatnak, hiszen a kiválasztás során befolyásolják a belső környezetünket.

Az így létrejövő nagy mennyiségű folyadékvesztés vezet a vénás nyomás csökkenéséhez. Tartósabb adagolás során a szervezet hozzászokik a vízhajtó hatáshoz, azonban vérnyomáscsökkentő hatás nem múlik el. Ennek oka lehet a vízhajtó vegyületek hatására másodlagosan kialakuló értágítás.

A vese működése és a vízhajtók kapcsolata

A vese folyamatosan tisztítja a vért, naponta 180 liter vizet és benne oldott anyagot választ ki.

Ez a szűrlet azután tovább halad a vesében lévő kis csatornák egyikén, amelyeken keresztül a víz és az oldott anyagok nagy része visszaszívódik, és végül csak napi 1,5-2 liter vizelet képződik.

A töltéssel rendelkező ionok nem tudnak átjutni a csatorna falán szabadon, ezért különböző ioncsatornák és átvivő fehérjék közreműködésével kerülnek a vese csatornáiból vissza a vérbe.

Az ioncsatornák mindig a töményebb felől a hígabb oldat felé szállítják az ionokat, míg az átvivő fehérjék energia befektetésével a hígabból a töményebb felé szállítják azokat.

A csatorna különböző szakaszain lévő más és más szállítók biztosítják, hogy a vizelet az elektrolitok szempontjából töményebb legyen, mint a vér, vagyis hogy kis vízveszteséggel nagy mennyiségű felesleges anyagot tudjon a szervezet kiválasztani.

(WEBBeteg - Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész)