A síelés a klasszikus téli sportok egyik jellegzetes példája. Méltán nevezhető természeti sportnak, mivel a lejtők és emelkedők havas tájai legalább olyan fontos szerepet játszanak az élményszerzésben, mint a gyorsaság és a siklás öröme.
A síelés kedvezően hat az egész szervezetre, sőt a lélekre is. Igazi kikapcsolódást nyújt, élményt szerez, közelebb hoz a természethez, egyszóval a szellemi, lelki, testi felfrissülést, rekreációt szolgálja. A síelésnek számos változata ismert, mint például a lesiklás, sífutás, gyorssízés, vadsízés, stb.
A szó eredeti, norvég jelentése "hasáb", amely valószínűleg utal arra, hogy a sílécet eleinte egy fahasábból állították elő. Az északi sarkkörön a sízés megjelenése időszámításunk előtti időszakra tehető. A korabeli síléc alakja és mérete számos változáson ment keresztül. Kb. 8 évvel ezelőtt terjedt el az ú.n. "carving" lécek többféle fajtája, amelyeknek közös jellemzője, hogy megkönnyíti a kanyarodást, helyzetváltoztatást. Alapvetően a carving lécek csőre és vége is szélesebb, kicsit a babapiskóta alakjára emlékeztet.
A hagyományos technikára zárt lábtartás, sűrű bothasználat, több sodródás, lassú kanyarodás, erőteljes forgatás jellemző. Ezzel ellentétben a carvingra nyitott lábtartás, kevesebb forgatás, gyors és hatékony kanyarváltás, minimális bothasználat mondható el.
Cikkünk a hirdetés után folytatódik
Legyen szó bármelyik technikáról, az élvezetes, balesetmentes síeléshez elengedhetetlen a jó kondíció. Izomerő, rugalmasság, állóképesség, gyorsaság, kitűnő mozgáskoordináció, koncentráló-képesség és természetesen jó technikai tudás szükségeltetik. Számos izom összehangolt működése vesz részt a síelésben, mint például a térdfeszítő és hajlító izmok, a combközelítők és távolítók, a lábszárfeszítők és hajlítók, a megfelelő testtartásért felelős farizomzat, csípőizmok, valamint a has és hátizomzat és természetesen a karhajlítók és feszítők. Már a síelés előtti szezonban célszerű elkezdeni az izmok erősítését. Lássunk néhány gyakorlatot!
Természetesen az izomerősítés mellett lényeges az alap-állóképesség megléte. Ennek érdekében javasolt egész évben folyamatos, hosszantartó edzésprogramot követni a ciklikus mozgásformák valamelyikével. Kiválóan alkalmas az úszás, kocogás, futás, gyaloglás, evezés, kajakozás, kerékpározás.
Az állóképesség segít a technikai elemek tiszta kivitelezésében és a hirtelen rossz mozdulatokból, fáradtság talaján kialakuló koncentrációvesztésből adódó sérülések elkerülésében. Természetesen a sífutáshoz lényegesen jobb állóképességre van szükség, mint a lesikláshoz. Sífutás során rendkívül nagy energiát mozgósít a szervezet, akár 800kcal-t is óránként, amelynek jelentős része a raktározott zsírok felhasználásából történik.
A mozgáskoordináció fejlesztése speciális gyakorlatokkal, labdajátékokkal, görkorcsolyázással, nordic walking-gal teremthető meg.
|
A nyújtógyakorlatok kivitelezése során kerülni kell a gyors mozdulatokat és célszerű figyelni a ritmusos légzésre is.
Egészség? Betegség?
Nézze meg a WEBBetegen!
Robottechnika Svédországból, a legprecízebb fogpótlásért: Procera szkenner. (x)
Az orvosi mezoterápia helyreállítja bőrünk feszességét és segít a sejtmegújító anyagokat...
Dr. Csuth Ágnes
Orvos tanácsadó
Regisztráljon és kérdezzen!
Regisztráció Kérdés feltevés Válaszaim megtekintése Összes orvos válaszol kérdésGyakori kérdések Sport és egészség témában:
Bokasérülés után mikor sportolhatok? Hogyan lehet elmulasztani az izomlázat?