Fogszabályozás: nem csak hiúság

Fogazatunk fontos szerepet játszik életünkben. Befolyásolja arcunk harmóniáját, beszédünk és artikulációnk módját, mimikánkat és egyéni kisugárzásunkat is.

Az ép fogazat kialakulását főként két tényező veszélyezteti. Az egyik a fogszuvasodás, amely elpusztítja a fogakat, a másik azoknak az okoknak az együttese, amelyek a fogívek és az arcszerkezet normális kifejlődését veszélyeztetik. Ezen okok lehetnek öröklöttek (a fogak mértete, alakja, a koponyaalap és az arccsontok mérete, csírahiány, számfeletti fogak, mélyharapás, ajak-, szájpadhasadék), vagy szerzettek (fogszuvasodás, szájlégzés, atípusos nyelés, ujjszopás, időelőtti tejfog eltávolítás, trauma, embrionális ártalmak stb.).

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A fogszabályozó kezelés célja a fogazat normális fejlődésének biztosítása az akadályozó tényezők elhárítása révén és ezáltal a normális funkció, valamint az ideális forma (esztétikum) létrehozása.

Mire számíthatunk fogorvosi ellenőrzésen?

Beragasztott fogszabályozás Forrás

A diagnózis felállítása fogszakorvos, illetve fogszabályozó szakorvos feladata, de szükség van a gyermekorvos, a védőnő, az óvónő, a tanár közreműködésére is.

Általános klinikai vizsgálat (izomtónus, fogstátusz, pszichés adottságok) és funkcionális vizsgálatot (szájnyitó és -csukó mozgások, fogsorzáródás, a nyelés módja, a nyelv nagysága, beszédhibák) követően kerül sor a lenyomatvételre (az alsó és a felső fogsorokról), illetve a megfelelő kezeléshez nélkülözhetetlen röntgenfelvételek készítése (panorámafelvétel, teleröntgen, állkapocsízülti felvétel, stb.) is.

Mikor végezhető fogszabályozás?

A korai időszakban elkezdett kezelés a legmegfelelőbb. Abban az időben kell beavatkoznunk, amikor az állcsontok növekedése még folyamatban van, általában 5-12 éves korban. Felnőtt korban is végezhetünk fogszabályozást, de ekkor csak az egyes fogak helyzeti eltérései korrigálhatók sikerrel.

A kezelés többnyire egy-két évig tart, de több évre is szükség lehet. A kezeléshez szükséges időt befolyásolja a rendellenesség jellege és mértéke.

A fogszabályozás menete

Megelőzés

A rendellenességek jelentős része öröklött, ennek irányítására nincs módunk. Felhívhatjuk viszont a figyelmet a terhesség alatt bekövetkező magzati ártalmak elkerülésére, a csecsemő helyes táplálására, az anyamellről való szopásra, a gátolt orrlégzés korai felismerésére, a rossz szokások (ujjszopás, nyelvlökéses nyelés, ajakrágás) elhagyására, amely segít megelőzni a fogazat fejlődésének rendellenességét.

A kezelés azon alapszik, hogy a fogszabályozó készülék által a fogakra - folyamatosan, adott irányú - nyomást gyakorolva csontátépülés történik a fogakat körülvevő csontban, ezáltal a fog a kívánt irányba mozdul.

A fogszabályozás elkezdése előtt fontos a teljes körű fogorvosi kezelés (fogkőeltávolítás, szuvas fogak ellátása, ínygyulladás kezelése), és ha szükséges, fogsebészeti beavatkozás (fogeltávolítás, nem megfelelő helyen lévő fogak eltávolítása).

Ezzel párhuzamosan a sikeres kezelés érdekében fontos a rossz szokások kiiktatása, valamint az izomgyakorlatok végzése (az arc, a száj körüli és a rágóizmok sokszor évekig tartó tornáztatása) is a fogszabályozó viselésével párhuzamosan.

A fogszabályozó készülék lehet kivehető (aktív lemezek, passzív lemezek, funkciós készülékek), vagy rögzített. Utóbbi elemei a fogakra ragasztott gyűrűk, a zárak (brackett), amelyek az ív tartására, erőátvitelre szolgálnak, illetve a drót ligatúrák. A modern "direct bonding" technikával, a zárakat a fogak ajak felőli felszínére ragasztják, azokat drót ligatúrával összekötik. A készülék rendszeres ellenőrzése és utánállítása szükséges.

Mikor ér véget a kezelés?

Mindaddig, amíg a csont átépítődése az elmozdított fogak körül nem fejeződik be, fennáll a kiindulási állapothoz való visszatérés veszélye. Öröklött rendellenességek, rossz szokásokhoz való visszatérés, a bölcsességfogak előtörése, a nem megfelelő fogszabályozó kezelés, a túl rövid kezelési idő a kezelés eredménytelenségéhez vezethet.

A kezelés aktív fázisának befejezése után retenciós készülék viselése fontos, amely az elért eredmény fenntartására szolgál. Ez lehet kivehető vagy rögzített. Minél nagyobb mértékű fogelmozdítások történtek, annál hosszabb ideig szükséges a retenciós készülék viselése.

(WEBBeteg - Dr. Lengyel Csongor)