Kaposi-szarkóma: tünetei, kezelése

A Kaposi szarkóma egy rosszindulatú kötőszöveti daganat, melyet a magyar származású Kaposi Mór írt le 1872-ben. Hátterében a bőr és a belső szervek hajszálereinek és az azokat körülvevő kötőszöveti sejteknek rosszindulatú érburjánzása áll.

A Kaposi-szarkóma kialakulásában feltételezik a Human Herpesz Vírus-8 (HHV-8) szerepét. Az immunrendszer legyengült állapota hajlamosít a kialakulására. Az esetek többségében idős férfiakon jelentkezik.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Kezdetben a végtagokon és az arcon szimmetrikusan panaszt nem okozó barnásvörös vagy kékeslila kis foltok jelennek meg. Ezek lassan növekednek, összefolynak és fájdalmas, nagyobb gyulladt területeket hoznak létre, melyek könnyen kisebesednek egy kisebb sérülés kapcsán is.

A bőr mellett körülbelül 10 százalékban belső szervi tünetek is lehetnek, leggyakrabban az emésztőtraktus vagy a máj területén.

Viszonylag gyakran a szájnyálkahártyán észlelhetőek az első tünetek, melyre ilyenkor fogászati kezelés kapcsán derülhet fény. Belsőszervi érintettség esetén bizonytalan hasi panaszok hívhatják fel a figyelmet a daganatra.

Néhány beteg esetében nyiroködéma jön létre amiatt, hogy a túlburjánzó daganatos sejtek összenyomják a nyirokereket.

A Kaposi-szarkóma típusai

• A klasszikus formában a fentebb leírt tünetek általában az alsó végtagon jönnek létre, majd lassan terjednek. A belső szervek ritkán érintettek.
• Az úgynevezett "iatrogén" forma leggyakrabban veseátültetést követően fejlődik ki, amikor erős gyógyszerekkel tartósan legyengítik a szervezet védekezőrendszerét a szerv kilökődésének megakadályozása érdekében. Ilyenkor évekkel a szervátültetést követően fejlődik ki a daganat.
• A harmadik, az úgynevezett "epidémiás" forma, amit AIDS-hez társuló Kaposi-szarkómának is neveznek. A HIV-pozitívak között a homoszexuális férfiakon 20 százalékkal gyakoribb, mint az egyéb HIV-fertőzötteken. Ebben a típusban az esetek háromnegyed részében kimutatható belsőszervi érintettség. Jellemző, hogy az utóbbi években egyre kisebb arányban fejlődik ki az AIDS-betegeken Kaposi-szarkóma, feltehetően a korszerű vírusellenes szerek alkalmazása miatt. Az epidémiás forma gyors lefolyású, másfél-két év alatt a beteg halálához vezethet.
• Létezik egy negyedik, endémiás variáns is, amit afrikai Kaposi-szarkómának is neveznek. Leggyakrabban a bantu néger fiúgyermekeken figyelték meg, meglehetősen korai életkorban. Jellemzően  a végtagok kifejezett duzzanatával jár és a gyorsan elhatalmasodó belszervi érintettség következtében korai halált okoz.

A Kaposi-szarkóma összetéveszthető pyogén granulómával, egyéb ér eredetű daganatokkal, például haemangiomával, vagy a non-Hodgkin limfómával is.

Vizsgálatok, kezelés

A betegség diagnózisában alapvető a szövettani vizsgálat, mely apró biopsziás mintából elvégezhető. A belső tünetek kimutatására endoszkópos vizsgálat válhat szükségessé.

A betegség kezdeti tüneteit, amennyiben nem okoznak panaszt, nem feltétlenül kell kezelni. A felületes léziók röntgen kezelése vagy kimetszése jöhet szóba, valamint kemoterápia alkalmazása jó hatású előrehaladottabb formákban (kivéve, ha immunhiányos állapot áll a háttérben). Ígéretes kombináció az elektronbesugárzás és alfa-interferon együttes adása.

(Dr. Gál Mónika, bőrgyógyász, DRportal szakértő)