Tudnunk kell! Gyermekek újraélesztése

Bármikor találkozhatunk olyan esetekkel, amikor újraélesztés válhat szükségessé: lehet játszótéri- vagy közúti baleset, vízbefúlás, háztartási baleset, áramütés, félrenyelés. Ha ilyen helyzettel találkozunk, nem szabad megijednünk, pánikba esnünk.

A legfontosabb a nyugalom ilyenkor, mert így kevesebb az esély a tévedésre és nagyobb eséllyel tudunk hatékonyan segíteni a rászoruló gyermeknek. Gondoljunk arra, hogy bármit tenni jobb, mintha semmit sem tennénk.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Elsőként gyorsan mérjük fel a baleset helyszínét és biztosítsuk a gyermek és a saját magunk biztonságát. Ha áramütés történt, akkor áramtalanítsunk, ha utcai baleset, akkor biztosítsuk a helyszínt, tegyük ki gyorsan az elakadást jelző táblát stb. Ha van valaki a helyszínen, kérjük a segítségét, ő hívja a mentőket, mi pedig kezdjük el az újraélesztést. Ha egyedül vagyunk, akkor kezdjük meg az újraélesztést, és egy perc után hívjunk segítséget.

Teendők lélegeztetés előtt

Először meg kell állapítani, hogy a gyermek eszméleténél van-e. Hangosan kérdezzük meg, hogy ”Jól vagy? Mi történt?”. Enyhén megrázhatjuk a vállát, kivéve, ha arra van gyanú, hogy a gerince sérült a gyermeknek (pl. közúti baleset, magasról történő leesés stb.).

Ha eszméleténél van a gyermek, akkor hívjunk segítséget, takarjuk be a gyereket. Ha eszméletlen, akkor az ABC szabályait követve haladjunk. Fontos, hogy gyorsan cselekedjünk, minden másodperc számít.

Nézzük meg, lélegzik-e a gyermek. Helyezkedjünk el a fekvő gyermek oldalánál.

Fejünket fülünkkel az orra elé fordítva nézzük, hogy kitér e a mellkasa, érezzük e a leheletét az arcunkon illetve halljuk e a légzés hangját.

Forrás

Erre tíz másodpercnél több időt ne vesztegessünk el. Ha nem lélegzik, akkor nézzük meg, hogy a légútjai átjárhatóak e, azaz a gyermek szájába be kell nézni és az ott lévő idegen anyagot (pl. ételmaradékot) el kell távolítani.

Csecsemők esetében legyünk óvatosak, mindig csak azt távolítsuk el, amit biztosan ki tudunk venni anélkül, hogy lejjebb csúszna a légutak felé.

Ha ezt megtettük, és nincs nyaki illetve egyéb gerinc sérülése a gyermeknek, akkor a gyermek homlokát fogjuk meg egyik kezünkkel és enyhén hajlítsuk hátra, vigyázva arra, hogy ne nagyon hajlítsuk erősen, mert akkor a légcső megtörik és a lélegeztetés nem lesz hatásos.

Utána másik kezünkkel az állát emeljük fel. Két kezünket ebben a pozícióban hagyva ellenőrizzük ismét, hogy lélegzik e a gyerek.

Ilyenkor ugyanis a fej pozícionálásával már önmagában elég lehet, hogy a légzés meginduljon.

Lélegeztetés, szívkompresszió

Ha a légzés nem indult el, a gyermek orrát és száját egyszerre szánkkal fogjuk be és 5 alkalommal fújjunk be levegőt. Egy-egy belégzés 1-1,5 mp-ig tartson. Minden befújás után fejünket fordítsuk oldalra és nézzük meg, hogy a mellkas kitér-e. Figyeljünk arra, hogy a befújás ne legyen túl erős.

Ezt követően ellenőrizzük, hogy van e keringése a gyermeknek. Ha van, akkor a lélegeztetést folytassuk, ha nincs, akkor a szívkompressziókat el kell kezdeni.

Egy év alatti csecsemőt magunkkal szembe fordítunk, a két hüvelykujjunkat a szegycsont alsó harmadára teszünk (a mellbimbókat összekötő vonal alatt körülbelül 1 cm-rel), miközben a többi ujjunkkal átfogjuk a kicsi mellkasát és úgy nyomjuk be a mellkasát hüvelykujjainkkal. 1-8 évig tenyerünk csukló felőli részét helyezzük a szegycsont alsó felére, miközben karunk nyújtva van. Nagyobb gyerekeknél pedig felnőtteknél alkalmazott két tenyérrel végzett szívkompressziót alkalmazhatjuk.

A mellkast annyira kell benyomni, hogy a mellkas körülbelül teljes keresztmetszetének megfelelően kb. 1/3 részt süllyedjen. A nagyon erős nyomástól tartózkodni kell, nehogy bordatörést okozzunk. 15 (30) szívkompresszió után ismét lélegeztetés következhet.

A szívkompressziónak és a lélegezetésnek meghatározott szabálya van a kezdeti 5 befújás után. Újszülöttek esetében a szívkompresszió-lélegeztetés aránya 3:1, azaz minden 3. szívmasszázst 1 befújásos lélegeztetés követ. Az 1 év feletti életkorban ez az arány 15:2, ha ketten végezzük az újraélesztést és az egyikőnk lélegeztet, a másikunk szívmasszázst végez, ha azonban egyedül vagyunk, akkor ez az arány 30:2.

Próbáljunk meg nem elveszni az eseményekben - ami nagyon nehéz – és percenként ellenőrizzük, hogy visszatért-e a légzés vagy a szívműködés.

Addig végezzük az újraélesztést, amíg a gyermek spontán légzése és szívműködése vissza nem tért, vagy amíg szaksegítség nem érkezik. Persze a saját teherbíró képességünk is limitáló tényező. Fontos tudni, hogy gyermekek esetében a 30 percen túli újraélesztésnek is van értelme.

Amennyiben bármilyen okból képtelenek vagyunk a befúvásos lélegeztetésre, akkor bátran alkalmazzuk a lélegeztetés nélküli folyamatos szívmasszázst, mai tudásunk szerint ezzel a módszerrel is a beteg túlélésének esélyét jelentősen emelhetjük.

(WEBBeteg - Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász)