A foglalkozási tüdőbetegség

Nagyon sok olyan tüdőbetegséget okozó anyag létezik környezetünkben, amelyet munkánk során, munkánk miatt lélegezhetünk be. Az összes asztmás megbetegedés jelentős részét a foglalkozási asztma teszi ki.

A munkahelyen vagy a környezetből a szervezetbe bekerült különböző anyagok különböző tüdőbetegségeket válthatnak ki, vagy súlyosbítják a már meglévő panaszokat. Veszélyesek lehetnek a különböző gázok, füstök, a szénpor, sőt, még a liszt is!

A foglalkozási ártalmak kimutatása ráadásul sokszor nehézkes, mert a bizonyított foglalkozási betegségeknek komoly jogi következményei vannak, aminek a munkáltatók nem örülnek.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Az alábbi táblázat a munkahelyi vagy környezeti károsodásokat foglalja össze.

• A korábbi és jelenlegi munkahelyek időbeli feltérképezése.
• Milyen anyaggal került kapcsolatba munka közben?
• A munkahelyen elszenvedett hatások időtartama és intenzitása.
• Védőruha, védőfelszerelések használata (maszkok, kesztyűk).
• Van-e megfelelő munkahelyi szellőztetés?
• A munkatársak tevékenysége, anyaghasználata.
• Részidőben végzett munkák.
• Otthoni hatások (háziállatok, hobby tevékenységek).
• A betegség kronológiája a munkával és környezeti ártalmakkal összefüggésben.

Az ilyen jellegű betegségek kivizsgálásakor nagyon fontos a tünetek mérlegelése, a munkahelyi tünetekkel való szoros összefüggések kimutatása és bizonyítása. Ki kell deríteni, ha lehet, hogy a tünetek mikor jelentkeznek, minek a hatására romlanak vagy javulnak, illetve hogy milyen összefüggésben állnak a munkahelyen töltött idővel és a hétvégi szabadidővel.

A foglalkozási eredete megállapításához nagyon fontos a dohányzási szokások, korábbi betegségek (már meglévő allergia, asztma) felmérése, illetve a nehézlégzés nem légzőszervi okának kizárása (pl. elhízás, szívbetegség).

Ha a munkahelyi vagy környezeti ártalom körvonalazódik, akkor célzott kezelések elvégzésével szűkíteni kell a kört. 

• Mellkas felvételt kell készíteni a silicózis kizárására.
• Légzésfunkciós vizsgálatok, melyek során megszorító vagy elzáró zavarokat észlelhetnek.
• A munkaképesség eldöntésére terheléses vizsgálatokat kell végezni. 
• Speciális vizsgálatok: bőrpróbák, RAST a munkahelyi asztma kimutatására.
• Invazív beavatkozások: bronchofiberoszkópia, hörgő mosófolyadék, nyílt tüdőbiopszia.

A foglalkozási asztma felismerése

A foglalkozási asztma tipikus tünete a nehézlégzés, mellkasi merevség, köhögés, sípolás a munkaidőben, vagy pár órával a munka vége után. Jellegzetessége, hogy a légúti szűkület mindkét tüdőfélre kiterjed, spontán módon vagy kezelés hatására visszafordítható, és nem kardiovaszkuláris ok hozza létre. 

Gyakran kísérik az asztmát náthás, kötőhártyagyulladásos panaszok, és visszatérő hörghurut is. Ha a tünetek azonnal, vagy kevéssel az első tünetek után jelentkeznek a munkahelyen és mindig ugyanazon anyagra, akkor a felismerés nem nehéz. Nehezebb azonban a betegség megállapítása késői asztmás reakció esetén, amikor órákkal az asztmát kiváltó anyaggal történő kapcsolatba kerülést követően jelentkeznek a panaszok.

Az asztmára jellemző hörgőgörcs kialakulása lehet reflex-szerű, történhet gyulladás miatt, vagy bekövetkezhet farmakológiai és allergiás okokból is.

A reflexes mechanizmus esetén a légút stimulálásában nagy szerepet játszhat a hideg levegő, a szervetlen porok, a gázok és füstök. Bár ezek akár hörgőgörcsöt is kiválthatnak, a reakció nem immunválasz és legtöbb betegnél már korábbról ismert az asztma.

A gyulladásos folyamat (reaktív légúti diszfunkciós szindróma) által okozott hörgőgörcs esetén az ingerlő anyag korlátozza a hangszálak működését. Ez rekedtséggel, köhögéssel és nehézlégzéssel jár, de tévesen minősítik gyon gyakran asztmának.

Az allergiás hörgőgörcs a leggyakoribb oka a foglalkozási asztmának. Ha magas molekulasúlyú anyagról van szó (például pékek asztmája), akkor a veleszületett allergiás túlérzékeny (atópiás) beteg gyakrabban és gyorsabban válik érzékenyebbé, így fokozott a kockázata a foglalkozási asztma kialakulására. Ennek ellenére az allergiás érzékenység nem hajlamosító tényező, ha alacsony molekulasúlyú anyagokkal szembeni reakció kialakulásáról van szó. Farmakológiai hörgőgörcsről akkor beszélünk, ha a munkahelyen különleges gyógyszeres hatás éri a tüdőt.

A foglalkozási betegségek terápiájában a kiváltó ok megvonása fontos szerepet tölt be. A légzőszervi panaszokat az asztmának vagy COPD-nek megfelelően kell kezelni.

Foglalkozási asztma: gyakoribb, mint gondolnánk

Az összes asztmás megbetegedésből a foglalkozási asztma az esetek 2-15 százalékáért felelős, ami természetesen nagyon változik foglalkozástól és munkahelytől függően, valamint a hatás mértékétől.

Az ipari előfordulás valószínűleg a valóságban nagyobb, mint amennyi adattal rendelkezünk, mert mindenki félti az állását, és ha teheti "nem betegszik meg". Leírták, hogy a dolgozók körében 10-20 százalékkal alacsonyabb a megbetegedések száma, mint az általános populációban, amit "egészséges munkás" effektusként ismerünk.

(Dr. Brugós László, pulmonológus, allergológus)