Apakomplexusom van vagy társfüggő vagyok? Esetleg mindkettő?
A problémám az lenne, hogy nagyon ragaszkodó típus vagyok, és elég rosszul viselem ha nincs olyan férfi az életemben, aki támaszt nyújtana, illetve ha csalódás ér nagyon nehezen tudom feldolgozni. Nem mondható, hogy az idősebb férfiakhoz vonzódnék, számomra az a fontos, hogy egy férfi gondoskodó típus legyen és a támaszom, a vigaszom legyen a hétköznapokon. Fontos az, hogy felnézhessek egy férfira és erőt, biztonságot sugározzon. Ha ilyennek látok egy férfit, akkor borzasztóan gyerekesen tudok viselkedni vele szemben, és olyan leszek, mint egy szende, naiv kislány, vékony hangon kezdek beszélni hozzá és szinte csodálom őt. Elkezdem idealizálni az adott férfit, a hibáiról is megfeledkezem és ha megszakad a kapcsolatom vele, azt nehezen tudom feldolgozni, el se akarom fogadni. Magam kezdem hibáztatni, úgy érzem nem vagyok elég jó neki és hogy engem nem lehet szeretni. Ha ez történik, ill. nincs ilyen férfi az életemben, akkor nagyon elesettnek érzem magam, alig tudok megbirkózni a problémákkal. Szürkének, egyhangúnak érzem az életem, nincs igazán kedvem semmihez, még élni sem néha. Annyit tudni kell rólam, hogy gyermekkoromban elváltak a szüleim, és nem nevelt édesapám. Édesanyámhoz viszont nagyon erősen ragaszkodtam, alig tudtam elviselni ha nem volt mellettem, még óvodába sem akartam menni, mert ott nem lehetett velem. Mindig magányosnak éreztem magam, már gyerekkoromban is. Kamaszkoromban kissé eltávolodtam édesanyámtól, és elég félénk, befeléforduló típus lettem., De nem csak a férfiakat illetően, hanem az élet minden területén jellemző rám a gyermeteg viselkedés. Naiv vagyok, nagyon őszinte és sértődékeny, gyakran szoktam sírni is. Nem vagyok felelőtlen ember, viszont könnyen megfutamodom a nehézségek elől és nem jó a problémamegoldó képességem. Kíváncsi lennék, hogy van e valamilyen pszichés problémám, betegségem ezek alapján és ha igen, akkor mi az és mit tehetnék ellene? Remélem tud segíteni, válaszát előre is köszönöm.
Kovács Piroska válasza személyiség probléma témában
Kedvesem, Valakiről diagnózist csak alapos vizsgálatok után lehet mondani. A leírt önjellemzés alapján annyit mondhatok, hogy egy rendkívül bizonytalan, állandó külső megerősítést igénylő és igen gyenge énerővel rendelkező személy képe rajzolódott ki előttem. Ez fejleszthető, "javítható", amire a terápiás munka szolgálhat. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
