Bipoláris zavar gyermek- és serdülőkorban

A 2000-es évek környékéig a bipoláris zavar diagnózist döntően felnőtt pszichiátriai esetekben alkalmazták, így gyerek- és serdülőkorúak esetén viszonylag újonnan vizsgált problémáról van szó. Komoly differenciáldiagnosztikai kérdések merülnek fel körülötte, amikre a gyermek- és serdülőkor gyors változásokat hozó, sérülékeny éveiben szinte lehetetlen biztos választ adni.

A legfontosabb, hogy hol kezdődik az egészségesen élénk gyerek és a terápiát igénylő, kóros állapot közötti határ.

Gyakorló szülők, nagyszülők pontosan tudják, hogy egy aktív nap után az elaludni nem tudó gyerek „túlpörög”, de ez nem betegség, hanem csak korfüggő reakció egy helyzetre, amit ügyesebb napirenddel, kialakult stabil esti rutinnal meg lehet előzni. Ugyanígy nem kell azonnal orvoshoz szaladni a friss szerelmi csalódástól pillanatnyilag nekikeseredett kamasszal sem. Kórosnak nem egy-egy pillanatnyi állapotot nevezünk, hanem stabilan megfigyelhető tendenciák esetén kell szaksegítséghez fordulni. „Problémás” gyerekek mindig is voltak, megítélésükben hozhat változást, ha bizonyos állapotokat kórosnak és kezelendőnek minősítünk. De hol lehet ez a határ...?

A bipoláris zavar kétpólusú, hangulati betegséget jelent. Lehangolt (depressziós) és felhangolt (hipomániás, azaz enyhén mániás, és akár súlyosan mániás) epizódok váltják egymást. Gyakran évekig csak depressziós időszakokat észlelnek, míg egyszer csak megjelenik a felhangolt, mániás periódus. A bipoláris betegség pszichiátriai gyakorlatban klasszikus tünetei általában 15-30 éves életkor körül jelentkeznek, ám a gyerekkori állapotok felismerésének is egyre nagyobb szerepet szentel a pszichiátria. A bipoláris zavarok kb. 8-10%-a jelenik meg tulajdonképpen már 14 éves kor előtt valamilyen formában, a probléma fiúkat és lányokat egyforma arányban érinthet. Előfordulási gyakorisága a gyerek- és serdülőkorban 0.5-7.5% közé tehető, függően a kóros állapot határának szubjektív meghúzásától.

A bipoláris zavar örökletes genetikai tényezőkön is múlik, ilyen betegséggel küzdő szülő(k) esetén nagyobb, de azért messze nem garantált a kockázat, hogy a gyermek is érintett lesz. Akár több generáción át visszatérően megjelenő betegség a családfán értelemszerűen még nagyobb megbetegedési rizikót jelent. A betegség konkrét megjelenésének idejét, súlyosságát, tünetei kialakulását azonban a környezeti tényezők nagyban befolyásolják pro és kontra. A megfelelően stabil és nyugodt családi környezet igen fontos a gyermek egészséges fejlődéséhez. Különösen fontos ez a bipoláris zavar mögött meghúzódó genetikai hajlamot hordozóknál, akik jóval sérülékenyebbek, lelkileg érzékenyebbek társaiknál.

Melyek a legjellemzőbb tünetek?

Szülőként időben észre kell venni a gyerek érzelmi túlreagálásait, hangulati ingadozásait, indulatkitöréseit, vagy akár az öngyilkossági gondolatokig mélyülő elkeseredését. Tizenévesek között a szexuális túlfűtöttség, droghasználat komplikálja a képet. A bipoláris zavar periódusokban zajlik, a lehangolt, depressziós állapotok mellett a következő képek állhatnak a „problémás”, "pörgő gyerek" állapotok mögött:

Hipomán állapot

Bőbeszédű, túl aktív, „feldobott” a gyerek. Reakciói túlzottak, bizalmaskodó, tolakodó, szóban nehezen leszerelhető. Figyelme szórtabb, elkalandozik, kitartása csökken, iskolai teljesítménye romlik, a fegyelme és türelme is romlik, melyet a tanárai akár visszajeleznek a szülőknek. Otthoni alvásminősége romlik, nem piheni ki magát, ami a tüneteket tovább rontó spirál kezdetét is jelentheti.

Nagyobb gyerekeknél, tizenéveseknél sajnos a tünetek mögött fel kell vetni a diagnózisalkotás során a droghasználat lehetőségét, ha a fenti tüneteket valamilyen szerhasználat okozza, a diagnózis nem bipoláris zavar. A szerhasználat kapcsán figyeljünk a fiatalok körében népszerű, magas koffeintartalmú energiaitalok szerepére is, melyek (főként túlzott) használata önmagában tudja hozni a hipomániás-mániás tüneteket.

Szintén fontos életvezetési kérdés a rendszeres napi rutin, ugyanis az alvászavar nemcsak tünet, hanem ok is lehet! Például ha a gyerek éjszakábamenően számítógépezik, „játszik a neten”, és ettől tartósan kialvatlanná válik, az is okozhatja a fenti hangulati-figyelmi tüneteket, ám ez eleinte még csak rossz életforma következménye.

Mániás tünetek

A hipomániás tünetekhez képes jórészt fokozati romlás, tehát részben a hipomániánál leírt tünetek súlyosabb formában történő megjelenése. Az alvászavar súlyosbodik, ez gyakran konkrét problémajelző. A hangulat még emelkedettebb, pörgőbb, a magatartás akár teljesen kontrollvesztetté válhat. A gyerek megállás nélkül beszél, kapkod, nem irányítható. Figyelme nem tud rögzülni feladatokra, sok mindenbe belekezd, de semmit se fejez be, ám ez nem zavarja, határtalan önbizalma minden kritikát visszautasít. A mániás tünetek indulatosság, agresszivitás mértékéig romolhatnak.

Ciklotimia

Jobbára serdülőkori és a 20-as életévekre jellemző a mérsékelten emelkedett és az enyhe depressziós tünetek időszakos váltakozásai, melyek mellett, illetve ennek részeként a beteg folyamatosan enyhén labilis, különösebben látható élethelyzeti ok nélkül.

Egyéb diagnosztikus szempontok

A „problémás”, „hullámzó hangulatú” gyerekek esetén diagnosztikus irányként a bipoláris zavaron kívül az ADHD (figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar) is felmerül, mint látjuk a hipomán tünetleírás sok pontja annak is megfeleltethető. Különbségként a hangulati hullámzás gyorsaság és jellege figyelhető meg, az igazi bipoláris zavar hosszabb időszakokban hullámzik, azok a betegek, akik napi sokszori érzelmi váltást mutatnak, stresszhelyzetekre reagálnak kitöréssel és indulattal, inkább az ADHD irányba gyanúsak, vagy valamilyen későbbi személyiségzavar első jeleit látjuk. ADHD-nál az impulzivitás is kifejezettebb.

A gyermekkori kóros lelki állapotok, akár ADHD, akár bipoláris zavar, akár egyéb diagnózis irányába gondolkozunk, mindenképpen gyakorlott szakorvosi, szakpszichológusi részletes kivizsgálást igényel. A kóros pszichés állapotok időben történő pontos felismerése és időben kezdett terápiája (gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás) jelentősen javítja a későbbi kilátásokat, és fordítva is igaz, évekig mélyülő, egyre inkább állapottá váló, a személyiséget torzító folyamatokat később, felnőttkorban már jóval rosszabb esélyekkel lehet kezelni, illetve a kisiklott iskolás éveket, a meg nem szerzett tudást és végzettséget is nehéz lesz pótolni utólag.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter