Gyulladásos bélbetegségek: a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa

Egyes becslések szerint a fejlett országokban minden kétszázötvenedik ember gyulladásos bélbetegségben szenved. Ez Magyarországon kb. 40 ezer pácienst jelent. Sokan közülük valószínűleg még nem is tudják, hogy tüneteik mögött ilyen kórkép áll - a betegek ugyanis sokszor nem veszik komolyan a vissza-visszatérő hasmenést, vagy hónapokig járják az egészségügy útvesztőit, mire a diagnózis megszületik.

Az elnevezés (angolul: Inflammatory Bowel Disease, IBD) valójában két különböző kórképet takar: a Crohn-betegséget, és a fekélyes vastagbélgyulladást, vagy colitis ulcerosát.

A két betegségben közös, hogy bár bizonyos örökletes sajátságok esetén kialakulásuk kockázata emelkedik, megjelenésükhöz egyéb tényezők is szükségesek. Ezek között gyakran említik a gyomor-bélrendszeri fertőzéseket, a helytelen táplálkozást, a dohányzást, a stresszt, valójában azonban mindkét betegség kialakulásának igazi oka ismeretlen. Nem tudni, hogy ugyanazon genetikai hajlam esetén az egyik ember miért betegszik meg, míg a másikon a kór sosem jelenik meg.

Mindkét betegségben az immunrendszer helytelen működése vagy túlműködése, azaz a bélrendszerben lévő sejtek elleni támadása hozza létre azokat a gyulladásos folyamatokat, amelyek a tünetek kialakuláshoz vezetnek.

Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa? Hasonlóak a tünetek!

• véres, nyákos hasmenés
• hasi görcsök
• hasi diszkomfortérzés
• puffadás
• fogyás
• erős fáradtság
• vérszegénység
• visszatérő láz

Mindkét betegségben kialakulhatnak nem a gyomor-béltraktust érintő tünetek is: ízületi gyulladások, szem- és bőrbetegségek, máj- és epeproblémák.

További közös jellegzetességük, hogy a tünetek időszakosan jelentkeznek. A betegek életében fellángolások és tünetmentes, vagy tünetszegény szakaszok váltakoznak.

A gyulladásos bélbetegségek kezelése

Ma még mindkét betegség gyógyíthatatlan, de többféle gyógyszer áll rendelkezésre a tünetek megfékezésére, illetve a tünetmentes szakaszok időtartamának meghosszabbítására. Ezek a szerek tulajdonképpen mindkét kórkép esetén ugyanazok:

1. aminoszalicilát, szulfapiridin

2. kortikoszteroid típusú gyulladáscsökkentők

3. immunszuppresszánsok, azaz az immunrendszer túlzott működését gátló vegyületek

4. biológiai terápia hatóanyagai (ezek az immunrendszer által termelt gyulladáskeltő anyagokat mintegy „lefegyverezik”, ártalmatlanítják)

A gyulladásos bélbetegségek közötti lényegi különbségek

A két kórkép között lényeges különbségek is vannak. A fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) a végbélből kiindulva a vastagbélben alakul ki, mindig összefüggő területen jelentkezik, és csak a bél legfelső rétegét, a nyálkahártyát érinti. A Crohn-betegség az emésztőrendszer bármely részét külön-külön, akár egy időben is megtámadhatja, és a bélstruktúra minden rétegében pusztít. Ez utóbbiból következik, hogy a bélben hegesedő szűkületek alakulhatnak ki, amelyek következtében az adott bélszakasz nagyon elvékonyodik. A szűkülettől csak műtéttel lehet megszabadulni.

Ugyancsak a Crohn-betegség sajátságaihoz tartozik, hogy a gyulladás a belek falában kis csatornákat, váladékozó sipolyokat hozhat létre, amelyek más szervekbe - húgyhólyag, hüvely - is átvezethetnek, de a bőr felszínére is kijuthatnak. Gyógyulásuk feltétele, hogy a gennyes váladék ürülését megoldják.

Colitis ulcerosa esetén kisebb bélszakaszok eltávolítására nincs lehetőség, hiszen a gyulladás folytonos, egymástól szeparált területeken nem alakul ki. Ha a betegség a rendelkezésre álló gyógyszerekkel nem tartható kordában, vagy ha leáll a vastagbél mozgása és úgynevezett toxikus megakolon alakul ki, az egyetlen lehetséges megoldás a teljes vastagbél műtéti úton történő eltávolítása. Ilyenkor sor kerülhet a vékonybél és a végbél összekötésére, de gyakrabban hasfali nyílás, úgynevezett sztóma segítségével oldják meg az emésztés végtermékeinek szervezetből történő távozását. Azok a betegek, akiknél erre volt szükség, a helyzet elfogadása után jelentős életminőség javulásról számolnak be.

A gyulladásos bélbetegségek élethosszig tartó kórképek, az esetek többségében azonban jól kézben tarthatók: a rendelkezésre álló terápiás arzenál segítségével tünetmentes időszakok érhetők el, akár tartósan is. (x)

(Promenade Orvosi Kommunikáció)