Életkorok pszichológiája: a kisiskoláskor

A gyermek a kisiskoláskorba lépéssel megkezdi útját a társadalmi beilleszkedést, a barátok, ismerősök elfogadását. Nagy változások előtt áll, melyek mind a gyermeket és mind a szülőket is megviselheti nem megfelelő odafigyeléssel.

Az idő múlásával a gyermek bölcsődébe és óvodába kerül, és ezzel kitárul a fészek ajtaja. A családból egy tágabb közösségbe kerül.

Ott már nem őrá figyel mindenki és meg kell tanulnia, hogy ő egy a sok közül. Alkalmazkodnia kell az új, megváltozott helyhez, az új szabályokhoz, az idegen társakhoz és ismeretlen személyekhez. Az anyától való elszakadás nem csak a gyereknek nehéz! Gyakran a gyereknek könnyebben menne, mint a mamának, hiszen az egészségesen fejlődő gyermeket vonz minden új! Sajnos gyakran a mama a saját félelmét, szorongását vetítheti rá a gyermekére!

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Különösen, ha bűntudati feszültség is keletkezik benne a közösségbe adás miatt. Főleg, ha nagyon korán történik meg ez. Ilyenkor azt láthatjuk, hogy a kicsi érdeklődve bemegy a közösségbe, aztán visszapillant az anyjára, aki sír. Ettől a gyerek megijed, mert nem érti, hiszen ő azt teszi, amit anya kért tőle. Azt hiheti, ő követett el valami hibát. Talán azt, hogy ott tudta hagyni az anyát? De akkor miért kérte ezt tőle? Miért hozta ide?

Szorongás, zűrzavar és bűntudat keletkezik benne is. Legközelebb már nem megy be a terembe, sírva kapaszkodik az anyjába. Az anya pedig nem érti, miért. Ha ilyenkor a gondozók erőszakosan elválasztják az anyától, nagyot hibáznak! Megvetik a melegágyát a későbbi szeparációs szorongásnak - az anyától való elválástól való félelemnek. Anyának és gyerekének is fel kell készülnie az elválásra, különben mindketten sérülnek.

Az iskolaérettség

Nem az életkor a legfontosabb! Nem attól lesz a gyerek iskolaérett, hogy elérte a hatéves kort.  Az értelmi és érzelmi érettség együttesen eredményezi, hogy a gyermek testestől-lelkestől felkészült arra, hogy iskolába menjen, és ezzel belépjen a kisiskolás korba.

Gyermeke viselkedése zavart okoz, vagy a korához képest nem tekinthető normálisnak? 
Töltse ki tesztünket és tudjon meg többet!

Gyermeke az iskolában nehezen boldogul a számokkal, betűkkel? Mindig rá kell vennie valamivel, hogy leüljön, és tanuljon?
Töltse ki tesztünket és tudjon meg többet!

Természetesen ehhez jó és kedves tanító néni vagy bácsi, és gyermekszerető, vonzó iskola szükséges, biztonságos és barátságos környezettel és tanárokkal. Ez lehet akár olyanokkal is, akik alkalmasak arra, hogy a későbbiekben példaképekké váljanak. Ebben nagy a hiány! Jó, ha kisgyermeki érdeklődéséhez méltó az ismeretanyag is. Fontos, hogy megtanítsák tanulni is, ne csak a magolást várják el tőle.

Mindezek nem mindig jellemzik a jelenlegi iskolarendszert. Ezért ne a gyereket hibáztassuk, ha az első iskolai nap után az addig lelkes gyerek azzal tér haza, hogy "na, voltam már iskolában és többet nem akarok menni".

A testileg-lelkileg túlterhelt, szorongó gyerek könnyen mutatja az iskolafóbia tüneteit: indulás előtt vagy már este rendszeresen hasfájás, hányás, fejfájás, stb. jelentkezhet.

Forduljunk vele szakemberhez, ne hagyjuk szenvedni! (Nevelési Tanácsadó, iskolapszichológus, stb.)

Az iskolaérett gyerek képes a tanóra idején (ami nem kevés, hiszen 45 perc) odafigyelni, és elsajátítani, majd begyakorolni, és később fel is idézni, megtartani az új ismereteket. Képes nagyobb sírás nélkül elszakadni reggel a szüleitől, mert már megtanulta, hogy az elválás ideiglenes, hiszen már van időfogalma, megtanulta, hogy mikor jönnek érte. Büszke tud lenni az elért eredményeire, szívesen tanul. Akár a hibáiból is.

(Kazimir Ágnes, gyermekpszichológus)