Az egészségügy kutatói szemmel

A változó kori hormonpótlással kapcsolatban nagyon sok eltérő véleményt lehet hallani, még az orvosok körében is. Az érintett hölgyeknél sincs ez másként: van aki támogatja, van aki nem, de mindenki megfogalmazza határozott véleményét a témában.

Ez a "vélemény" azonban igazából sok esetben "lóg a levegőben", hiszen a hölgyekkel beszélgetve azt tapasztaljuk, hogy meglehetősen felületes információkkal rendelkeznek. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a "hormon", sem azzal, hogy miért is lenne erre szükségük. Nem ismerik igazából a mellékhatásait - leggyakrabban a szőrösödés, "férfiasodást" említették -, sem azt, hogy milyen típusú hormont is tartalmaznak ezek a készítmények.

Egy kutatás során mindig az az egyik legizgalmasabb rész, amikor megpróbáljuk megérteni, hogyan is gondolkodnak az emberek egyes kérdésekről. Mi más lenne erre az egyik legárulkodóbb módszer, mint az - hogyan, milyen szavak segítségével beszélnek róla saját maguk.

Klimax, menopauza, változókor, banyakór stb. ezek aztán beszédes nevek. Árulkodik a nőről, "nőiességéről", önértékeléséről, egyáltalán arról, hogy hányadán áll magával az ember. Több kutatásban volt szerencsém beszélgetni változó korú hölgyekkel és azt tapasztaltam, hogy ennek a kornak a megélése legnagyobb részt ezen múlik - mint annyi minden más is az életben.

Az ember társas lény igényli mások társaságát, kíváncsi mások tanácsára a számára fontos kérdésekben. Nincs ez másként a betegségekkel kapcsolatban sem, nagyon sok betegközösség alakult, amelyek amellett, hogy megosztják egymással saját történetüket, tanácsokat adnak akár az egyes kezelési lehetőségek kapcsán is. Ez azonban megkövetel némi nyitottságot, mobilitást is, ami némely betegség esetén nem valósítható meg, valamint sokan azért viszolyognak ettől, mert nem szívesen beszélnek a problémáikról.

Az utóbbi évtizedekben azonban az interaktív kommunikációs lehetőségek jó néhány csatornával bővültek az Internetnek köszönhetően, amelyek egyik legfőbb előnye talán az anonimitás és a "határtalanság". Több olyan betegség van, amit nem szívesen kürtöl világgá az ember, illetve fizikailag vannak akadályoztatva ezek a betegek. Az is gyakori sajnos, hogy az ember "bezárkózik" és nem szívesen megy emberek közé, ezekben az esetekben jelenthet megoldást az Internet, mint kommunikációs csatorna. Ezen belül több eszköz is rendelkezésünkre áll, mint a blog, a különböző orvos válaszol rovatok, illetve a fórum.

Kutatásaink során számos betegtájékoztató (gyógyszerek és gyógyhatású készítmények dobozaiban található leírás) érthetőségi tesztjét végeztük el. A tesztek során több érdekes tapasztalatra tettünk szert, amelyek valamelyest rávilágítanak a betegek, a gyógyszert használók tájékozódási szokásaira.

Mindenekelőtt ki kell emelni az orvos szerepének fontosságát, ugyanis általános tapasztalat, hogy a betegek nem tájékozódnak körültekintően - mindez azonban a legtöbb esetben az orvossal történő rövid konzultációt és a gyógyszerdobozokban található betegtájékoztató lapok elolvasását jelenti.

Az ember hajlamos arra, hogy bizonyos dolgokra csak akkor figyeljen oda, ha valami gond van vele. Sokan az egészségükkel is így vannak, amit egyértelműen bizonyítanak az egészségügyi adatok. Kutatásaink során sok emberrel készítettem kvalitatív mélyinterjút ebben a témában, amikor felmerül ez a kérdés sorban érkeztek a kifogások (persze az ember szereti magát jó fényben feltüntetni): "nincs nekem időm mozogni", "az egészséges ételek sokkal drágábbak", "le tudnék fogyni, ha igazán akarnék" - gondolom, ismerősek.

Miért van ez? Erre is kézenfekvő a válasz: "hazánkban az egészségtelen ételeknek kifejezetten kultúrája van", "a mai gazdasági helyzetben pedig az ember örül, ha van munkája, és ezért hajlamos túlhajszolni is magát" stb. De arra a kérdésre, hogy miért ilyen alacsony a szűrővizsgálatokon való részvételi arány, már kevesebben tudnak válaszolni.