Évszázados tanácsok

"A tüdő szövetének megbetegedései között elsősorban a tüdőtágulást kell említeni, ami rendszerint későbbi életkorban lép fel. A tüdőtágulás valóban a tüdő kitágulásában, térfogatnövekedésében áll, a tüdő mintegy fel van fújva, az egyes tüdőhólyagocskák boncolásnál szabad szemmel is láthatók, holott egészséges tüdőben szabad szemmel alig vehetők észre. A tüdőhólyagocskák fala elvékonyodik, a hólyagocskák összefolynak, ruganyosságuk megszűnik.

A tüdőtágulás keletkezésénél makacs, hosszantartó bronchiális huru­tok, asztma játszik szerepet különösen olyan korban, amikor már a tüdő­szövet rugalmassága különben is csökkent. A betegség tünete elsősorban lélegzési nehézségekből áll, erős légszomj a hiányos gázcsere következté­ben. Különösen a kilélegzés van megnehezítve a tüdőhólyagocskák rugal­masságának csökkenése következtében. A lélegzés gyöngülése folytán a vér szénsavtartalma szaporodik, a vérkeringés a tüdőben meglassubbodik, pan­gás áll be a jobb szívben, a jobb szív és a beléje nyiló véredények tágulnak, a szívnek nagyobb munkát kell végeznie, minek következtében gyakran a szívműködés zavarai állnak be.

   "Heves tünetekkel járó makacs betegség az asztma, amelynek lényegét a kutatók még mindig nem döntötték el. A leginkább elfogadott nézet sze­rint a légcső finom elágozásainak hurutjával kezdődik, melynek követ­keztében ezeket szívós váladék tömi el; ehhez járul még a légcsövecskék izomzatának görcse, minek következtében a levegő közlekedése a léghólyagocskákkal meg van nehezítve. Az izmok görcsét ideges hajlam válthatja ki, asztmára hajlamos embereknél csekély ingerek, amelyek egészséges ideg­rendszer mellett számba se jönnek, előidézhetik a nyálka meggyülemlését az éjszaka folyamán, az izmok görcsét és heves asztmás rohamot válthat­nak ki.

   "Gyakori oka a krónikus bronchiális hurutnak a vér pangása a tüdőben, ami különböző általános betegségekhez csatlakozik. Ilyenek például a sziv-billentyühibák, aminek következtében a vér lefolyása a tüdőből akadályozva van, azonkívül általános anyagcserezavarok, amelyek a szervezet ellenállóképességét csökkentik; különösen a gyermekek skrofulózisát kisérik gyakran ilyen hurutok.

"A tüdőnek igen gyakori betegsége, de általában a betegségek között is a leggyakoribb az úgynevezett bronchialis katarus, a légcső finom elágazásainak a hurutja. Az akut hurut minden életkorban felléphet, leggyakoribb mégis kis gyermekeknél, akiknél az ilyen hurut aránylag veszedelmesebb betegség, mint felnőtteknél. Az okok között nagyon gyakran emlegetik a meghűlést, a test hirtelen lehűlését, erős felmelegedés, izzadás után. A bőr véredényei ilyenkor hirtelen összehúzódnak, a vér a belső részekbe szorul, itt vérbőség keletkezik, ami ugylátszik sok esetben elegendő, hogy heves hurutokat idézzen elő.

Emellett még számításba kell venni azt is, hogy a szájban, a torokban, sőt a légutak felső részén is sokféle baktérium tanyázik, amelyek rendes körülmények között semmi bajt sem okoznak, mert az egészséges nyálkahártyán nem tudnak áthatolni és a nyálkahártyák váladéka a baktériumokat ártalmatlanná teszi. Ha azonban a nyálkahártyák ellenállóképessége csökkent, mint például az említett meghűlés esetében, vagy erősen poros levegő vagy mérges gázok belélegzése után, akkor ezek a fertőző baktériumok elszaporodnak és többé-kevésbé súlyos betegségeket okozhatnak. Gyakran csatlakoznak az ilyen bronchiális hurutok légcsőhuruthoz is.

   "A sziv mellett a tüdő az a szervünk, amelynek működése csak igen rövid időre szünetelhet. Mig a gyomrot, vagy beleket hosszabb ideig, napokig, sőt hetekig lehet egészben vagy részben pihentetni, addig a tüdő működésének megszűnése a legrövidebb idő alatt az egész szervezet életműködésének megszűnéséhez vezet. A szervezetnek ugyanis állandóan szüksége van az oxigénre, amit a levegőből kap és ami nélkül a test életfolyamatai megállanak. Ezt az oxigént a tüdőben, a tüdőhólyagocskák falában futó hajszáledények utján veszi fel a vér a belélegzett levegőből.

   Ugyanezen az uton adja le a vér a szervezetben folyó anyagcsere egyik bomlástermékét, a gáznemű széndioxidot, amit közönségesen szénsavnak szoktak nevezni. A tüdő feladata tehát kettős: egyrészt friss oxigént juttatni a vérbe, másrészt eltávolítani a vérből a szénsavat. Ha a vérből a szénsav nem tud eltávozni, a fulladás tünetei állnak be.

   "A szembe jutó idegen testek különböző sérülést okozhatnak, amelyek közül azonban csak a mész befreccsenése által okozott sérülést emlitjük, ami a mészoltásnál szokott előfordulni, mert ebben az esetben a gyors segítség nagyon fontos. Elsősorban el kell távolítani a szemből a mészrészecskéket, a szemet finom olajjal ki kell mosni, vagy ha olaj nincs, akkor cukoroldattal vagy vízzel is lehet, de nem egyszerűen lemosni a szemet, hanem sok vizzel állandóan mosni egy fecskendő segítségével. Minél gyorsabban jön a segítség, annál több a kilátás, hogy a szemet meg lehet menteni. Természetesen minél hamarabb orvoshoz kell fordulni.

   "A szem kötőhártyájának legveszedelmesebb megbetegedése a genyes, kankós lob. Előfordul ugy felnőtteknél, mint csecsemőknél, hogy a kankót okozó baktériumok gondatlanság folytán bejutnak a szembe és ott súlyos gyulladást idéznek elő.

   "A szemek egyéb látáshibái között elég gyakori az úgynevezett asztigmatizmus, amikor a szaruhártya vagy a lencse domborusága nem egyenletes, és a szem például vagy a függőleges, vagy a vízszintes vonalakat látja élesen, de a kettőt egyszerre nem. Ezen a hibán hengeresen köszörült üvegekkel lehet segíteni.

   A szinvakság szintén elég gyakran előforduló anomália, ami alatt azt értjük, hogy az illető bizonyos színeket nem tud megkülönböztetni. Teljes szinvakságnál a szem az összes színeket csak a szürke különböző árnyalatainak látja, de nem tudja megkülönböztetni egymástól, a vöröset vagy a zöldet sem. A szinvakság kisebb foka iránt csak bizonyos színeket, leggyakrabban például a rózsaszint és világoskéket nem tudják egymástól megkülönböztetni. A szinvakság férfiaknál sokkal gyakoribb, mint nőknél. Egy német statisztika szerint ezer férfi közül harmincnál, ezer nő közül pedig csak háromnál fordul elő. A szinvakságon segíteni nem lehet, fontossága csak annyiból van, hogy bizonyos foglalkozásoknál lényeges fontosságú a szinek megkülönböztetése. Például a vasúti jelzőlámpák felismerése. Ezért szokták a vasúti személyzetet felvételük előtt gondos szemvizsgálatnak alávetni.

   "A szem lényegében ugy működik, mint egy fotografálókészülék, a szemben is van egy lencse, amely a látott tárgyaknak a képét a szemfenékre vetiti, ugy mint a fényképezőgép objektivje vetiti a képet a homályos üveglemezre. A homályos üveglemezen a képet a fotográfusnak élesre kell beállítani, amit ugy végez, hogy a lencse és a lemez közötti távolságot növeli vagy csökkenti. A szemben sem képződik éles képe egyszerre a közel s távoteső tárgyaknak, a szemet is be kell állítani, a beállítás itt azonban nem abban áll, hogy a lencse és a lemez távolságát változtatjuk.

   "A fül leggyakoribb betegsége a középfülgyulladás és genyedés. Amint már emlitettük, a leggyakrabban orr- és gégelobbal, vagy mandulagyulladással függ össze, és felléphet influenza, vörheny, diftéria, tifusz stb. kapcsán is. Az egyszerű hurutnál fájdalmak nincsenek, csak tompa érzés a fülben, esetleg fülzúgás, és a beteg a hangot ugy hallja, mintha távolból jönne. Az ilyen hurut gyakran néhány nap alatt gyógyul.