Évszázados tanácsok

   "Hogy a szifilisz főterjesztője a prostitúció, melyet sok körülmény, igy az alkohol, a késői nősülési lehetőség, a családalapitási nehézségek, lakás­viszonyok, a nagyvárosok lazább erkölcse, gazdasági viszonyok stb. is támo­gatnak, minden kétségen felül áll. A prostitúció azonban mondhatni oly régi, mint az emberiség és nem hinném, hogy bármily szigorú rendszabállyal azt ki lehelne irtani, vagy szűkebb korlátok közé lehetne szoritani, és igy számolva ezzel a körülménnyel, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a lehetőségig a meglévő rossznak élét vegyük.

   "A szifilisz elleni védekezés két irányban lehetséges: Oly általános köz­egészségügyi intézkedések elrendelése és végrehajtása által, melyek alkal­masak arra, hogy a betegség tovaterjedését meggátolják (általános profi­laxis) és oly eljárások megismertetése által, melyekkel az egyén saját magát megvédheti attól, hogy e betegséggel fertőztessék (egyéni profilaxis).

   "A harmadik, mondhatni legsúlyosabb betegség a szifilisz, mely alatto­mosan, hosszú évekre terjedőlég végzi romboló munkáját azon, akit meg­támad. De romboló munkájában nem elégszik meg ezzel, becipelve a családba magtalanság, számtalan félbeszakadt terhesség, koraszülés, halvaszülött, életképtelen újszülött, mely az élet első támadására elpusztul, lesz következménye és az apákon elkezdett romboló munkáját folytatja az utódokon is, mert ha egy-egy ily gyermek életben marad is, az elfajulás jelei fognak rajta mutatkozni.

   A szifilisz elleni védekezést különösen két körülmény nehezíti meg. Először a betegség természete hosszú évekre elnyúlik, a korai időszakban alig okoz kellemetlenséget, fájdalmat, tünetei sokszor csak rövid ideig álla­nak fenn, aztán önmaguktól is elmúlhatnak, vagy csekély kezelésre eltűn­nek, hogy aztán hosszú, esetleg évekre terjedő időre tünetmentesség álljon be, úgyhogy a betegnek hihetetlennek tűnik fel ezen időben, hogy ő beteg, hogy betegsége nemcsak önmagára, de a közre is veszélyes.

   "A kankó (tripper) szintén fertőzés utján jön létre és pedig az esetek túlnyomó többségében a közösülés utján a kórokozó gonococcusok bejutnak a húgycső nyálkahártyájára és ott pár napi lappangási idő után heves gyulladásos tüneteket okoznak. Lassan-lassan aztán ellepik az egész hugy-csövet, ráterjednek a hólyagra, vesemedencére, ellepik a mellékheréket, dülmirigyeket, ondóhólyagot, befészkelik magukat a hugycsőbe nyiló apró mirigyecskékbe, hol mindenütt gyulladást idéznek elő. De bejuthatnak a nyirokutakon a vérbe is, mellyel aztán a szervezet legtávolabbi helyére is elcipeltetnek és súlyos szivbelhártya, izületi gyulladásokat okozhatnak, sőt az egyén halálának is lehetnek közvetlen okai.

   Az eleinte hevesebb fájdalommal járó gyulladás azonban idővel elül, alig észrevetővé válik, a vizelés most alig okoz a betegnek kellemetlenséget. Csak itt-ott veszi észre, hogy reggelenként hugycsőnyilása beragad, vagy azt összenyomva, kis fehéres-sárgás genycsepp jelenik meg, avagy hogy nagyobb kicsapongás után hugy-csövében kis bizsergést, szúrást érez. A betegségokozó parányi gombák, gonococcusok, melyeket csak nagyobb nagyítással, górcsővel vagyunk képesek látni, a külvilágra jutva gyorsan elpusztulnak, azonban az emberi testben hosszú időn át talán anélkül, hogy az illetőnek nagyobb kellemetlenséget okoznának, lappangva meglehetnek, hogy aztán alkalom-adtával kirobbanjanak, vagy uj gazdára találva kifejtsék kórokozó hatásukat.

   "A nemibetegségek elleni küzdelem legnagyobb akadálya az az álszemérem, amely e fontos kérdés nyilvános tárgyalását nagyon megnehezíti, holott ha látjuk, milyen szörnyű pusztitást, mennyi kínt és szerencsétlenséget okoznak a nemibetegségek, ha befészkelik magukat a családba, akkor bátran félre kell tenni minden álszemérmet, mert az eredményes küzdelem alapföltétele a minél nagyobb nyíltság, a nemibajok veszedelmeinek, az ellenük való védekezésnek minél szélesebb körben való ismertetése.

   "A másik fontos szabály a lakásnak egészségessé tétele. Szerényebb viszonyok közt élők is sokat tehetnek e részben. Földmivelő népünk például óriásit vétkezik, midőn a szebbik szobát tartja az úgynevezett „tiszta szobájának", amelyet nem használ s a sötétebbet, a kevésbé tágasat lakja, sokszor zsúfoltan. De a városiaknál is látjuk nem egyszer, hogy a legszebb helyiség a „szalon", a kisebb szoba, vagy szobák, sokszor ablaktalan „alkov"-ok szolgálnak hálóhelyül. Pedig a gyermekszoba (ahol ilyen lehet) és a hálóhely legyen a lakás legjobb, legvilágosabb, legszellőztethetőbb, legtágasabb része! „Dove é il sole, non é il medico. " Ahol ott van a nap, ott nincs az orvos - mondja az olasz példaszó. Ha több szobából áll a lakás, a család tagjai lehetőleg elosztódjanak bennük hálásra. Inkább, hogy ne legven mindenütt nappal ágy látható, egyik-másik családtag csak divánon háljon, csakhogy nagy levegőköbtartalom álljon egy-egy alvó rendelkezésére, főleg télen, amikor az ablakokat éjjelre nyitva tartani nálunk nem lehet.

   A lakásból szőnyeget, függönyt dobjunk ki. Az előbbi csak porfogó és amellett, minthogy nem vetjük le az előszobában az utcai cipőnket, mellyel odakünn még friss tüdővészes köpésbe léphettünk, - veszedelmes fertőzésterjesztő; az utóbbi a függöny, pedig csak sötétíti a szobát, porfogó, a por- és cseppfertőzés ragályának hordozója és minden megmozgatásakor a szoba légkörébe továbbithatja újra a port és a bacillust. A poros levegő hajlamosít, a kórcsira persze, már direkte fertőz. Mint látható, a hajlamosító tényezők kerülése mindjárt a fertőzés alkalmainak kerülését is jelenti!

A hajlamosító tényezők kerülése

A betegnek és környezetének helyes viselkedésre való tanítása

 A betegnek és környezetének helyes viselkedésre való tanítása

 A betegnek és környezetének helyes viselkedésre való tanítása