Beszélgetési problémák
Kedves doktornő!, Hogy tudnék társaságban feloldódni, többet beszélni? Nagyon bánt, hogy a legtöbb emberrel nem tudok normálisan beszélni. Nem jut eszembe semmi mondanivaló. Vannak barátaim, akikkel nagyon jól eltudok beszélgetni, viccelődni - ilyenkor még én többet beszélek és én vagyok a középpontban. Ezek általában olyan barátok akik nem a "nagymenőkhöz" tartoznak, hanem a közép "kategóriába" tartoznak (csúnyán hangzik, de ez van - vannak ezek a nagymenők, pénzesebbek, a legjobb lányokat megkapják stb.). Valahogy mindig inkább az egyszerűbb emberekhez vergődök hozzá (ilyen emberekkel közvetlen, kezdeményező vagyok). Ha a bátyám közelében vagyok és egy társaságban vagyunk nem tudok nagyon megszólalni (arra gondolok, hogy rosszat mondok és inkább csendben maradok). Ő inkább az ellentétem, aki mindig ilyen "nagymenők " társaságát keresi, közvetlen, minden apró gondolatát megosztja közösségi oldalakon, keresi a helyzetet, hogy tudjon köszönni minden ismerősének, mindig volt neki barátnője (ezek mind ellentétben állnak velem). (Ő 3 évvel idősebb, mint én). Nem tudom miért vagyok ilyen - lehet azért mert a szüleim elváltak? 9éves voltam, mikor apánk elment és így hárman élünk azóta édesanyánkkal. Anyumnak ekkor elkellet mennie 3műszakba dolgoznia, testvérem kollégiumban volt, mivel messzebb járt közép suliba. Ezért sokat voltam egyedül othon és így nem volt kivel beszéljek -lehetséges, hogy ezért vagyok most ilyen? Létezik erre valami megoldás? Köszönöm a tanácsát!
Dr. Veress Dóra válasza szociális fóbia témában
Kedves Kérdező! Ezt a szociális helyzetekben érzett szorongást, amit Ön tapasztal, szociális szorongásnak/fóbiának nevezzük. Feltételezik, hogy ennek hátterében valamilyen veleszületett hajlam, fokozott érzékenység áll. Ez azt jelenti, hogy érzékenyebb a külvilágból jövő ingerekre, érzékenyebben reagál mások (meta) kommunikációjára, olyat is meglát, amit más nem. Sajnos ezzel az is együttjár, hogy sokszor magára vonatkoztatja mások viselkedését, pl. azért húzgálja a beszélgetőpartner a száját, mert nem tetszik neki, amit mond. Pedig lehet, hogy csak egy rossz szokás, vagy rágcsál valamit.. Az önbizalomhiány a másik dolog, ami hozzájárulhat a tünetek kialakulásához. Az, hogy átlagosabb emberek közt jól érzi magát, az ezt mutatja. A családjában lezajlott események okozhattak ilyen problémát. A megoldás kétféle lehet: 1. Olyan emberek barátságát keresi, akik között jól érzi magát, és nem akar olyan lenni, mint a testvére. Elfogadja, hogy ezekkel az emberekkel Önnek nincs közös témája és nem erőltetni a kapcsolatok kialakítását. Ehelyett megkeresi azt a társaságot, ahol jól érzi magát! 2. Megtanul kommunikálni a "menőkkel". Ez azt jelenti, hogy ha ilyen társaságba kerül, akkor nem magára figyel, a szorongásaira, a mondanivalója hiányára és arra, hogy vajon mit gondolnak Önről mások, hanem arra, hogy éppen miről beszélgetnek, és megpróbál bekapcsolódni. Ha a beszélgetésre figyel, akkor jobban tudja követni, hogy miről van szó, nem veszítheti el a fonalat, és ezáltal könnyebben bekapcsolódik. Az, hogy nincs miről beszélgetnie, csak egy érzés, valójában pontosan ugyanannyi dologhoz tud hozzászólni, mint más. Jól mutatja ezt az is, hogy egyszerűbb emberek közt kifejezetten jól érvényesül. A "menők" beszédtémáiról is rengeteg gondolata és véleménye van, csak olyannyira magára figyel, hogy nem tud spontán bekapcsolódni és véleményt mondani! A változás felé vezető úton úgy jut a legmesszebbre, ha kisebb célokat tűz ki maga elé, és azokat próbálja meg elérni! Megtervezi, hogy, hogyan oldja meg az adott problémát és utólag kiértékeli, hogy hol lehet még javítani. Ha egy dolgot már megoldott, akkor jöhet a következő! Szépen lassan nagyon sokra lehet jutni, csak ne egyszerre akarjon mindent elérni!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
