Megváltozott gyermek

Kedves Doktornő! Segítségét szeretném kérni 7, 5 éves kislányommal kapcsolatban. Az utóbbi időben azt vettük észre rajta, hogy nagyon megváltozott. A mindenki által dicsért szófogadó kislány teljesen kifordult magából. Mindenért sír, pedig ha megkérdezzem, hogy ezzel elértél-e valaha valamit mondja, hogy nem és nem is tudja megmagyarázni, mért csinálja. Ezeket a „hisztiket” mindig csak és kizárólag mi kapjuk meg édesapjával. Nagymamáknál, iskolában (idén elsős) ilyen soha nem fordul elő, vagy nem gyakrabban, mint átlagosnak gondolnám. Vallási iskolába jár, az osztályban 5-en vannak, az egész iskola nagyon kicsi, talán ha 40 iskolás gyerek van. Már tavaly is ide járt iskola előkészítő osztályba a második félévtől. Nagyon szereti és élvezi az iskolát. Születésétől kb. négy éves koráig úgy laktunk, hogy egy szobánk volt csak ahol kicsit távolabb a saját ágyában aludt, de velünk egy szobában. Miután sikerült olyan lakásba költöznünk ahol saját szobája lett nem nagyon akart egyedül aludni, így leszereltük az ajtókat, hogy érezze, még mindig egy térben vagyunk és apukája minden este mellé bújik egy kicsit sok esetben együtt is alszanak el. Ha ez mégse így van, vagy apa későn ér haza a munkából mindig sír, hogy ő fél és nem mer elaludni. Van éjjeli lámpája és soha nem kellett, vagy kell sötétben aludnia, ha nem akart. Ha megpróbáljuk kideríteni mitől, akkor azt nem tudja megmondani. Megengedtük neki, hogy ha éjjel rosszat álmodik, akkor átjöhet, mert gondoltuk mi, ilyen nem lesz gyakran. Aztán kb. egy éve majdnem minden reggel nálunk kelt fel, mintha tudatosan felébresztené magát miután mi elalszunk és átjönne, hogy ne legyen egyedül. Nagyon rég óta 2-3 éve mindig nyúzott minket, hogy szeretne egy kistestvért, amit anyagi okokból nem mertünk bevállalni., De miután mi is szerettünk volna még egy gyereket, így most várjuk a kistesót, december elejére. Ő nagyon örült a hírnek és nagyon vigyázz a húgára akit ő nevezett el Pöttömnek és így is hívjuk, hogy lássa neki is van része

Svábhegyi Gyógyintézet válasza viselkedési problémák témában

Kedves Kérdező! A kislányuk Ön (ök) által észlelt drasztikus változásának hátterében számos kiváltó tényező állhat. Noha levelében igyekszik árnyaltan felvázolni a helyzetet, sőt, érezni azt a próbálkozását is, hogy megtalálják a változás okát, íly módon csak találgatni lehet. A változást kiváltó okok feltárására, illetve a probléma orvoslására csak pszichológussal való személyes találkozás ad lehetőséget. Ennek ellenére a leírtak alapján valószínűsíthető, hogy a kislány megváltozott viselkedése mögött - első körben - érdemes valami, az életkörülményeiben, a mindennapjaiban bekövetkezett drasztikus változást keresni. Ön is több lehetőséget felvázolt, amelyek alapján a kiváltó ok összefügghet az iskolába kerüléssel, a lakhatási körülmények megváltozásával, és a kistestvér közelgő érkezésével. Annyi bizonyos, hogy a kislánya reakciója egy olyan helyzetre adott válasz, aminek zökkenőmentes megoldására nincs megfelelő eszköze. Ez a helyzet nem feltétlenül rossz, vagy negatív változás! Egy - hivatalosan - örömteli változás is hasonló reakciókat válthat ki, mint a kellemetlen változás. Példaként említhetők azok a felnőttek, akik hiába költöznek egy szebb, nagyobb lakásba, ám azt kellemetlen procedúraként élik meg. Azt, hogy valamilyen krízis állhat a kislányuk megváltozott viselkedésének hátterében, az Ön által leírt viselkedés igazolja. Krízishelyzetben ugyanis a legáltalánosabb reakció, hogy a gyerek egy korábbi fejlettségi szintre "lép vissza", ezzel védekezik. Ezt a "visszalépést" jelzi, hogy a 7, 5 éves kislány a 2-3 évesekre jellemző, úgynevezett "dackorszak" tipikus reakcióit produkálja, például gyakran sír és gyakran és indoklás nélkül mond nemet. Némi támpontot adhat, hogy -, mint írja - kizárólag Önökkel viselkedik így, ami azt (is) jelezheti, hogy a probléma "generátorait" a kislány Önökben véli felfedezni, ezért kizárólag Önöket bünteti egy helyzetért, ami számára valamiért nem jó. A viselkedése egyfajta segélykiáltás is lehet, amire mindenképpen érdemes odafigyelni! Elképzelhető, hogy olyan kellemetlenség váltja ki belőle ezt a viselkedést, amire Önök nem is gondolnak. Ilyen lehet az iskola, amit lehet, hogy csak látszólag élvez, mert például nem akarja megbántani Önöket, ezért azt mondja az iskola kapcsán, amit - szerinte - Önök hallani szeretnének. Lehet, hogy a kistestvér érkezése bántja, és a még "pocaklakó" kistesóra féltékeny, ám ezt nem akarja mondani Önöknek hasonló okokból. A levele alapján mindenképpen azt javaslom, hogy keressenek fel szakembert, mert - a fent leírtak tükrében - a kislány otthoni körülmények között nem nyílik meg, a szorongása valós okát - vélhetően szeretetből - Önöknek nagyon nehéz azonosítani! Amennyiben a probléma tartósan fennáll és nem találják a gondok gyökerét, keressenek bátran az alábbi elérhetőségeken: Szigeti Ildikó - pszichológus, Svábhegyi Gyógyintézet, Bejelentkezés: a 06-20-500-2500 telefonszámon, vagy a

Itt kérdezhet