Mit kell tudni a rövidlátásról?

Ha a szem törőereje fokozott - mert a szaruhártya, vagy a lencse felszíne túlságosan domború - vagy ha a szemtengely hosszabb a normálisnál, akkor rövidlátás (myopia) jön létre.

A rövidlátó beteg a közeli tárgyakat, személyeket élesen látja, a távolban lévő dolgok képe azonban nem a megfelelő helyre, hanem a retina elé vetül.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Abban az esetben, ha a rövidlátás a szem méretbeli eltérései, megnövekedett tengelyhosszúsága miatt alakul ki, akkor általában a növekedés teljes befejeződéséig számítani kell a látás fokozatos romlására. A rövidlátás bizonyos családokon belül gyakrabban fordulhat elő, ugyanis öröklődhet is.

A súlyos fokú rövidlátásnak komoly szövődményei is lehetnek, például leválhat a retina, sőt akár meg is vakulhat a beteg. A rövidlátók 5-6 százalékának van élete folyamán ideghártya-leválása, mely többnyire nagy fizikai megerőltetés során alakul ki, mint például súlyos tárgy emelése, elhúzódó, nehéz szülés. A zöldhályog kialakulásának valószínűsége is nagyobb rövidlátókon.

A látáskorrekció

A fénytörési hibák legegyszerűbben lencsékkel - szemüveggel vagy kontaktlencsével - korrigálhatóak. A myopiás (rövidlátó) szem negatív - konkáv, mínuszos - szórólencse alkalmazásával korrigálható, illetve különböző sebészeti módszerek, lézerkezelés is rendelkezésre állnak. 

Ha a beteg a látásélesség vizsgálata közben nem képes végigolvasni a táblát, először egy 0,5 dioptriás pozitív lencsét tesz a szeme elé a vizsgáló. Amennyiben ezzel jobban lát, valószínűleg távollátása van, ha rosszabbul, akkor közellátó.

Ezek után történik a lencsék cserélgetésével a szükséges dioptria megállapítása. A vizsgáló orvos leméri továbbá a pupillák távolságát is, melynek ismerete szintén elengedhetetlen a szükséges lencsék elkészítéséhez.

	Az emberi szem sémás anatómiája Forrás

A szem anatómiája

Látószervünk három fő részből tevődik össze: a szemgolyóból, a látóidegből - ami összeköti a szemgolyót agyunk látásban szerepet játszó területeivel - valamint az úgynevezett "járulékos szervekből", amik közé a szemizmok, a szemhéjak, a szempillák s a könnymirigyek tartoznak. Az emberi szemgolyó alakja gömbölyű, aminek a belsejében uralkodó túlnyomás az oka. Legfontosabb alkotói a pupilla, a szivárványhártya, az érhártya, a retina, a szemlencse, az üvegtest, a szaruhártya és a csarnokvíz, melyek közül a négy utóbbi a szem fénytöréséért felelős. Ezek közül a lencsének van a legnagyobb szerepe abban, hogy szemünk a különböző távolságokban elhelyezkedő tárgyakhoz alkalmazkodni tudjon. A lencse egy átlátszó rostokból álló, kocsonyás állagú, felfüggesztett test, melyet a lencsefüggesztő rostok tartanak a helyén. Ha a lencsét alkotó rostok egymáson elmozdulnak, a lencse alakja és fénytörése megváltozik, így biztosítva a megfelelő alkalmazkodóképességet.

(Dr. Soltész Annamária)