• A hajtépés pszichológiája

        Szerző: WEBBeteg - Cs. K. fordító

        A trichotillomania nem más, mint egy olyan kényszerbetegség, mely során a beteg leküzdhetetlen vágyat érez a hajtépésre. Ez a viselkedés látható, foltokban történő kopaszodáshoz vezet, leggyakrabban a homlok felett, halántéktájon, a szemöldök és a szempilla területén, ám a test bármely részén elfordulhat.

        A Trichotillomania olyan mentális betegség, amely során a beteg, bár tudja, hogy árt magának, nem tud ellenállni az ingernek. Gyermekkorban egyforma arányban van jelen fiúknál és lányoknál, felnőttkorban sokkal inkább a nőket érinti.

         

        Mik a Trichotillomania tünetei?

        A legfontosabb és legszembetűnőbb, hogy a beteg kényszeresen tépkedi a haját, vagy más testszőrzetét. Ehhez még a további tünetek kapcsolódhatnak:

        - Feszültségérzet közvetlenül a hajtépés előtt, vagy abban az esetben, ha megpróbál az ingernek ellenállni;
        - Megnyugvás, elégedettség, vagy boldogságérzet a hajtépést követően;
        - Kopasz foltok jelenléte a hajtépés területén;
        - A hajhagyma vizsgálgatása, hajcsavargatás, hajszálhúzogatás a fogak között, hajrágás, vagy hajevés (ez utóbbit trichophagiának hívják);

        Cikkünk a hirdetés után folytatódik

        Sokan tagadják, hogy ilyen jellegű problémáik vannak, és a hajveszteséget kendő, sapka viselésével próbálják leplezni, illetve műszempillát használnak.

        Mi okozza a betegséget?

        A betegség  pontos kiváltó okai egyelőre még ismeretlenek, de az bizonyos, hogy biológiai és viselkedésbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak a kialakulásában. Kutatók megtalálták a kapcsolatot a kényszerbetegségek (mint a Trichotillomania) és egyes agyi vegyületek között, melyeket transmittereknek hívnak. Ezek olyan vegyi anyagok, melyek az idegvégződésből kibocsátva átviszik az ingert egy másik idegsejtre, szervre, vagy izomra.

        Amennyiben megbomlik ezen vegyületek egyensúlya, az befolyással van az agy ingerreakcióira. Úgy gondolják, a stressz is szerepet játszhat  a folyamatban, illetve hátterében állhat szégyen-vagy félelemérzet, csalódottság, érzelmi megrázkódtatás is.

        Gyakori, hogy a Trichotillomaniaban szenvedő beteg depresszióval vagy szorongással is küzd. Ez azt feltételezi, hogy kapcsolat van a Trichotillomania kialakulása, és a fenti pszichés betegségek között. Emellett a betegség kialakulása gyakoribb azoknál, akiknek valamilyen rokonánál is megfigyelhető volt, tehát nagy valószínűséggel örökölhető betegségről van szó.

        Kezelés

        Elsősorban viselkedésterápiával gyógyítható. Ennek során a beteg megtanulja felismerni milyen szituációkban érez késztetést a hajtépésre, illetve egyfajta relaxációs technika segítségével egy új viselkedésmintát alakít ki arra az esetre, mikor érzi a hajtépési ingert.

        Olyan egyszerű dolgok is segíthetnek, mint ökölbe szorítani azt a kezet, amivel a beteg eddig a haját húzta. Súlyos eseten gyógyszeres kezelésre van szükség, általában valamilyen antidepresszáns formájában.

        Lehetséges "komplikációk"

        A kopaszodás velejárójaként különféle bőrbetegségekkel is kell számolni, valamint jelentős önértékelési zavarok léphetnek fel, mely negatív hatása a munkában és az emberi kapcsolatokban is jelentkezik. Extrém esetekben a beteg kerül mindenféle nyilvános megjelenést, annyira szégyelli kopasz foltjait. A hajevés (Trichophagia) gyomorfájással, hányással, komoly gasztroenterológiai problémákkal járhat.

        Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt


        Sajnos a tudomány mai állása szerint a betegség nem megelőzhető, ám fontos a minél korábbi kezelés. A gyerekek gyakran kinövik, ám általában serdülőkorban jelentkezik, egyfajta rituálévá válik, mely egész életen át tarthat, mivel az életkor előrehaladtával egyre nehezebb kezelni.

        Fontos a családtagok megértő, együttműködö hozzáállása, illetve a stresszhelyzetek kerülése annak érdekében, hogy a betegség minél kevesebb maradandó károsodást okozzon a beteg és családja, barátai kapcsolatában.

        (WEBBeteg - Cs.K. fordító, lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)
        Legutóbb frissült: 2011.10.23 00:17

        Egészség? Betegség?

        Nézze meg a WEBBetegen!

      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották
      •  


        Szóljon hozzá ön is!




        Hozzászólások (47)
        Írta: Remény
        2013-12-03 14:58
        Nem vagyok orvos, csak érintett a témában. Tapasztalatom szerint az idegrendszer erősítése tud segíteni a problémán. Ehhez feltétlenül szükséges az elgendő mennyiségű alvás, a rendszeres (heti többszöri), a lelki alkatnak megfelelő sport (nálunk a gerincjóga jött be, ott a sporttársak is kultúráltak), magnézium tartalmú táplálkozás. Mivel ez a betegség lelki eredetű és a lélek immunrendszere az idegrendszer, ezért hangsúlyozom az idegrendszer erősítését. És akkor nem kellenek többé kétes eredményességű pirulák, a drága vizitek az orvosnál, amitől az ember csak még betegebbnek érzi magát. Ez egy életen át tartó küzdelem, de rengeteg "pozitív mellékhatása" van annak az életmódváltásnak, amit a betegség leküzdése szükségessé tesz.

        Írta: Valaki
        2013-09-12 23:18
        Sziasztok!Itt ülök, és olvasom egymás után az írásaitokat, mintha csak magamat látnám bennük.35 éves nő vagyok, kb 10 éves korom óta tépem a hajam , nekem már nincsenek illúzióim. A tépkedés minden fázisát megjártam, hol erőteljesebb, hol gyengébb formában, de egész életemben jelen volt. Nem kellemes jelenség, a paróka is kényelmetlen, az önbecsülésről nem is beszélve..sokáig nagyon szégyelltem..de lépjetek túl rajta magatok érdekében. Valószínűsítem, hogy szinte minden orvosi lehetőséget kimerítettem, mégsem álltam le. Nem tudok. Viszont kontrolálható bizonyos mértékben..ha odafigyel az ember és akarja nem csinálni, akkor nem lesz olyan végzetesen brutális önmagához.Nekünk ez jutott, próbáljunk meg együtt élni ezzel. Talán 200 év múlva már csak beszednek egy levél gyógyszert és volt-nincs, de most még nem tart ott az orvostudomány.A hajtépésen kívül megdöbbentő hasonlóságot érzek mindannyiónk személyiségében, szinte félek, hogy ez csak egy tünet, a fő bajunk sokkal inkább az önértékelésben van.Várom, hogy írjatok

        Írta: én :D
        2013-08-15 10:01
        Sziasztok!Én 1-2 éve tépkedem kényszeresen a szemöldököm/szempillám.Mindig a stressz váltja ki belőlem ezt,és itthon is észrevették már,és folyamatosan kiabál velem anya ha meglátja hogy hiányzik a szemöldökömből/szempillámból sok szál.Ez nagyon rosszul esik tőle,de nem érti hogy ez ez egy kényszer cselekmény.Általában újra rajzolom a szemöldököm.Miután olvastam itt hasonlók bejegyzéseit és láttam hogy van aki leszokott(bár az hajtépés) én azt mondtam hogy soha többet nem szedek ki egy szálat se.Kb.2 hete hogy hozzá sem érek a szemöldökömhöz/szempillámhoz,és szépen visszanőtt.:)Az elején nem írtam hogy 15 éves vagyok.,és valószínű a pubertás kor miatt(is) kezdődött az egész.Remélem sikerül leszoknia mindenkinek aki szeretne!Én jó úton haladok pszichológus nélkül is:)))

        Írta: Vicus
        2011-09-26 23:43
        De jóóóóó nem vagyok egyedül :) Én a hajam tépkedem.Most 37 éves vagyok. Történt a párkapcsolatomban valami amitől szó szerint sokkot kaptam. A traumán valahogy túl jutottam, de azóta tépkedem a hajamat.Beszéltem már erről orvossal is, de nem tudott okosat tanácsolni. Megemlítette a gyógyszeres terápiát. Nem éltem vele. Már a műhajon is gondolkodtam... Nem szégyellem. Ha valaki rákérdez megmondom neki, hogy ez egy körömrágáshoz hasonlatos kényszeres cselekedet... Betegség.És nem tudom kontrollálni, csak , ha tudatosan figyelek erre kb.10-15 hajszál után,de még akkor is kitépek egy párat. Vagy leköti mindkét kezemet valami tennivaló. A baj, csak az, hogy egyre kevesebb a hajam... Valami jó ötlet? Egyébként a múltkor találkoztam egy haverommal eléggé fura volt a szemöldöke, én meg rákérdeztem. Tépkedi. Mondtam neki :- én meg a hajamat. Látszott rajta, örült, hogy nem kell magyarázkodnia van aki megérti :)

        Írta: Vicus
        2011-09-26 23:41
        De jóóóóó nem vagyok egyedül :) Én a hajam tépkedem.Most 37 éves vagyok. Történt a párkapcsolatomban valami amitől szó szerint sokkot kaptam. A traumán valahogy túl jutottam, de azóta tépkedem a hajamat.Beszéltem már erről orvossal is, de nem tudott okosat tanácsolni. Megemlítette a gyógyszeres terápiát. Nem éltem vele. Már a műhajon is gondolkodtam... Nem szégyellem. Ha valaki rákérdez megmondom neki, hogy ez egy körömrágáshoz hasonlatos kényszeres cselekedet... Betegség.És nem tudom kontrollálni, csak , ha tudatosan figyelek erre kb.10-15 hajszál után,de még akkor is kitépek egy párat. Vagy leköti mindkét kezemet valami tennivaló. A baj, csak az, hogy egyre kevesebb a hajam... Valami jó ötlet? Egyébként a múltkor találkoztam egy haverommal eléggé fura volt a szemöldöke, én meg rákérdeztem. Tépkedi. Mondtam neki :- én meg a hajamat. Látszott rajta, örült, hogy nem kell magyarázkodnia van aki megérti :)

        Lapozzon a hozzászólások között!