Ízületi gyulladásos betegség (sacroileitis) tünetei és kezelése

A betegség, a nevéből is adódóan gyulladásos ízületi betegség, mely a sacroiliacalis ízületet érinti. Ennek magyar megfelelője a középen elhelyezkedő keresztcsont (sacrum), és mindkét oldalon a csípőlapátok (os ileum) közötti ízületi rés gyulladása.

Hol található a sacroiliacalis ízület és mi a funkciója?

Ebből következik, hogy a gerincoszlop mellett mindkét oldalon van egy-egy sacroiliacalis ízületünk, melyet szoktak SI-nek is rövidíteni. Ez az ízület egy viszonylag merev ízületünk, melyben az ízületet alkotó csontvégek csak minimálisan képesek elmozdulni egymáshoz képest, ellentétben például egy nagy kiterjedésű mozgást megengedő, helyváltoztató mozgásban is résztvevő térdízülethez képest. Ugyanis ennek az ízületnek a fő funkciója a medence stabilizálása, gerincoszlophoz való rögzítése. Ebben segítséget nyújt a medence erős, kiterjedt szalagrendszere is, melyek több irányban futva összekötik a gerincoszlopot a medencecsontokkal.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Mi válthatja ki ennek a viszonylag védett helyen lévő sacroiliacalis ízületeknek a gyulladását?

Sérülések, melyek a medencét érik, terhesség, mélyre hatoló bőrfertőzések, csontvelőgyulladás, húgyuti fertőzés, valamint szívbelhártyagyulladás, vagy intravénás kábítószerélvezet, mind-mind fokozhatják a sacroileitisre való hajlamot. Az eddig felsorolt állapotok vagy mechanikai úton idéznek elő gyulladást (pl. autóbaleset kapcsán a medencét ért sérülés), vagy pedig egy fertőző gócból kiindulva a vérárammal, vagy a környező szöveteken keresztül jutnak el a kórokozók (leggyakrabban baktériumok) az ízületbe.

A sacroileitis autoimmun gyulladás is lehet

A sacroileitis kialakulásának harmadik fő útja egy autoimmun jellegű gyulladás, melynek a pontos okát sajnos nem tudjuk. Ilyen esetekben általában az illetőnek van egy genetikai hajlama a betegségre, és ezt valamilyen környezeti tényező, pl. vírusfertőzés előtérbe hozza. Ennek eredményeképpen egy kontrollálatlan gyulladásos folyamat indul el, melyet a szervezet önmagában nem képes megfékezni. Ilyen autoimmun gyulladás alakul ki a betegségek egy bizonyos csoportjában, ahol általában nemcsak a sacroiliacalis ízületben látunk gyulladást, hanem a gerincoszlopot alkotó többi kisízületnél is. A gyulladás további következménye a porcfelszín, így az ízület roncsolódása, majd későbbiekben elcsontosodása lesz. Ebbe a csoportba tartozik a Bechterew-kór (spondylitis ankylopoetica, SPA) is, amely tipikus példája a sacroileitis és a gerincoszlop egyéb képleteinek az együttes gyulladására, majd a csontosodás miatti elmerevedésére. Emellett autoimmun sacroielitis alakulhat ki pikkelysömörben, gyulladásos bélbetegségekben, pl. colitis ulcerosában, vagy Crohn-betegségben, de korábbi fertőzések lezajlását követően, az ún. reaktív arthritisben is.

Milyen panaszokkal jelentkezik egy sacroileitises beteg?

Az esetek legnagyobb részében hajnali, vagy éjszakai derékfájdalom hívja fel a figyelmet, mely a beteget álmából is felébreszti. Ha az ágyban mozog, pozícióját változtatja, akkor enyhülhet ez a fájdalom, hasonlóan a reggeli merevséghez, mely szintén oldódik a felkelést követő bemozgatással. Hőemelkedés, láz ritkán társul a gyulladáshoz, leginkább akkor, ha fertőzéses eredetű a gyulladás. A fájdalom miatt, és később az idő előrehaladtával jelentős merevség, kényszertartás, mozgásbeszűkülés alakulhat ki. A beteg nem tud előrehajolni, de az oldalra hajlás is fájdalmas lehet. Általában jól meg lehet különböztetni az idősebb korban jelentkező derékfájástól, mely a gerinccsigolyák meszesedése, vagy porckorongbántalom következménye.

A sacroileitis diagnosztizálása

Az orvos a fájdalom jellegének és pontos helyének kikérdezését követően, az ízület nyomásérzékenysége, majd képalkotó és laborvizsgálatok alapján daignosztizálja a betegséget. A röntgenen már a régebb óta fennálló gyulladásos folyamat látható csak, ilyenkor a medence felé eső ízületi rés kirágottá válik. Korai diagnózisra az MRI vizsgálat alkalmas, mely azonban csak bizonyos indokolt esetekben végzendő el. A laborokban általában magasabb vérsüllyedést, és gyulladásos fehérje szintet (CRP) találunk. Ha fertőzésre van gyanú, tenyésztést kell végezni a kórokozó felderítésére.

A sacroileitis kezelése

A kezelés is természetesen attól függ, hogy mi váltja ki a sacroileitist. Ha azonosítottuk a megfelelő kórokozót, akkor antiobiotikumot adunk, mely általában teljes gyógyulást eredményez. Autoimmun jellegű gyulladás esetén pl. Bechterew kór esetén ennél jóval nehezebb dolgunk van, mert nem tudjuk általában véglegesen meggyógyítani a gyulladást, csak átmenetileg visszaszorítani. Ez különféle gyulladácsökkentőkkel lehetséges, mely a reumatológus feladatkörébe tartozik.

(WEBBeteg - Dr. Szamosi Szilvia)