A szolgáltatónak kell magát kimentenie

A bírói gyakorlat egy gyógyintézet kártérítési felelősségének elbírálása során igen széleskörűen értelmezi a kórháztól elvárható magatartás követelményeit. Az intézmény felelősségét eredményezheti, ha nem alkalmaznak egy gyógymódot, ami sikerrel járhatott volna egy károsodás elkerülésére.

Jogi esetek

A WebBeteg rendszeresen dolgoz fel a bíróságok gyakorlatából az egészségügyet érintő eseteket. A konkrét pereket nevek és azonosításra alkalmas adatok nélkül ismertetjük, ám a kiválasztott esetek tipikusak, más esetekben is tanulságosak lehetnek.

Amint az alábbi ítéletből látható, a felelősség alól a szolgáltatónak kell magát kimentenie, azaz a bíróság rendszerint az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét állapítja meg, ha nem tudja bizonyítani, hogy megfelelően járt el.

A szolgáltatónak azt kell bizonyítania, hogy nem volt a gyógykezelés során olyan eljárás, ami alkalmas lehetett volna egy adott károsodás elkerülésére. A bírói gyakorlat az intézmény felelősségét állapítja meg abban az esetben, ha létezik ilyen eljárás, de nem alkalmazták, illetve akkor is felelős lesz a szolgáltató, ha az ilyen eljárás hiányát nem tudta egyértelműen bizonyítani.

Agykárosodást szenvedett

A felperes szülők ikergyermekei idő előtt, a terhesség 33. hetében születtek az alperes megyei kórház szülészeti osztályán. Születésük után a koraszülött osztályra kerültek, ahol légzésproblémáik miatt oxigénkezelést kaptak.

Az egyik újszülöttnél gyulladásos betegség jeleit észlelték. Ennek kezelésére antibiotikumot kapott, így az állapota hamarosan javulni kezdett, majd haza is bocsátották. Az ikerpár másik tagja ugyanakkor ezzel egyidőben nem kapott antibiotikumos kezelést, csak azt követően, hogy a születés után a nyolcadik napon nála is gyulladásos betegségre utaló tünetek jelentkeztek, ráadásul jóval hevesebb formában (hányás, haspuffadás, légzési elégtelenség), majd a vizsgálatok agyvérzést, gennyes agyhártyagyulladást állapítottak meg.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Két héttel később a kisbaba fejének körfogata növekedésnek indult, és a vizsgálatok vízfejűséget, kiújult agyhártyagyulladást, agykamra gyulladást, agytályogot és az agykamra körüli fehérállomány lágyulását állapították meg. Célzott antibiotikus kezelést követően másik kórházba szállították, ahol több műtétet végeztek, ún. schuntot ültettek be, ám mindezek ellenére agyállománya tartósan és súlyosan sérült, mozgásában és szellemi képességeiben korlátozott lett.

Elvárható lett volna

A szülők álláspontja az volt, hogy az újszülött agykárosodása a szülészeti osztály orvosainak mulasztása miatt alakult ki, keresetükben ezért vagyoni és nem vagyoni káraikat kívánták érvényesíteni az alperes kórházzal szemben.

A bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy a kórház felelős az agykárosodás következtében a szülőket, a károsodott gyermeket és ikertestvérét ért károkért.

A szakértői vélemények szerint már a szülés megindulásakor voltak olyan kockázati tényezők, amelyek felhívhatták az alperes orvosainak figyelmét a születendő gyermekek fertőződésének lehetőségére. Erre utaló jel lehetett a burokrepedés korai ideje, ehhez képest a viszonylag későn történő születés, ami a fertőződés nagyobb lehetőségét jelenti. Ilyen kockázati tényező lehetett a születés utáni nehezített légzés - nyöszörgés - és a viszonylag emelkedett fehérvérsejtszám is, amely adatok mellett a másodikként megszületett ikertestvér kapott antibiotikumot. Egyezőek voltak a szakértői vélemények abban, hogy a szülést követően orvosilag indokolt és jogilag elvárható lett volna antibiotikum adása mindkét újszülöttnek, de ez elmaradt.

Az orvosi dokumentumokból kiderült az is, hogy a károsodást szenvedő újszülöttön később olyan tünetek jelentkeztek, amelyek gyulladásos jellegű betegségre utaltak, és ekkor már rendelkezésre állott az anya hüvelyváladékának vizsgálati eredménye is. Ekkor az antibiotikus kezelést már mindenképpen meg kellett volna kezdeni. Ennek elmaradása olyan súlyos mulasztás a kórház orvosai részéről, amely jogi értelemben az elvárható gondosság hiányát jelenti, így az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentheti ki magát.

Az elmaradt kezelésről orvosilag nem állítható, hogy bizonyosan elhárította vagy megszüntette volna a fertőzést, illetőleg annak negatív következményeit. Erre ugyanakkor mindenképpen alkalmas lehetett és sikerrel járhatott volna; azonban ez az alperes orvosainak mulasztása miatt nem következhetett be.

(Dr. Simon Tamás ügyvéd)