Mikortól beszélünk éjszakai bevizelésről?

Az éjszakai bevizelés (enuresis nocturna) az egyik leggyakoribb betegség gyermekkorban, amely az általános iskolát kezdők 10 százalékánál fordul elő, a fiúk között még nagyobb arányban. Fontos tehát, hogy ne szégyelljük, és ne is tekintsük egyből súlyos lelki zavar tünetének. Időnként betegség is állhat mögötte.

A vizelet útja

Szervezetünkben a vizelet kiválasztását a vesék végzik. A vizelet innen a húgyvezetékeken keresztül lejut a húgyhólyagba, ott gyűlik össze. Itt egy adott mennyiség elérte után feszíti a hólyag falát, és a hólyagfalban lévő érzékelő receptorokon keresztül vizelési ingert vált ki. A vizelés alatt a húgyhólyag fala megfeszül, kipréseli a vizeletet a húgycsőnyíláson keresztül a külvilágba, ugyanakkor a medencefenék izomzata és a húgycső zárógyűrűje ellazulnak a vizelet folyásának szabad utat engedve. A folyamatot bonyolult idegi mechanizmusok szabályozzák. Ha ebben valahol zavar támad, az bevizelésként jelentkezhet.

A normál vizeletürítés, illetve a vizeletürítés gátlásának kialakulása általában 5 éves életkorra befejeződik. Éppen ezért az az elfogadott álláspont, hogy ha az éjszakai bevizelés 5 éves koron túl is fennáll vagy azon túl jelentkezik, akkor kivizsgálást igényel.

A gyerekek egyik része korábban sosem volt szobatiszta, míg mások a bevizelés előtt legalább fél évig teljesen szobatiszták (szárazak) voltak, és később alakul ki ismét az éjszakai bevizelés.

Fontos lehet a diagnózis felállításában az is, hogy a gyermek csak álmában ürít vizeletet (ebbe a csoportba sorolják a nappali alvás alatti bevizelést is), vagy napközben ébrenlét alatt is előfordul. A kezelés és kivizsgálás szempontjából fontos még, hogy ezen tünetek mellé társulnak-e további problémák, mint például gyakori húgyúti fertőzések, székrekedés, stb.

Gyakori a probléma felső légúti, nőgyógyászati, húgyúti fertőzés, nagy orrmandula, stressz esetén, illetve a családtagokban előforduló bevizelés is hajlamosító tényezőként szerepelhet.

Pszichés és szervi okok az éjszakai bevizelés mögött

Az éjszakai bevizelés okait két nagy csoportra lehet sorolni. Az első csoportba a szervi ok nélkül kialakuló, a második csoportba a szervi okok miatt létrejövő éjszakai bevizelés tartozik, illetve vannak olyan esetek, amikor a két ok együttesen fordul elő.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Az éjszakai bevizelések hátterében az esetek döntő többségében szervi eltérést nem lehet kimutatni, leggyakrabban pszichés stressz váltja ki a bevizelést. A gyermek valamiért szorong, valamely eseményt nem tud lelkileg feldolgozni, és ez bevizelésként jelentkezik.

Mi válthat ki stresszt egy kicsi gyermekben? Ilyen lehet például a családban előforduló haláleset, baleset, válás, de az óvodai, bölcsődei beszoktatást is lelki megrázkódtatásként élheti meg a gyermek. Sok esetben kistestvér születése is felboríthatja a kedélyállapotot. Általában ilyen esetben a gyermek korábban már szobatiszta volt, és a bevizelés mintegy "visszaesésként" jelentkezik.

Sokszor felvetik a bevizelés hátterében a nagyon mély alvást, bár ennek helytállóságát ma már többen vitatják. Ilyenkor a gyermek annyira mélyen alszik, hogy a vizelési inger nem ébreszti fel, és vizeletét maga alá engedi.

A nem szervi okokhoz tartozik még a túlzott folyadékfogyasztás, mely során a gyermek általában a napi folyadékszükséglet nagy részét délután illetve lefekvés előtt issza meg.

Milyen tünetekre figyeljünk?

A gyermek egy éjszaka alatt akár több alkalommal is bevizelhet, míg másoknál csak heti 2-3 alkalommal vagy még ritkábban fordul elő. Egyes esetekben ehhez székrekedés, gyakori vizelési inger társul. A vizelet visszatartási problémák jele lehet az is, ha a gyermek összeszorítja lábát, leguggol, így próbálja vizeletét visszatartani. Van olyan gyermek, aki naponta 15-20 alkalommal is ürít vizeletet. Ezek mind-mind fontos adatok a diagnózis felállításában. A gyermek általában szorongó, zárkózottabb, szégyenkezik problémája miatt.

Az okok második csoportjába számos betegség sorolható; szerencsére ezek fordulnak elő ritkábban. Ide tartoznak fejlődési rendellenességek, hormonális zavarok, fokozott hólyagizom aktivitás, húgyúti fertőzések, húgyhólyag kő, húgyhólyag beidegzési zavar, de ide soroljuk például a bélférgességet, a székrekedést, a kislányoknál előforduló hüvelygyulladást is.

Fokozott hólyagizom aktivitás során a hólyag azonnal ki akarja üríteni a hólyagba került vizeletet, már kis vizeletmennyiség esetén is. Éppen ezért gyakori vizeletürítési kényszere van a gyermeknek, mely bevizelést okoz.

A hormonális okok mögött az antidiuretikus hormon hiánya, illetve csökkent éjszakai kiválasztása állhat. Ez a hormon felelős a vizeletürítés gátlásáért. Ha éjszaka ebből a hormonból kevesebb termelődik, mint amennyi normális lenne, akkor nem képes kellően meggátolni a vizeletürítést, és ez bevizeléshez vezet.

Ne szégyelljük, keressük fel a szakembert!

Ne büntessük a gyereket!

Fontos tudatosítani magunkban is, hogy gyermekünknek segítségre van szüksége. Sajnos, kimutatott statisztikai tény, hogy sok szülő bünteti gyermekét a bevizelés miatt. Ezzel nem javítunk a helyzeten, sőt nagyon sokat rontunk vele! Egyrészt azért, mert a gyermek maga is nagyon szégyelli problémáját, másrészt pedig mert nem is tehet a dologról. Nem lustaság miatt nem kel fel éjszaka, hanem egyéb - pszichés vagy szervi - okok miatt. Az első fontos lépés tehát az, hogy pozitívan álljunk hozzá a problémához, vigyük el szakemberhez, segítsünk neki!

Nagyon fontos, hogy ne tekintsük a bajt pszichés eredetűnek a bevizelést mindaddig, amíg orvossal nem konzultáltunk. A problémát nem szabad szégyellni, hiszen ma Magyarországon 100 iskolát kezdő gyermekből minden tízedik szenved ettől a bajtól. Ilyen esetben tehát mindenképpen keressük fel gyermekorvosunkat vagy gyermeknephrológus, urológus szakembert!

A diagnózis felállításában nagyon sokat segítenek a szülő által elmondott adatok a gyermek vizelési szokásairól. Ezután következik a gyermek alapos vizsgálata, a has tapintása, megtekintése, a húgycső megtekintése. Egyszerű vizelet- illetve vizelet áramlási vizsgálattal is sok betegség háttere tisztázható. A napi bevitt és ürített folyadék mennyiségének mérése szintén fontos. Szükség lehet hasi ultrahang, CT, MRI vizsgálatokra illetve egyéb bonyolult urológiai vizsgálómódszerekre. A baj azonban az esetek nagy részében fájdalmatlan vizsgálatokkal megállapítható.

Mit tegyünk és mit ne?

Vezessünk folyadéknaplót, írjuk le, hogy a gyermek mikor, mennyit ivott illetve pisilt. Ha azt vesszük észre, hogy a gyermek főleg az esti órákban iszik sokat, akkor már önmagában ennek a szokásnak a megváltoztatása is eredményre vezethet: igyon inkább délelőtt többet, az esti órákban már kevesebbet!

Vezessünk naplót a bevizelésekről is! Ha a családban valamilyen tragédia történt és a baj egyértelműen onnan eredeztethető, akkor a gyermeket érdemes pszichológushoz vinni, mert a gyermek önmaga nem tudja feldolgozni a történteket.

Lehet kapni úgynevezett alarm készülékeket, melyek jelzik, ha a gyermek éjszaka bevizelt. Egy idő után a gyermek a csengő hangra felkel, még mielőtt bepisilne, ehhez azonban türelemre és időre van szükség.

Bár az esetek nagy részében a szülők odafigyelésével, illetve pszichológussal történő beszélgetéssel is megoldható a bevizelés, bizonyos - ritka - esetekben gyógyszeres kezelésre kerülhet sor, míg máskor műtéti megoldás válhat szükségessé (például fejlődési rendellenességek esetén). Éppen ezért minden esetben keressünk fel szakorvost!

Amit ne tegyünk, mert nem használ: ne pelenkázzuk be a gyermeket, illetve ne keltsük fel éjszaka pisilni! Mind a kettő azt az ingert erősíti ugyanis a gyermekben, hogy lehet félálomban pisilni, így ezzel csak a szobatisztaság kialakulását késleltetjük.

(Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász)