Az eutanázia jogi szemmel

Életben tartani, vagy hagyni meghalni. Ez az egyik legnagyobb kérdése az eutanáziának, vagy más néven a kegyes halálnak. Magyarországon az eutanázia egyik formája sem megengedett, emberölésnek minősül.

A jelenleg hatályos Büntető törvénykönyv 167.§ így szól: Aki mást megöl, bűntettet követ el és 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az élethez való jog az egyik legalapvetőbb emberi jog, amelyről lemondani jogilag nem lehet, és születésünktől fogva megillet minket.

Az eutanáziának két típusát ismerjük: aktív és passzív. Aktív eutanázia, ha a gyógyíthatatlan és elviselhetetlen fájdalmakat átélő beteg kérésére orvosa (vagy bárki más a beteg kérésére) a halálba segíti. A passzív eutanázia esetében a beteg lemond az életét meghosszabbító gyógykezelésről, amelyet az orvos a beteg akaratát tiszteletben tartva nem végez tovább.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A passzív eutanázia

Az orvostudomány rendkívül gyors fejlődése mellett szinte „bármeddig” képesek életben tartani egy beteget. Az orvosok erre esküt is tesznek, hogy tudásukhoz mérten senkit sem hagynak meghalni. Amíg a beteg tudatánál van és képes felelős döntést hozni (cselekvőképes), jogilag nyilatkozhat, hogy nem kér bizonyos kezeléseket. Az ellátás visszautasításának jogát az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény biztosítja.

WEBBeteg egészségügyi jogtár

Nem igazodik ki könnyen a jogi szabályzatok és törvények között? A WEBBeteg Egészségügyi jogtára segít! Valamint figyelje rendszeresen Jogi esetek aloldalunkat, mert igyekszünk minden jogi esetre fényt deríteni az egészségügy területén!

Többek között kimondja, hogy az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására – szigorú alaki feltételek betartása mellett – lehetőség van, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan, és rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet. A várandós nő azonban még ebben az esetben sem utasíthatja vissza az ellátást, ha előre láthatólag képes gyermeke kihordására.

Az aktív eutanázia

Az aktív eutanázia kérdése jogilag még bonyolultabb. Ebben az esetben a tudatánál lévő beteg kifejezetten kéri orvosát, vagy egy másik személyt, hogy segítse őt a halálba, mivel ő képtelen saját erejénél fogva ezt megtenni. Ez a cselekedet a legtöbb országban emberölésnek minősül, ami szabadságvesztéssel büntetendő. Előfordulhat ugyanakkor, hogy a beteg nem cselekvőképes.

Sok esetben nincs tudatánál. Ilyen helyzetben ki jogosult eldönteni, hogy tartsák-e tovább életben, vagy hagyják meghalni? A kérdés igen nehéz, hiszen, ha az orvos dönthetné el, ez nemcsak visszaélésekre adhat okot, de előfordulhat orvosi tévedés is, amit helyrehozni utána már nem lehet. A család, hozzátartozók esetében felmerülhet az öröklés, vagyonszerzés kérdése, vagy a beteg akaratával, életfelfogásával ellentétes döntés.

A szabályozás tehát nem lehet általános jellegű, hiszen akkor rengeteg eltérés lehetséges. Az összes élethelyzetre pedig szinte lehetetlen egy egységes, átfogó szabályozást alkotni. Kevésbé súlyos ügyek is elérhetnek a Legfelsőbb Bíróságig. Ebben az esetben tehát ők mondanák ki a „halálos ítéletet”, amelyhez valójában nincs joguk.

Más országoknál

Az Európai Unióban bár több országban is előfordultak aktív eutanáziát kérő esetek, csak Hollandiában és Belgiumban engedélyezett a halálba segítés. Hollandiában az eutanázia engedélyezésének szigorú feltételei vannak. Azt, hogy az orvosok ezt minden esetben betartják-e, az öt regionális ellenőrző bizottság (mindegyiknek tagja egy etikai szakértő, egy orvos, és egy bíró) felügyeli.

Az ellenőrző bizottságok szerint a betegek többsége otthon, családjuk körében, kisebb részük kórházban vagy más egészségügyi intézményben mondott búcsút az életnek. Hollandiában az első évben 1882 gyógyíthatatlan beteg választotta a kegyes halált. A kérelmezők száma azóta csökkent.

(írta: Dr. Mohácsi Gyula; lektorálta: Dr. Barcsai Tímea, jogász)