Stockholm-szindróma?
Tisztelt Doktornő! Nem saját, hanem egy hozzátartozóm ügyében keresem fel! A nővérem (Diána, 39 éves) kilátástalan helyzetben van. Egészen 2012-ig, élettársi kapcsolatban élt (10 évig). Az élettársa (6 évvel fiatalabb) hol dolgozott, hol nem, igazából mindig a testvéremnek volt állandó munkája! A kapcsolat ideje alatt felépítettek egy kis házat, illetve családot alapítottak. Két gyermekük született Tomika (7) és Bogi (4). Az élettársa 2012-ben közölte vele, hogy Ő már mást szeret rövid időre el is költözött. Ebben a rövid időben az Édesanyám segítségével a ház a gyerekek nevére lett íratva. Ez utóbbi azért fontos, mert, amikor az élettárs ezt megtudta, (hogy ki lett "semmizve") őrjöngött. Majd visszakönyörögte magát Diánához. De a szeretőjét ugyanúgy megtartotta! Úgy volt, hogy megoldást keresnek a problémára! Ennek több, mint 3 éve! Az "élettárs" még mindig ott van, teljes mértékben lealázza és kiszolgáltatja magát a nővéremmel! A nagyobbik gyereket az anyja ellen hangolja állandóan. A volt anyós is a szomszédban lakik, gyűlölik Diát! Istenítik a szeretőt! A nővérem reggeltől- estig dolgozik, ellátja a gyerekeket és úgy gondolja, hogy Ő neki ebből már nincs kiút! Lefogyott teljesen és csak nyugtatóval alszik! Nem veszi fel nekünk a telefont a béke érdekében, elvagyunk mindennek mondva! Nagyon aggódunk érte, de még a segítségünket sem kéri! Persze nehezen tudnánk segíteni, mert ráadásul 100 km-re lakunk egymástól! Mi úgy gondoljuk, hogy amíg Ő nem látja be, hogy ezen akár változtatni is tudna, addig mi sem szólhatunk bele az életébe. Voltak már szakembernél ennek ellenére, az élettárs nem változtatott ezen a helyzeten és nem lépett ki az életükből! Nagyon aggódunk attól tartunk, hogy komoly egészségügyi problémája lehet ebből a helyzetből! Válaszát előre is köszönöm!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza párkapcsolati problémák témában
Tisztelt Kérdező, Valóban nem tudnak mást tenni, mint, hogy biztosítják a nővérét arról, hogy számíthat az Önök segítségére, ha úgy alakul az élete. Gyakran tapasztaljuk, hogy valaki képtelen megszüntetni egy párkapcsolatot, miközben a józan megfontolás ezt indokolná. Persze ez a helyzet változhat, nem szabad lemondani erről a lehetőségről sem. Ezt egyébként nem tekinthetjük Stockholm szindrómának, talán inkább társfüggőségnek. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
