Mi a hiba, mit rontottam el?

Kislányom 4éves lesz hamarosan mig kisfiam 1 múlt. Kislányom nagyon elutasító lett, nem érdekli semmilyen játék, nem akar venni semmilyen játékot. Itthon akar üldögélni, tvzni. Ha elmegyünk vásárolni akkor is csak megnézi a játékokat, de nem akar vetetni semmit. Azt mondta ne jöjjön se a Télapó se a Jézuska ha mégis akkor csak csokit hozzon játékot ne. Ha kap valamit akárkitől azt mondja nem tetszik neki, képes elsírni magát. Itthon öccsével elvannak bár tény, hogy kicsit durván játszanak. Járt bölcsibs, óvodába is jár. Játszótéren is kicsit durva és hisztis. Mi a férjemmel rendbe vagyunk, nincs vita vagy nézeteltérés. A férjem rengeteget odavan dolgozni, hajnalban megy el és éjjel jön haza. Nagyi vagy bébiszitter nincs.Csak én! Mit tegyek? Normális dolog ez? Várom mielőbbi válaszát! Üdvözlettel.

Szigeti Ildikó válasza gyermeklélek témában

Kedves Kérdező! A levele végénél kezdem: igen, normális viselkedés, amit a kislányánál tapasztal. Nem csupán normális, de igen gyakori is, nevezetesen a testvérféltékenységről van szó. Érthető, és ha úgy tetszik, indokolt reakció, hogy a játékokat elutasítja, míg a csokit elfogadja a Télapótól vagy a Jézuskától. A csoki ugyanis az övé, azt megeheti, és onnantól már nem kell attól tartani, hogy elveszik tőle. A testvérféltékenység a legtöbbször a nagyobbik gyerek azon keserű tapasztalatában gyökeredzik, hogy szinte mindent és mindenkit (!) meg kell osztani a kistestvérrel, ami, és aki addig csak az „övé” volt. Ez – ha mutatja jelét, ha nem – nagyon rossz érzéssel, szorongással, szomorúsággal tölti el a nagytestvért. Ahány gyerek, annyi változatban nyilvánul meg a testvérféltékenység. A kislánya viszonylag enyhe módon próbálja az Ön/Önök tudtára adni, hogy hiányzik neki az az állapot, amikor még senki nem veszélyeztette a számára fontos személyek és tárgyak kizárólagos birtoklását. A testvérféltékenység egyik leghatásosabb ellenszere a kényeztetés! Próbálja megoldani, hogy minden nap legyen egy kis idő, amikor csak a kislányával foglalkozik, játsszák kedvenc játékát, vegye ölbe (ez nagyon fontos!) és dédelgesse úgy, mint csecsemő korában. Keressék elő a régi, kedves játékait, amiket nem adtak oda a kisöccsének. Egyelőre ne erőltessék a játék-vásárlást, még úgy sem, hogy mondogatják neki: ez csak az övé, mivel nem hiszi el. Amennyiben mód van rá, legyen a szobában egy kis sarok, ami ténylegesen az ő birodalma (akár egy kis sátrat is lehet átmenetileg felállítani a lakásban) és oda tényleg csak az ő engedélyével lépjenek be, onnan ne vigyenek el semmit! Ha a kislánya ismét érzi az egykeként megszokott biztonságot, szeretetet, előbb-utóbb „nyitni fog” a kisöccse felé és nemcsak elfogadja, de meg is szereti őt. A kényeztetés és babusgatás mellett célszerű azt is tudatosítani benne, hogy számítanak a segítségére, hiszen ő már nagylány. Ezzel erősíteni lehet az önértékelését, ami felgyorsíthatja a kistestvér, illetve az érkezésével megváltozott családszerkezet elfogadását. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet