Hajnal Leszbosz szigetén

Amióta az egyik kedves fórumtársam feltette az előző kis karcolatot,egyre jobban érzem magam lelkileg.

Sajna az van,hogy "hasonló a hasonlónak örül",találtam egy fórumot,aminek igencsak szerves része lettem elég rövid idő alatt-velük igazán megértem magam,hiszen egy csónakban evezünk.De furcsamód pontosan ezért kezdek visszatérni az életbe...régebben még azt sem szerettem,ha egy volt betegünk leült mellém a buszon beszélgetni.Úgy éreztem,ha csak sajnál,abból nem kérek.De hála Istennek,egyre nagyobb bennem az igény a társaságra...a szempillám,szemöldököm gyönyörűen visszanőtt,a hajam göndörödik:))Egy hónap maximum,és levehetem a baseball-sapkát.

Antony de Mello/
Ragyogó szemek

Mostanában elég nagy lelki átalakulásokon megyek keresztül.

Rájöttem,hogy testi szinten hiába teszek meg mindent(kivéve az onkológia és a kemó zsákutcáját)ha lélekben nem engedek el dolgokat...szóval most nagyon keményen a lelki oldalára helyezem a hangsúlyt,de nem az önmarcangolás szintjén.Rákos vagyok.Na és?Egyszer mindenki meghal,ki előbb,ki utóbb.Csak a "kényelmesebb"helyzetben levő emberek,akiknek a Jóisten könnyebb keresztet adott,hajlamosak erről megfeledkezni.

Olvasom a tavalyi anyáknapi írásomat.Mennyi erő,szeretet volt bennem.Hova tűnt?Mikor lettem ilyen megkeseredett,gyötrődő picsa?Talán amikor Onki Doki szemembe vágta,hogy "fél év,törődjek bele"????"BOCS,rossz napom volt!!!!"Persze,meg kell értenem,őt is,meg mindenkit...persze,Doki,biztosan te is beletörődnél,hogy itt hagyd a kétéves csepp lányodat,biztosan,ugye,mosolyogva?!

Vagy amikor agyonszurkálva csöpögött belém a méreg,kiszolgáltatva feküdtem,és egy ápolónő azt mondta(nekem,aki életemben egy szál cigit el nem szívtam!!!!!):Íme az élő példa,így jár,aki dohányzik!Mondta mosolyogva,én meg köpni-nyelni nem tudtam...Én,az élő példa,aki két évig szoptatott,vega ki tudja mióta,(kb 17 éves korom óta)nem iszik,nem dohányzik,és mindig a segítésről szólt az élete!!!!!Igen,én vagyok az ÉLŐ PÉLDA!!!!!!!!!!!!!

Számvetés:

-május van,rekkenő meleg,egyetlen tavalyi ruhám sem jön rám a Medrol áldásos hatásai miatt

Az előttünk álló-amúgy nagyon szimpatikus felvidéki hölgy-mind a kettőnket jó alaposan megnézett magának.

Sok időbe tellett,mire bejutottunk,hiába kértünk reggel kilencre időpontot Magyar-Kovács Andráshoz,a táltoshoz...a rendelő gyönyörű,mindenhol magyarságunk jelképei,Istenanya-festmények,rusztikusan faragott székeken birkabőr párna,az asztalon elszórva a táltos könyvei a magyarságról-amúgy egyre jobban érdekel "vén"fejemmel a történelem,főleg a magyar történelem...tudjátok biztosan,mennyi "pletyka"kering a neten,ezeket próbálom a tanultak összevetésével és józan ésszel szűrögetve letisztítani...de vajon ki tudja,mit tanítanak,mi az igazság,és mi az,amit valóban újra felfedezve a neten terjesztenek.

Tegnap könnyebb lettem egy szellemmel:)

Ülünk a padon,hármasban,én,Kedves és a lány a házból,akivel tavaly nyáron anno nagyon összevesztem egy hülyeség miatt,és most januárban egy öleléssel sikerült kibékülnöm...

Nézem kedves-fiatal arcát:27 éves,egy évvel fiatalabb,mint én,amikor az "első"lezajlott.Egy áttétet találtak a nyirokcsomóiban,ezért kapott hat"pirosat",most kitudjahány sugár következik-jól bírja,Béres cseppet szed,mást nem.

Mostanában egyetlen módszerem van,hogy kihúzzam magam a kezdődő depressziómból-ami ráadásul még egészséges is:)-szinte állandóan tekerek-biciklit:)

Visszaolvasgattam a tavalyi dolgaimat:Istenem,egy zokszavam nem lehetett(és volt is egy időszak,amikor nem is volt...)megvolt mindenem,egészség,munka,amit szerettem,emberek vettek körül,akik szerettek-szerettek?Hol vannak most?Nagyon-nagyon lemorzsolódtak.Rengeteget csalódtam "barátokban".

nem vagyok senkié

nem vagyok,csak magamé