Hajnal Leszbosz szigetén

Tudtam!Mindig is TUDTAM, hogy léteznek más idősíkok, dimenziók!

Tegnap az a szerencsés-vagy szerencsétlen?-helyzet állt elő, hogy Kölyök és Hercegnő magukra maradtak, miközben én hajnalban eltávoztam kedvenc munkahelyemre(na nem mintha több lenne...)Kölyöknek értekezlet az iskolában, Hercegnőm munkát keres bőszen...Kettőjük kapcsolata némileg borsos-paprikás jelleggel bír-ebből Drágám része a "borsos-paprikás", Kölyöké a "jelleg"...

Csatakos nyári délután, forró testek kipárolgása buszon, utcán, reménykedve lesünk Esőbontó Anyánkra, az égre...

Ági barátnőmmel egy templom előtt botlunk egymásba-szemébe nézek, és tudom, baj van...Befordulunk a boltíves, hatalmas kapun- újra gyermeknek érzem magam, ahogy a hűvös, cirádás kilincs kicsúszik izzadt kezemből...

(Tegnap éjszakai közjáték:késő este,a kedvessel, némi huza-vona és ugratás után egymásba gabalyodunk végre:)Méltatlan módon, a XXI. század átkaként, megszólal a drága mobilja...morcosan közlöm, ha fölveszi, örök harag, nincs többé szex-Hercegnőm vigyorog-hála Istennek, közli, és felveszi a telefont, persze közben rám kacsint, nehogy komolyan vegyem...

Az egyik közös barátunk az, kérdezi, mikor jöhet megbütykölni az elszállt skype-unkat-nekem nem létfontosságú, csak Hercegnőm legjobb barátai Hollandiában élnek, ők is leszbik...

Furcsamód úgy érzem az utóbbi időben, hogy igazi család lettünk. Az Hercegnőm érdeme, hogy "elfogadott"gyerekkel együtt-bár, amikor már lecsillapodnak a vágyak( a mi vágyaink lecsillapodnak valaha?) nagyon sok meleg szeretne nyomot hagyni maga után a világban, szeretne gyermeket.

Nekem ez már nem okoz gondot-egy gondatlan éjszaka eredményeképp-Hercegnőm pedig, állítása szerint-mindig olyan párra vágyott, akinek gyermeke van.

Táncoltak.
A Lány belenézett a másik szemébe, mely szelíd volt, és titkokkal sejtelmes, mégis zengő, mint egy középkori örömünnep.

Tegnap reggel becsusszantunk az én gyönyörű Indián Hercegnőmmel-még épp az utolsó pillanatban,merthogy már szedték le képeket- a Kölcsey Művelődési Központba a sajtófotókiállításra.

Tagbaszakadt férfiemberek hóna alatt haladt el a Világ:töpörödött, huncut pillantású, bagót rágcsáló öregasszony, Ős-anya szülte, hajnali nap vajúdta, márványból faragott arcélű, áhítattal éneklő  Nő..

Tegnap levittem a kölyköt vidékre a nagyanyjához.Ültünk a vonaton, a lámpák sárgás fénykört vetettek az arcokra, mintha viaszból faragtak volna ki minden vonást-mindenki gyönyörű volt, tele jóindulattal.Arra gondoltam, íme, itt vagyunk, mi magyarok-mennyi vágy van bennünk, nemes dac, indulat, szilajság, kedvesség, büszkeség-ettől akarnak bennünket megfosztani...

Főztem, ülök egy pohár bor mellett, várom a Kedvesem.Miért nem márványba faragott idő az, amit birtokolunk, miért kell mindennek elmúlnia-de most ez így jó...