Pánikbeteg vagyok 2

Nos, ha egy pánikban szenvedő egyén valós betegséggel, kellemetlenséggel küzd akkor komoly erejébe kerül, hogy a tüneteit ne nagyítsa fel. Így vagyok én ezzel most. Szóval, az az igazság, hogy amióta pánik van, kb. 5 éve, azóta a normál embert érintő betegségeknek se híre se hamva, így elég régen éltem át olyan egyszerű dolgot, mint hányás és hasmenés, illetve láz. Kedves Zanami, hát ezzel küzdöttem és a sok elvetemült, munkával Mindezekrő már tegnap írtam, ám úgy elszállt az egész mint a Pinty vagy pinty?? Nem volt erőm újra klimpírozni. Ismét a nem tudok aludni korszakom élem meg, mely nagyon fárasztó.

KB 4x ennyit írtam, de csak ennyit mentett a weblap, így mára feladom!!!! Fél 1 van most, 10-kor jöttem meg, 6-kor indulok Budapestre értekezletre.

Ma elkerült ez a nyavaja, de szorongás és egy kis idegesség azért volt. Nem a legkedvesebb formámat hozom a mai nap, bár nagyon köszönöm zsik és zanami kedves szavait, jól estek, még munka előtt elolvastam. Jó volt így neki látni a munkának, tudva, hogy van egy anonim közeg, ahol tudnak a bajomról és még kedvesen bátorítanak is. Ez olyan titkos, mint lánykoromban az emlékkönyvem és a naplóm. Elképzelem, hogy egy virtuélis kv mellett beszélgetünk a virtuális bajainkról. Napközben dolgozgatok, jönnek az eredmények maguktól, a homlokomra biztos ki van írva valami, mert ismét vacsorára hívtak, egy olyan kellemesre. Rájöttem, hogy mindez azért van, mert mosolygok és kacarászok ezzel takarva a kínomat, s annak ellenére, hogy garbó és egy szolíd kösztüm általában a viseletem, mindez csak színben kombinálva változik, s 90%-ban fekete-fehér, lazább napokon élénkebb színű csak a cucc rajtam, de semmi hívalkodó vagy kivágott. Nem vagyok az az éríntgetős, simogatós és hízelgős sem, inkább tartózkodó. Gebe vagyok, nincs fenekem, sem mellem és még púposan is tartom magam. Na! Ezek viszont próbálkoznak. Üzletemberek, nősek és nőtlenek. Ma is! Holnaptól kevesebb vigyor, mert ez már vicc. Egész életemben lehet, hogy ez ciki - de 4 srác volt az életemben a férjemig. Nem egy nagy szám, de ez számomra elég tapasztalatot adott ahhoz, hogy elég is volt. Azért szegény feleségek és szegény én. Igen, szegény én mert ha valaki feltételezi, hogy vihető vagyok akkor nem sokra tart gondolom.. Bár, ugye említettem már, hogy a férjem a tárgyalásom sorozatait nehezen veszi, s volt már porondon bizalmatlansági tényező. Ő vajon tart valamire?? Hiába udvariasak a közeledések, számomra azért kellemetlenek. Ajaj! Egyre többet csacsogok magamról...s akkor mekkora ajaj lesz, ha éccsapa beleolvas a blogomba??

Elképzelhetetlen az amit érzek mikor rosszul vagyok! De miért vagyok rosszul? Semmi okom rá, semmi kínom, semmi bajom senkivel és semmivel. Gyűlölöm az egészet. Ismét jött. Előszőr csak enyhe szédülés érzet, vagyis a jojózik a szemem érzés, majd ismét szép lassan elkezd égni a mellkasom, s lezsibbad a szám széle, s a kezem. Tutira érzem, hogy agyvérzésem van. Persze mikor vége, tudom, hogy anyám agyvérzését produkálom aki abban halt meg. A vérnyomásom tökéletes a pulzusom 75 a roham alatt. Ezt sem értem!! Régen mindkettő az egekben, most úgy élem át a rohamot, hogy valósan nem ijedek meg ezek szerint, ám mégis rettegek Vagy mi van? Nem tudom! Az igazság az, hogy a szekrényben pakolás tökéletes figyelemelterelés számomra ebben a helyzetben, a másik ami bevállt, hogy azonnal felhívok egy olyan embert, aki fontos beosztású, vagy nem lehetek előtte gyenge, így a telefon alatt elterelem a figyelmet. Valóban nem tudom, miért jött vissza? Ma a tegnapi Frontin party miatt nem tudtam dolgozni menni, reggel fél 11-ig aludtam Ez katasztrófa, így nem jutok semmire. Igaz, hogy nem kér számon senki, na de mi az, hogy nem tudok felkelni, hogy a gyerekeim úgy mennek suliba, hogy az apjuk indítja útra Őket, hogy nem veszem fel a telefont fél 11-ig senkinek, s ami a legszőrnyűbb, hogy nem azt mondtam, hogy otthon voltam mert nem éreztem jól magam, hanem spontán rávágtam a kérdésre a tárgyaltam és levoltam némítva dumát.Miért? Pánikoló vezető! Nagyon hiteles! Óriási pénzekről hozok döntést, s közben nem bírok egyedül eltölteni egy éjszakát, néha az autópálya, a lift is gondot okoz. Nem vagyok erre alkalmas, még a gyerekeim nevelését sem tudom a kezemben tartani. Tele van a hócipőm mindennel! Holnap vajon feltudok-e kelni? Ja, ezek a pánikrohamok pedig nem is az igazi legalább egy órán át tartó pánikok, ahhoz képest időtartamban(nem intezitásban) csak pánikocskák. Szóval leértékelődtem magam előtt, legyőzött a vegetatív idegrendszerem!

Mert olyan nagyon elhamarkodottan írtam, hogy hurrá nincs pánik. Én naív azt hittem, hogy nem jöhet, nem emlékszem milyen volt az érzés, az az igazán szorongató, fizikai meghalok érzés...Először csak a szemem, olyan bizonytalan majdnem szédülés érzés, majd adj neki, zsibbadás, égett a mellkasom egy kis fulladás, frankó! Ez kellett csak igazán, most lenne egy halom itthoni munkám, ennek ellenére a Frontin hatásától szenvedek, azaz szédölgök és aludnék. Az adag megközelíti a számomra brutális mennyiséget, tulajdonképpen ennyit egy hét alatt sem veszek be., mint most. Míg hatott szokás szerint a szekrény pakolása volt a fő elterelő cél azzal a különbséggel, hogy most nem dobáltam ki egyet sem. A férjem már tudja, ha a szekrény pakolása van terítéken, akkor nem vagyok jól, s a tudok valamit segíteni, vagy inkább menjek innét kérdésre, a most jobb ha egyedül vagyok a válsz. Tudom, hogy nagyon nem érzi érti, mi van velem, így felesleges dumálni róla. Na de mindegy, most jól vagyok, azaz túl vagyok a mai adagon, mely egyben remélem az évi adag is...

Szóval, hát azért sem alszom, s tegnap sem aludtam és egész jól bírom.De egész jól megismerkedtem a környezetemmel így éjszaka-hajnaltájt. Megfigyeltem, hogy a szomszéd például, kinek kamionos a férje, csintalankodik éjfél után. Osztán, a szembe szomszéd, mindig 1óra után jár haza(vendéglátós) és nem csak nálunk ég a lámpa hajnalban. Na mindegy, most éber korszak van. Egyébként, hogy hol lakom? Hát azt nem mondom meg, ám azt igen, hogy egy nyugati településen egy új lakóparkban egy kertes házban, melyhez 1db macska is tartozik. A hely jópofa, de számunkra semleges. Szeretünk itt és nem szeretünk itt. Nem vagyok egy szomszédolós típus, s kiváncsinak sem tartom magam, de a hajnali órákban olyan csend és nyugalom van az utcában, hogy szinte mindent hallani, így legalább ezt kiélvezem.

Ma egy 430km-es utam volt, mely többnyire autópályán zajlott, s megállapítottam, hogy semmi félelem vagy izgalom, vagy szorongás nem terrrorizált. Nem értem az egészet, de persze örülök neki.

Nem alszom ám, nem nem! Még csak fél 1 és nem is vagyok ideges, de nem ám! Amiatt sem, hogy az extra hosszú előbb írt bejegyzésem elszállt! Nem nem! Most inkább nem írnék többet, mert......a fene egye meg!

Na ez már nagyon megy nekem, azt hiszem igaz, fadoboz - ott majd sokat szundítok, s ennek szellemében már szinte élvezem, hogy fent vagyok. Innét nézve boldog vagyok, hogy a lányaim szuszogását hallgathatom itt mellettem a mi ágyunkban. Na de ha a holnapi teendőket nézem, Zanami, hát valóban necces lesz. Egyébként dícséretes az empátiád, ritka ebben a rohanó világban. Holnap (ma) 6 órakor már kelek, s elrohanok egy kedves ügyféltől behajtani a nem kis összegű pénzt, mely nem érkezett meg a számlára a bankjától, mely egyben az én bankom is. Elfelejtette betenni az ügyintéző az átutalást, így ügyfelem ihaj csuhajozott karácsonykor, mert azt hitte megnyerte a lotto 5-öst. Na az ügyintéző biztosan nem! Oszt ugyanez a bank benyelte a kártyám, amely érvényes de nem hagyahattam, hogy kisemmizenek, így cselekednem kellett. Kiderült, az asszisztensem Pin kód party-t csapott az automatánál, hátha betalál alapon. Az ünnepek alatt elfelejtette, melyet egyébként folyamatosan Ő használt. Így ma pénzügyileg az év remélem utolsó legrosszabb napját éltem meg! A saját banki rendszerem tűzfala szintén letiltott, s mivel az ország osszes jelszava egyszerre járt le, így kb.11-ig csak vártam, hogy dolgozhassunk. Addig értekezletet tartottam, majd éveleji ebéd a kollégákkal, akik annyit híztak mint a fene az ünnepek alatt. Míg ettünk az egyik vezető társamat a központból hirtelen beállító vezérkar felmentette a beosztása alól, mely kicsit sokkolta az embereket, így engem is.

Különösebb ok nem volt rá, a helyére mást tettek, ennyi. Előnye, hogy alkohol betegségben szenvedő kollégám az elvonót, illetve az orvosi segítséget választotta, melyet a héten ki is választ. Nála jobb teljesítményű volt a 2008-as évben a ma felmentett kolléga.

Hajnali fél 2! Miért nem alszom, miért kell a pánik határán vergődnöm? Egyszerűen durva! Durva, hogy nem tudok uralkodni az elmém felett, hogy itt rettegek a nem létező testi tüneteim miatt! Olyan nagyon-nagyon akarom, hogy vége legyen, bármi áron!!!!!!

Holnap már dolgozom, s bevallom őszintén nem a legnagyobb lelkesedéssel tölt el, főként amiatt, hogy pálcát kell törnöm egy számomra kedves kolléga felett. Nagyon nehéz beszélgetés előtt állok, illetve nem is, azon a mai nap már túl vagyok, a választ várom Tőle miképp döntött.. A kolléga egy vezető, akinek szétcsúszott a team a kezei között, aki profi, de ennek már a gyakorlatban se híre sem hamva. Akit négy éve mentek meg mindentől, a kudarcoktól, az anyagi hanyatlástól, hogy beveszem egy-két profitáló üzletbe mikor látom, hogy lelassult, akinek a tekintélyét próbálom óvni a hozzátartozó kollégák előtt, s akiből elegem van mert alkoholista.

Alkoholista, de tagadja. A mai beszélgetés könyörtelen volt, a szemébe mondtam, hogy minden este iszik ez így van 4 éve, mióta én Vele dolgozom, s bizony előtte sem volt ez másként. Eddig nem szóltam, hisz miként tehettem volna, ám most az állását kell megmentenem, így döntenie kell. Beismeri, bevallja és orvoshoz fordul, vagy nem kívánok Vele együtt dolgozni. Persze ez azt jelenti, hogy leveszem róla a kezem, ami Számára a vég ennél a cégnél.

Szóval a 2008-as év nincs többé! Az év utolsó napjának eltöltése, szigorúan családi környezetben történt, mely meglehetősen jól sikerült. A terv az volt, hogy útnak eredünk, vagy eleget teszünk egy meghívásnak, de inkább idehaza maradtunk. Az alkohol fogyasztása 1 kis pohár forralt borban kimerült még délután a városi forgatagban, amit odahaza sikerült kiraknom..Régen ittam alkoholt amikor arra alkalom adódott, ám 5 éve még a buli hevében is tartózkodom tőle, legfeljebb 1 pohár pezsgő az ami belefér. Igazából a gyógyszerek miatt nem merek inni, nem  az egészséges életmód fontosságát szajkózom itt vadul. Ha a kettő közül választhatnék, hát inkább a buli és a bulin fogyasztott pia, mint a pánik! Nem tudni mikor szorulok bogyóra, így inkább nem iszom. Na szóval, ezek miatt a forralt bor, ami elképesztően rossz volt, kikívánkozott. Szilveszter után ráálltam a mérlegre, 1,5 kg feljött, ami jó! Aki ismer, hihetetlennek tartaná azt a kaja arzenált, amelyet felsorakoztattam Mivel a szürke hétköznapokban, csak  éttermi és menza kaját eszünk többnyire, így most főztem vadul mindenfélét, melyből a kollégáknak is juttattam, kik juttattak a saját kajájukból. Mivel az ország több részéről verődtünk össze egy céghez, így mindenki a helyi specialitásokkal készült, ami csere-bere alapon került asztalról-asztalra, ezzel persze alkalmat adva arra, hogy legálisan is találkozhassunk az ünnepek alatt, egy kis szakmázásra...

Szóval, kaja az volt rengeteg. A pánik roham, az tulajdonképpen nincs! Az az igazi pánik, az mostanában elkerül. A szorongás az kísért, de azzal együtt lehet élni. Az az érzés számomra egy készenléti állapot, mellyel feszülten figyelek mindenre, ami rossz lehet. Egy negatív állapot, amikor kis problémából magamban nagy problémát csinálok, s általában az egészségi állapotunk az amelyet figyelemmel kísérek. Szóval fiatalok és egészségesek vagyunk én mégis félek a haláltól, ez nem változik. De hát ettől vagyok dilis, ezt már tudjuk.