• Keretek nélkül szabadon

        vonila blogja

        Ahogy gondoltam, Péter igazi meglepetést talált ki számomra! Kérdezgettem, még is mit csomagoljak magamnak, hány napra gondolta hogy elmegyünk! Persze csak annyit árult el most is, azért készítsek oda néhány váltás ruhát, és ma már nem jövünk haza… de lehet még holnap sem. Hogy hová megyünk, azt persze megtartotta magának, mondván, hogy akkor hol marad a meglepi.

        Már egy órája kocsikáztunk, amikor megálltunk és arra kért, kössem be a szemem. Nagyon érdekes fejet vághattam, mert Péter nagyot nevetett és a kezembe nyomott egy fekete selyemsálat. Addig nem indul el, mondta, és mosolyogva nézett rám. Legyen, gondoltam, ilyet még úgy sem csináltam, hogy azt sem tudom, hová megyek mit csinálni. Nekem is kezdett igazán jó kedvem lenni, most már igazán kíváncsi lettem! Próbáltam kissé szunyókálni a sál alatt, de annyira felment az adrenalin szintem az izgalomtól, hogy képtelen voltam rá. Alig vártam, hogy végre levegyem. Péter nem kapkodta el a dolgot, mert elég hamar rábeszélt a szemem eltakarására, és egy örökkévalóságnak tűnt alatta minden perc. Aztán végre valahára megálltunk. Péter mondta, hogy még nem vehetem le a sálat, csak ha majd segített kiszállni az autóból. Amikor már ez is sikerült, ő maga vette le a szememről. Hát előbb azt hittem rosszul látok, ugyan is egy kastélyszálló előtt álltunk, ami pont úgy nézett ki, mint a Vera és Gábor nászútján készült képeken. A nap gyönyörűen, szikrázón sütött, de elég hideg volt, ám abban a pillanatban nem ezért rázott ki a hideg, hanem az a gyönyörű látvány tette meg hatását. Alig hittem a szememnek, hogy elhozott ide Péter. Hogy ez mibe kerül, arra gondolni sem mertem. Mindenki nagyon kedves volt. Körbevezettek minket a kastélyban, ami igazán csodálatos volt. Péter persze folyamatosan leste minden pillantásomat, miközben én egyik ámulatból a másikba estem. A lakosztályunk leírhatatlanul gyönyörű volt, sokáig még az ágyra is alig mertem leülni. Mintha valami kiállításon lennék, és nem lehetne semmihez hozzáérni. Kellett némi idő, míg kicsit felszabadultabban kezdtem magam érezni. A fürdőben várt még egy meglepetés: pezsgőfürdő is volt. Az asztalunkon ajándékkosár várt, pezsgővel és finom csokoládéval. Még soha nem voltam ilyen helyen. A nap nagy részét a kastélyban töltöttük, és mivel mindennel fel volt szerelve, így cseppet sem unatkoztunk. Még jó, hogy a biztonság kedvéért – amikor megláttam, hogy Péter a szmokingját is hozza -, néhány elegáns, szép ruhát is becsomagoltam, így a helyhez méltón fogok felöltözni.  Masszás, szauna, úszómedence, mindet sorra látogattuk. Este Péter mondta, hogy akkor vegyem fel azt a szép ruhámat, és menjünk vacsorázni.

        Míg én készülődtem, ő elment, hogy a vacsorát intézze. Ezen egy pillanatra elcsodálkoztam, de nem is foglalkoztam tovább vele - itt biztosan máshogyan mennek a dolgok -, annál inkább a ruhával és a sminkel. Most igazán jól akartam kinézni, hiszen Péter is szmokingban lesz, és a hely is megkívánja. Már éppen elkészültem, amikor visszajött, és nem bírta levenni rólam a szemét. A vacsora nagyon különleges és finom volt. Persze eszembe jutott, hogy az a bizonyos dolog – eljegyzés – most fog e megtörténni. De gondoltam itt leszünk még vasárnapig, addig kiderül. A vacsora után, amikor visszamentünk a lakosztályban, ismét meglepetés fogadott: gyönyörű gyertyák égtek a szobában, az asztalon behűtött pezsgő. Péter az asztalhoz vezetett, majd letérdelt elém egy csodaszép gyűrűvel a kezében, és megkérte a kezemet. Hát nagyon meghatódtam, bár számítottam rá, de erre szerintem nem lehet úgy felkészülni. Felhúztuk a gyűrűket egymás ujjára, és percekig csak öleltük egymást boldogan. A hétvégén még nagyokat sétáltunk, még túráztunk is egyet. Igazán felejthetetlen volt minden. Nagyon romantikus volt.

        Terveket szövögettünk, hogy majd nyáron szeretnénk az esküvőt, júniusban. Nászútra mindenképpen tengerparti helyre megyünk, és a babakérdést is megbeszéltük. Péterrel arra gondoltunk, hogy még néhány hónapig szedjem a fogamzásgátlót, azután – kb. fél év kihagyás után – megkezdődhet a baba projekt.

        Nagyon örülök, hogy Péterrel együtt lehetek, nála jobb társat nem is kívánhatnék. És hogy ő is pont így gondolja, arról pedig nagyon meggyőzött. Ez a hétvége felejthetetlen volt számunkra, és a fotókat, amiket készítettünk, külön albumba fogjuk rendezni. Most végre szervezgethetem az esküvőnk előkészületeit, és az biztos, hogy addig nem fogok unatkozni.


        Vera ismét megkért, hogy menjek vele a tanácsadásra, és mivel aznapra szabit vettem ki, boldogan elkísértem. Ott ülve ismét a kismamák között, újra elfogott az a bizonyos érzés, hogy szeretnék én is ilyen gömbölyödő pocakot. Most Vera a 19-dik hétben van, és már javában ficánkol a baba a pocakjában. Már most azon gondolkodik, hogy vajon ha odabent ezt csinálja, mi lesz majd idekint? A baba pedig egyre nagyobb lesz, a hely pedig egyre kisebb.

        Mivel most a fogadott orvosnő magánrendelőjébe ment ultrahangra, így most én is bemehettem vele. Már nagyon szeretné tudni, hogy lány lesz e vagy fiú, mert bár kifestették a babaszobát fehérre, de szeretné, ha más lenne a színe. Most nagyon izgatott volt. Kíváncsian figyeltük a képernyőt, vajon a mi szak avatatlan szemünk lát e valamit. Hát láttunk, fiú lesz, ez már biztos, a doktornő is megerősítette, hogy jól látjuk. Vera nagyon örült neki, és már azt is kitalálta, hogyan fogja közölni Gáborral. Azt mondta, hogy ha lány lenne is ugyan így örülne, a lényeg hogy egészséges legyen. Nagyon megható volt látni így ultrahangos felvételen a babát, olyan picike, és törékeny. Teljesen elérzékenyültem. Ha majd én is így láthatom az enyémet, biztosan elsírom magam a boldogságtól. Ez egy kis csoda! Legközelebb Gáborral fog jönni, hogy ő is láthassa a kis jövevényt. De most nem tudott jönni a munkája miatt, ezért kért meg engem. A doktornő nagyon kedves volt, és pár képet kinyomtatott Verának, hogy megmutathassa Gábornak. Majd 4D-s képet is szeretnének, de azt majd csak később, olyan 30-32 hetesen.

        Persze otthon Péter kikérdezett, hogy mi volt az orvosnál, és végig nagyon figyelmesen hallgatta. Aztán elgondolkodott, majd azt mondta, hogy ő egy kislánynak nagyon tudna örülni, de persze az sem lenne baj, ha fiú, csak egészséges legyen. Hát ebben egyet értünk, mert pont erre gondoltam én is. Még Verának is megemlítettem, hogy én lányt szeretnék majd, esetleg másodiknak fiút. Ő pedig csak csodálkozva nézett, hogy talán lemaradt e valamiről, hogy én már ezen gondolkodom. Mondtam, hogy ő lesz az első, akinek elmondom, ha történik valami.

        És biztosan fog, mert Péter nagyban készülődik valamire, és most már nagyon kíváncsi lennék, rá miben mesterkedik. Az biztos, hogy feltűnően sokat beszél Gáborral, és megkért, hogy a pénteki napot vegyem ki szabinak, mert segítenem kell neki valamiben, és ezért el kell mennünk valahova. De nem árulta el hová lesz a menet, hiába kérdeztem. Csak rejtélyesen mosolygott, és annyit árult el hogy ez titok, és azt a szép, elegáns ruhát mindenképpen vinnem kell, amit a múltkor a vacsoránál viseltem. Hát nem igazán tudom, hogy egy ilyen szép ruhában mit tudok majd segíteni, de most már nagyon kíváncsi lettem. Gábort is kérdeztem, de egy szót sem akart mondani, csak annyit, hogy majd kiderül. Már alig várom, hogy péntek legyen…

         


        Régen, amikor ilyen rossz volt az idő, nagyon borús volt a hangulatom. De gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a hirtelen jött őszi hideg, felkészületlenül ért engem is. De most még sem érzem a hideg szelet… valami megmagyarázhatatlanul melegít. Persze beleborzongok, amikor az utcára lépek, de utána tovaszáll ez az érzés.

        Még a munkatársnőm is alig hisz a szemének, állandóan csak mosolygok egész nap. Meg is kérdezte tőlem, hogy áruljam már el minek örülök ennyire, hátha ragadós a dolog, és ő is egész nap így fog mosolyogni. Bár tippelgetett, hogy mi történhetett velem, azt kérdezte, hogy Péter megkérte a kezemet? Á nem, de lehet, hogy közelebb van, mint gondolná ez a dolog is. Persze annyit elárultam neki, hogy a terveink megegyeznek, és mindketten nagyon boldogok vagyunk egymás oldalán. Kicsit olyan mintha extázisba estem volna. És kicsit még örülök is ennek a rossz időnek, mert otthon Péter, ezeken a hideg estéken, gyakran készít nekem valami tea különlegességet, és ott ülve, teázgatva mellette, igazán meghitt és romantikus. Néha még zavarba is jövök saját magamtól, nem is értem mi van velem, meg Péterrel sem. Olyan mintha most kezdett volna udvarolgatni nekem, mintha most kezdenénk igazán megismerni azt az embert, aki a másikban lakozik. Persze azért ismerjük már egymást elég jól, de ez most valahogy más. Meghittebb, melegebb. Hát lehet, most túl szentimentálisnak tartotok, de én ilyen vagyok. És Péter is ilyen, ezért ezen a téren nem okozunk egymásnak csalódást az biztos.

        Biztos vagyok benne, hogy Péter is okoz még egy-két meglepetést nekem. Már látom hogy valami nagyon készülődik, és Gáborral együtt nagy beszélgetéseket folytatnak. Én pedig Verával osztom meg a gondolataimat, akinek már egészen megnőtt a pocakja azóta. Most már nincsenek rosszullétei sem, így önfeledten élvezi a terhessége minden egyes percét. Egyszóval nagyon boldog vagyok!

        Péter azóta is a kínai menüről áradozik mindenkinek. Főleg a sült banán fogta meg, úgy hogy ma biztosan meglepem vele.


        A dokit alaposan kikérdeztem a fogamzásgátlóról és a babakérdésről. Ha majd szeretnénk gyermeket, akkor miután abbahagytam a gyógyszer szedését, és várni utána legalább három hónapot, közben szedni valamilyen terhes vitamint. Én úgy döntöttem, legalább egy fél évet várok, és majd utána jöhet a baba project. Persze ez még odébb van, de jó már most tudatában lenni a dolgoknak, és felkészülni rá.

        Na, megvolt a nagy romantikus vacsora szombaton! Péter Gáboréknál segített kifesteni a gyerekszobát. Amikor hazajött, betessékeltem sietve a fürdőszobába, hogy alaposan fürödjön meg a festés után. Amíg ő fürdött, addig gyorsan felvettem egy szép ruhát, és meggyújtottam a gyertyákat az asztalon. A vacsora asztalt pompásan előkészítettem már mire hazajött, és a gyönyörű kínai étkészlettel terítettem meg, amivel tavaly lepett meg. Mivel odáig vagyunk a keleti ízekért, úgy gondoltam, kínai lesz a menü. Péter is nagyon szereti, és most olyan recepteket is választottam, amit még nem csináltam. Mivel szeretjük a változatosságot és különlegességeket az ételekben is, csináltam egy kis pikáns ráklevest – ami kb. 15 perc alatt kész lett -, majd kínai mézes-gyömbéres csirkecombokat rizzsel és grillezett zöldségcsíkokkal, és végül desszertként kínai sült banánt kandírozva, vanília fagyival, amit már régen tervezek, hogy kipróbálok.

        Péternek már bekészítettem a ruhát, és csodálkozva kérdezte, hogy tényleg ezt vegye fel? Megyünk valahová? Igen megyünk - mondtam, de persze nem árultam el, hogy egyenesen az étkezőbe, mert van egy kis meglepetésem. Amikor belépett, kellett neki egy kis idő, mire meg tudott szólalni, annyira meglepődött. Ott álltam a gyertyafényes asztal mellet, abban a csodaszép ruhában – amit még persze sose látott rajtam – az asztalon a finom vacsora gőzölgött, gusztusosan tálalva.

        Persze alig várta, hogy eláruljam mit is ünneplünk ezzel a fantasztikus vacsorával. Nem várattam sokáig. Egy pohár hideg pezsgő volt odakészítve az asztalra, és amikor azt kérdezte, hogy most mire igyunk, csak azt válaszoltam: arra, hogy örülök, hogy együtt vagyunk, és boldogan részese leszek a terveinek. Persze nem bírta ki, hogy egy korty után oda ne jöjjön azonnal hozzám és át ne öleljen szorosan. Az volt a legjobb, hogy egész esete fülig ért Péter szája, és nem győzte dicsérni a finom vacsorát. A desszerttel pedig végleg levettem a lábáról Pétert. Felejthetetlen este volt!

        Persze vasárnap egyből hívta Gábort, és elmesélte, hogy megleptem előző este. Azóta sem bír magával… fülig ér a szája!


        Péter múltkori viselkedése nagyon meglepett. Azóta is egyfolytában azon gondolkodom, hogy tényleg komolyan gondolta-e azokat a szavakat. De figyelve Őt, már nincs kétségem e felől. Talán az is bizonyítja, hogy kissé zavarba jött, amikor a házasságról és a babáról beszélt. Mintha csak hangosan gondolkodott volna a terveiről, aztán észbe kapott, hogy mi még nem beszéltünk erről, Ő pedig most kimondta ezeket a szavakat. De az a rejtélyes mosoly az arcán utána, nekem már mindent elárult, akkor nagyon magabiztos volt. Látta rajtam a meglepettséget, és még el is pirultam hirtelen. Tudta, hogy most igazán célba talált… egyenesen a szívembe.  

        Úgy érzem, cseppet sem bánta, hogy elkottyintotta a terveit. Napok óta figyel engem, de csak olyan óvatosan, nem feltűnően, türelmesen, mintha várna valamit… Hát persze hogy vár. Várja a megerősítésemet, hogy én is így gondolom e. Szeretne erről beszélni velem, de erőltetni sem szeretné a dolgot, ha én még nem így gondolom. Akkor hirtelen abban a helyzetben, meg sem tudtam szólalni, és azóta nem beszéltünk erről a dologról. Természetesen mivel én is ezt szeretném – már jó néhány hete erről álmodozom -, minél hamarabb cselekedni kell! Nem lehet kétségek között hagynom. Csak még azt nem tudom mit is tegyek. Talán egy romantikus vacsora lesz a megoldás. Szombaton úgy is megígérte Gáboréknak, hogy segít kifesteni a kisszobát, amit majd a babának szeretnének kialakítani, tehát itt lesz az egész nap, hogy megszervezzem ezt a vacsit. Valami különlegeset szeretnék csinálni, és valami meglepetésen is töröm a fejem.

        És mivel ma délután mennem kell kiíratni a fogamzásgátlót – mivel most fogyott el -, utána jó alkalom lesz, hogy megvegyem a szükséges hozzávalókat. Persze jól el kell rejtenem, hogy Péter észre ne vegye, hogy készülök valamire. És ha már ott vagyok a dokinál, megkérdezem tőle ezt a fogamzásgátló szedést és a babakérdést. Csak úgy kíváncsiságból, hogy ha szeretnénk majd babát, akkor előtte mikor lenne jó abba hagyni a szedését, és javasol e valami vitamint, amit majd szedjek. Már látom, hogy ma sem fogok unatkozni. Mindent egybevetve, nagyon boldog és izgatott vagyok.


        Az ötödik napon még terhességi tesztet is vettem munka után, és mivel reggel a teszt elvégzése megbízhatóbb, így addig vártam vele. Még aludni is alig tudtam az izgalomtól, hogy vajon mit fog majd mutatni. Még az óra csörgése előtt kiosontam Péter mellől a fürdőszobába, és gyorsan elvégezetem a tesztet. Alig tudtam kivárni azt a három percet! Aztán megnéztem… na, vaklárma volt! Egy vonal, tehát negatív… Még percekig vártam nézve a tesztet, hogy nem e bukkan fel a második vonal is… maradt az egy csík.

        Örültem neki, hiszen nem tervezünk még gyermeket, és szeretnék előbb férjhez menni, és majd csak azután tervezgetni a család bővítését. De valahol olyan csalódás félét éreztem, amit igazán nem is értettem először, hogy miért. De rájöttem. Lehet kissé megbolygatta az érzelmeimet és a hormonjaimat is az, hogy Vera gyermeket vár, hiszen folyamatában látom a pocakja növekedését, és pont vele voltam, amikor először megmozdult a baba. Sokat találkozom vele. Még egy terhes tanácsadásra is elkísértem és látva az ott lévő kismamákat, kezdtem arra vágyni, hogy nekem is legyen egy ilyen aranyos gömbölyödő pocakom. És persze a beszélgetések legfőbb témája a baba. Tehát ez nem meglepő szerintem, hogy ilyenkor ilyen érzések ébrednek a nőkben. Főleg, ha egy boldog, stabil párkapcsolatban élnek, és egy megbízható, szerető pár van az oldalukon, mint amilyen nekem is Péter.

        Persze még aznap éjszaka megjött – némi hasfájás kíséretében – és mint kiderült, tényleg a múltkori eltolás miatt lehetett ez a pár napos késés. Tehát most már megnyugodhatok, nem kellett csalódnom, a fogamzásgátlóm tényleg megbízható. Péter is észrevette a nyugtalanságomat és a szomorkás hangulatomat – persze minden a hasfájásra fogtam -, és röviden neki is elmondtam, hogy pár napot késett, de most már megjött és nem kell aggódni. A terhességi tesztet is elmondtam neki. Legnagyobb meglepetésemre, azt kezdte sorolni, hogy az sem lett volna baj, ha esetleg dupla vonal van azon a teszten. Ő annak is örült volna, de azért szeretne ő is előbb elvenni engem, és majd utána közösen várni, figyelni, hogy a teszt pozitív lesz. Látva hogy kerek szemekkel, csodálkozva figyelek, hirtelen elhallgatott - zavarba jött kissé -, majd gyorsan rejtelmesen mosolyogni kezdett, kaptam egy csókot és elment vacsorát készíteni. Kellett néhány perc, hogy magamhoz térjek, nem csak álmodom az elhangzott szavakat. Csak pihentem az ágyon, de a hangulatom már sokkal jobb lett. Most éreztem igazán, hogy ténylegesen együtt haladunk Péterrel az úton, egy irányba közösen. Ugyan azok a céljaink, de eddig még ennyire konkrétan nem beszéltünk erről.

        Ez a mai nap igazán sok minden meglepetést tartogatott számomra. Mintha minden világosabb, színesebb lenne… ez az érzés az igazi boldogság és a szerelem!


        Az elmúlt mozgalmas hetek után, még mindig nem pihentem ki magamat. Olyan fáradtságot érzek, mintha ólomsúly nehezedne a testemre. Reggelente is nehezen ébredek, mintha semmit sem aludtam volna az éjszaka. A piros napjaim is késnek már három napot, talán azért is érzem magamat ilyen nyomottnak. Ha két nap múlva sem jön meg, azt hiszem, akkor már kezdek kicsit aggódni. Bár lehet csak a múltkori eltolás zavart be? Vagy a stressz? Azért az biztonságérzetet ad, hogy tabletta mellett szinte „lehetetlen” teherbe esni. Persze csak ha odafigyeléssel, lelkiismeretesen szedjük, ahogy kell. Még csipog az emlékeztetőm is, hogy biztosan ne felejtsem el.

        Bezzeg Péter nem fáradt! Mindig csinál valamit, sürög-forog, még tegnap este a vacsit is ő akarta elkészíteni, engem pedig ágyba parancsolt, hogy pihenjek csak addig nyugodtan. Igazán kedves tőle, nagyon jól esett a figyelmessége. El is aludtam egy órára, de nem lettem kipihentebb, sőt. Bár a vacsi nagyon fincsi volt, nem bírtam sokat enni. Péter azt mondta, hogy jobb, ha visszafekszem utána, mert látja, hogy kész vagyok teljesen. Nem kellett kétszer mondania. Úgy aludtam reggelig, mint akit kupán ütöttek. Persze reggel sem voltam sokkal jobban, még hányingerem is volt, ami egy kicsit megijesztett, mert reggelre sem jött meg. Egész nap ezen stresszeltem. A munkát is úgy éreztem most, hogy csak nyűg a nyakamon, pedig nagyon szeretem azt, amit csinálok. Azt hiszem, saját megnyugtatásomra veszek majd egy terhességi tesztet…

        Péter is mostanában olyan furcsán viselkedik, mintha valamiben sántikálna. A múltkór is azt akarta megbeszélni, hogy mit tudna nekem segíteni az otthoni munkában, mert szerinte neki is legalább annyira kellene kivennie a részét belőle, mint nekem, és osszuk fel a munkát. Akkor gyorsabban megvagyunk vele és több idő jut egymásra, és talán én sem leszek ennyire fáradt. Persze nagyon kedves hogy még ilyenekre is gondol - bár eddig is segített -, de abban tényleg igaza van, hogy így több időnk lesz egymásra. De lehet, csak tényleg többet szeretne segíteni… és nincs is ebben semmi furcsa… látja, hogy nagyon fáradt vagyok.


        Túl vagyunk Vera és Gábor esküvőjén, ami nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat. Vera gyönyörű volt az esküvői ruhában! Gábor csak a nagy napon, közvetlenül az esküvő előtt látta, és teljesen révületbe esett! Még megszólalni is alig tudott, olyan gyönyörű volt Vera – mint egy hercegnő -, teljesen kivirult. Azt szokták mondani, hogy terhesség alatt a nők megszépülnek, és teljesen igazuk van! Bár Vera így is nagyon szép szerintem, de ezt már nem lehetett fokozni. Minden lány álma, hogy az esküvőjén nagyon szép legyen, és ténylegesen egy felejthetetlen nap legyen az életében – talán a babát egy kicsit későbbre tervezve – és persze a vőlegény életében is. A diadém is nagyon jól állt a hajában, és a ruhától is mindenki el volt ájulva, nem győzték dicsérni. Egyszerűen tökéletes volt! A pici pocakja fel sem tűnt a ruhában – bár még csak 13 hetes -, hála annak nagyszerű szabása miatt, így aggódnia sem kellett, hogy a fotókon majd minden látszani fog. Persze a menyasszonytáncot csak óvatosan lejtette, és a pörgés-forgást sem vitte túlzásba. A vacsora egyszerűen fenséges volt! Bár nem maradhatott ki a szokásos csigatésztás húsleves és töltött káposzta, azért néhány különleges gasztronómiai élmény részesei is lehettünk. A rablóhús nyárson és a bundázott, sajttal és barackkal töltött pulykamell gyümölcsös rizzsel felejthetetlen volt. Az esküvői torta ötemeletes volt, szintenként különböző ízekkel – oroszkrém, csokoládé, erdei gyümölcsös gyümölcsdarabkákkal, citrom, gesztenye -, így mindenki kiválaszthatta a kedvére valót. Péterrel rengeteget táncoltunk, és fantasztikusan jól éreztük magunkat! Minden estre remélem majd az én esküvőm is ilyen felejthetetlen lesz!

        Vera és Gábor megköszönte, hogy annyit segítettünk nekik – még a szüleik is oda jöttek köszönetet mondani -, hogy a nagy napjuk igazán felejthetetlenre sikerült. Minden zökkenőmentes volt, Ők is nagyon jól érezték magukat. Vasárnap indultak a nászútjukra, hat éjszakát fognak eltölteni egy kastélyszállóban, festői környezetben. A nyugodt környezetben jól ki tudják pihenni magukat, és most a pihenésen lesz a hangsúly. Persze ezek után sem fognak unatkozni, hiszen minél hamarabb el akarják kezdeni a lakás átalakítását, hogy a baba megérkezésére már minden kész legyen. Most még Vera is sokkal több mindent tud elintézni.

        Az minden esetre elég furcsa volt, hogy Péter és Gábor nagyon elmélyülten beszélgettek valamiről, Péter pedig sokat sejtető pillantásokkal nézett rám. Amikor hazaértünk az esküvőről megkérdeztem tőle, hogy miről beszélgettek, de csak annyit mondott, hogy semmi különösről, majd rám mosolygott, magához húzott és megcsókolt. Perszer az esküvő ismételten megtette hatását, álmomban újra rajtam volt a fehér ruha… Péter pedig mosolyogva nyújtotta felém a kezét.


        Az elmúlt hetek rohanásai után, végre kicsit megpihenhettünk Ugornya partján. Péter nem is sejtette mire készülök, de amikor elárultam neki, úgy nézett rám, mintha legalább is azt mondtam volna, hogy Hawaii-ra megyünk. Három napra félre tettük minden gondunkat és bajunkat, és csak egymásra figyeltünk. Ez most semmi másról nem szólhatott, csak is a pihenésről és kikapcsolódásról; és persze az évfordulónkról. Nagyon sokat szervezkedtünk és intézkedtünk Vera és Gábor nagy napjára, úgy hogy ez most kijárt nekünk. Főleg, hogy következő héten, dupla tempóban segítünk nekik, hiszen mindjárt itt az esküvőjük napja.

        Az időjárás is pont kedvezett nekünk, sikerült kifognunk a legmelegebb napokat, és legalább nem kellett dideregnünk a faházban. Elmentünk már legelső nap az élményfürdőbe, ahol látványos papagáj és fóka show-ban lehetett részünk. Persze a fóka puszit nem hagyhattuk ki, le is fotóztak minket a 350kg-os Sony nevű fókafiúval. A kép nagyon jól sikerült, arcomat jobb felől a fóka, bal felől Péter puszilta. Már vettem is egy képkeretet, és kitettem a fotót a könyvespolcra.

        Aminek külön örülök, hogy sikerült a piros napjaimat eltolni, így aztán már semmi nem állhatott közénk, hogy igazán jól érezzük magunkat. Ezt azért Péter is nagyon értékelte, és ennek hangot is adott. Annyira örült, hogy még pezsgőt is akart rendelni a meghitt, romantikus vacsorához, de sikerült lebeszélnem – miért fizetnék négyszer annyit érte -, hiszen én már előre készültem, a behűtött pezsgő ott várt minket a faház hűtőjében. Ez is a meglepetésem része volt. Sokkal romantikusabb volt meginni egy pohár pezsgőt a faház teraszán, a csillagos eget fürkészve, kutatni egy-egy felbukkanó hullócsillag után, mint egy vendéglőben! Na igen, ennyi csillagot város felett nem látni. Legalább két órán keresztül néztük a milliárdnyi csillagot, és közben hallgattuk a tücskök ciripelését. Ilyen szépet, csak igazán ritkán lát az ember, és minél tovább nézi, annál inkább a hatása alá kerül… Olyan, mint egy örvény, sötét, egyre lentebb, és mélyebbre húz… Persze Péter karja is egyre inkább maga felé húzott…

        A másik meglepetésem az volt, hogy már egy hónapja kiírtam egy egész CD-nyi romantikus zenét, ami most igazán hangulatba hozott minket. A csillagnézés persze most sem maradhatott el. A második este sem unatkoztunk…

        Napközben nagyokat sétáltunk, és nem lehetett kihagyni a fokhagymás, tejfölös, sajtos lángost, ugyan úgy, mint a sült hekket sem. Alig akartunk hazajönni vasárnap este, de persze muszáj volt. Nagyon jól éreztük magunkat, és igazán emlékezetesre sikerült az évfordulónk megünneplése. Most végre kipihenten kezdhettük meg a rohanó hetet.


        Kissé már nyúzott vagyok az eltelt héttől. Verával minden nap, munka után jártuk az esküvői ruhaszalonokat és keresgéltünk a megfelelő ruha után. Persze ez így már augusztusban - és a tény, hogy két hét múlva már esküvő -, nem lesz egyszerű. Ezt ő is belátta, de tartottam benne a lelket, hogy valahol csak rá vár az a ruha, csak meg kell találni. A fáradozásunk meghozta az eredményt, mert megtaláltuk az igazit. Még átalakítani sem kell, mert a mellrész alatt húzott a ruha, és utána bővül, tehát ha nő is addigra a pocakja, simán elfér a ruha alatt. Mivel utána néztünk az időjárásnak, és kiderült igazi nyári napon lesz az esküvő, igazán előnyös, hogy vállpántos a ruha, eleje gyönyörű gyöngyös és hímzett, ami oda vonzza a szemet. Az alja, pedig egyszerűen káprázatos, olyan a szabása, mintha a ruhát, folyamatosan szemből a szél fújná. Ezt a hatást segíti, hogy a ruha hátán – mint valami fátyol szerűség – hosszan suhan utána az anyag, amit le is lehet majd estére venni, hogy a menyasszonytáncban ne zavarjon, és persze azt is csak óvatosabban lehet majd a baba miatt.

        A gyűrűk is kész lettek, amit Gábor egy romantikus vacsora után, térden állva húzott fel Vera ujjára. Igazán nagyon szépek lettek a gyűrűk is, Vera nem győzte nézegetni az ujján, még az esküvői ruha kiválasztása közben is úgy tartotta a kezét, hogy a tükörből jól láthassa, ahogy fényesen csillog az ujján. A ruhában úgy nézett ki, mintha most lépet volna ki egy romantikus, kosztümös filmből. Fekete haja pedig igazán illett a ruha stílusához, amit már eldöntött, hogy biztosan fel fog tűzni, és diadémot is fog a hajába tenni, mert ehhez a ruhához, ez mondhatni követelmény. Persze nem bírtam megállni, hogy egy két ruhába én is belebújjak, és találtam is olyat, amiben szívesen férjhez mennék. Kérdezték is az eladók, hogy mikor lesz a nagy napom, én meg csak annyit tudtam kibökni, hogy most tervezgetjük és még nincs konkrét időpont. Vera persze elővett, amikor kijöttünk, hogy tudnia kellene e valamit, és kérdőn a hasamra, majd rám nézett. Persze tudattam vele, hogy én gyógyszert szedek – tehát mondhatni lehetetlen, hogy teherbe essek -, és most nem tervezünk még gyermeket, tehát nyugodjon meg. Előbb azért szeretnék férjhez menni és majd akkor jöhet a baba, amikor mind a ketten szeretnénk.

        Este hulla fáradtan rogytam az ágyba, és rögtön el is aludtam. Nagyon fárasztó volt ez a hét. Persze álmomban ott álltam egy gyönyörű fehér esküvői ruhában, Péter pedig megfogta a kezem és felhúzta a gyűrűt az ujjamra…


        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!