Myalgiás ölelés

 Barátaim!  Vajon az elmúlt napokban sikerült felráznom titeket a kissebb-nagyobb depiből, és vajon éreztétek felétek  hajló karjaim félszeg, de őszinte ölelését?  Mert ha igen, akkor folyatom.  Ám, hogy ne   nehezteljetek rám a sok lelkifröccs miatt, ígérem, hogy ezennel csak konkrét, használható jótanáccsal látlak el benneteket. Ugye ismeritek ti is azt a a rigmust, amivel a székely lakodalomban, a vőfély feltálalja a töltöttkáposztát? Így szól: " Most pedig kegyelmetek jól figyeljenek! Ételből, italból bőven vegyenek! Ám, aki a nyáron nem kapált káposztát, az tegye le a kezéből a villát!"  Hát én ettől ugyan meg nem ijedek, egyrészt azért, mert az eféle lakodalmakon már időtlen idők óta nem tudok résztvenni, másfelöl pedig mert én a káposztát nem belsőleg, hanem inkább külsőleg használom. Nagyfokú allergiám miatt ugyanis , a nyers káposztalevél  az  egyetlen olyan, amit mindennemű fájdalmaimra használok. Dédanyámról mesélték, hogy mindig a fején hordott egy-egy káposztalevelet, úgy jött-ment, dolgozott napestig, és bizony magam is ezt teszem. A fejem tetejétől a lábbujjamig ezzel kúrálom magamat. A káposztalevelet kissé megütögetem a húspotyolóval, majd ráteszem a fájó testrészre, arra húzok egy műanyag fóliát,  erre meg egy száraz rongyot ,s úgy hagyom órákon át, gyakran estétől reggelig. Ezt addig csinálom, amíg csak a kívánt hatást el nem érem, azaz a fájdalmas testrész vagy ízület lelohad és tüzessége elmúlik. Jól használható a Dercum-féle betegség esetén is, az alkar vagy lábszár vagy hasi duzzanatok  kezelésére, amint ezt magam is tapasztaltam, de  ezzel elkerülhető az ízületi cisztákból való folyadék leszívása is. Én legszívesebben egy csinos kiskosztümöt varratnék magamnak káposztalevélből, és állandóan azt hordanám,s ha mindannyian így tennénk, akik hasonló helyzetben vagyunk,  talán behoznánk ezt divatba. (Tom Hanks--et láttam, hogy csomagolópapírból   varratott magának  öltönyt, szolidaritásból azokkal, akiknek csak erre telik- hát miért ne varrathatnánk mi, betegek káposztalapuból ugyanazt?!  Na jó, ez csak kitérő volt.) A káposztát tulajdonképpen belsőleg is lehet alkalmazni, megreszelve, vagy levesként fogyókúrában alkalmazni, de ezt nem tehetik azok, akik vérhígítót szednek. A  magas K-vitamin tartalma miatt ugyanis módosítja a véralvadást ,és ennek következményeként másképpen kell adagolni a gyógyszereket. Ez nem jelenti azt, hogy azok, akik szeretik és a gyomruk is bírja, ritkán nem ehetnek ilyen ételeket, ám én a magam részéről inkább kerülöm az ilyesmit, főképpen azért, mert, mint említettem, nem  állok valami jól az evés területén  gyakorolt önkontrollal.(  De ugye szép dolog tőlem, hogy ezt töredelmesen be is vallom?)  Szóval, melegen ajánlom, a hétvégére szerezzetek be ti is egy nagy fej káposztát ,és mondjátok meg  a családtagoknak, hogy  ne reszkessenek az éjszakától- mert majd cseppet sem tudnak aludni a jajgatásotok miatt-  hanem abban az esetben ha már minden szobába áthallatszik az " ízületi koncert", rögtön segítsenek magukon, azaz rajtatok, és adják fel nektek a káposzta-kenetet. Hát ez lett volna mára az én hozzátok intézett " káposzta-levelem, ami , gondolom többet ér egy szerelmes levélnél, ugyanis nem hazugság és sohasem fogtok benne csalódni. Remélem,  ezúttal sem káposztafejeknek beszéltem!  Töltsétek jól a hétvégét!

 Bizonyára ti is láttátok, hallottátok  a tévében azt a hírt, hogy a minap,  egy veszprémi kórházban, egy beteg, ruhájánál fogva megráncigált egy ápolót, amint azt a bemutatott felvételen is láthattuk. Óriási hír, hiszen az ápolónak talán elmozdult a mandzsettája is, a nagy dulakodásban!  S az egész történet úgy volt beállítva, hogy ezen mindannyian, mi nézők, könnyekig meghatódjunk. Így illendő, mert mint köztudott, az ápolók igen kevés fizetést kapnak, ahhoz képest, hogy szegényeknek még az ilyesfajta incidenseket is ki kell állniuk.  Ez  tény.De megvallom nektek töredelmesen, hogy én ezennel cseppet sem viselkedtem illedelmesen,  ugyanis  nem tudtam ezen kellőképpen meghatódni. Ezzel ellentétben, mintha egy gumilabda költözött volna a gyomromba, azt látva, hogy a szóban forgó beteg idáig vetemedett. Miként azt a hírekben is közölték- cseppet sem empatikusan-, a beteg már hónapok óta  bejárt a rendelőbe, és elkeseredetten panaszkodott, hogy a kezelés ellenére, fájdalmai nem szűnnek, és ezért úgy érzi, hogy nem törődnek vele kellőképpen, s már annyira ingerült, hogy azt sem tudja türelemmel kivárni, hogy rákerüljön a sor. Ismerős nektek ez" a szitu"- kedves barátok?  Ugye, hogy igen. Mert mindannyian ettünk és eszünk ebből a kenyérből, és iszunk ebből a pohárból nap mint nap. Csak  talán mi még  nem borultunk ki  ilyen formában. Ki nekem ez az ember?-kérdezhetné bárki- hogy  ekkora  sajnálattal tekintek rá? Senkim, azaz bárkim, mindenkim, illetve én magam.  Mert ugyan ki tudná megmondani, hogy mikor, melyikünk kerülhet hasonló helyzetbe?! Kiakadni  könnyen kilehet,a baj  viszont azzal van, hogy hogyan lehet visszadni valakinek az önuralmát s a reménységét. Feltűnő volt számomra, hogy a látottak alapján, senki nem sietett normálisan megnyugtatni ezt a beteget. Azt a fibromyalgiás mindenét ennek a világnak! Nem rendreutasításra gondolok, hanem arra, hogy valaki  átölelje a vállát. Ezt sem a sorban álló többi beteg, sem a személyzet nem tette meg. Látszólag kísérője sem volt a betegnek.  Pedig erre lett volna leginkább szükség. Az nyilvánvaló, hogy a kórház keretei nem teszik lehetővé, hogy pl egy pszichológus  ezt figyelgesse és résen legyen, ha kell, de talán akadna olyan személy , aki önkéntes munkaként felvállalná, hogy a kórház folyósóján  jelen  legyen és eligazítson egy hasonló konfliktust.  Nem kell hozzá különös szakképesítés, hogy átöleljünk valakit és pár szóval megnyugtassuk.  És nem kell Teréz anyának  sem lenni, csupán embernek. Hogy meglássuk és megláttassuk másokkal is, hogy mindannyian azok vagyunk.  Van egy szép vers, amelyet gyakran szoktam idézni és  most is ezt teszem  :  " Ember vagyok, s ez vádra már elég. Nincs rágalom, hogy rám ne illenék, se hódolat, hogy meg ne érdemelném."   Legyünk hát emberek! - ma ezzel köszönök el tőletek.-

 Pálinkás  azaz cikóriás jóreggelt mindnyájatoknak! Aki megbírja a pálinkát, az  csak nyugodtan pálinkázzon- persze csak  mértékkel !-  én a magam részéről, maradok a cikóriánál. Mióta ugyanis azt iszom- hidegen, ásványvízzel, kevés cukorral-, semmiféle hashajtóra nincs szükségem, holott azelőtt, csak ilyesmire annyit költöttem, hogy az magában felért egy kicsike nyugdíjjal, s mindenek tetejébe, még nem is használt semmit. Hát látjátok, ezért kell folyton olvasnunk és tájékozódnunk! A cikória jótékony hatásáról én a tv-ből értesültem, ott hallottam erről beszélni egy belgyógyász professzor asszonyt, aki szépen, érthetően elmagyarázta, milyen értékes, természetes forrása ez  a prebiotikumoknak, amelyek  aztán a probiotikumok termelését  biztosítják. Hát kérdem én, vajon melyik betegnek nincs erre szüksége?!  (Tudvalevő, hogy nagyrésze a betegeknek, manapság már annyi antibiotikumot szed, hogy  kész csodának számít, aki nem kűzd emiatt gombás megbetegedéssel, főképpen, ha mint én is,  még az erre felírt gyógyszert sem tudja  szedni.)  Szóval, szerintem, a cikóriának csak egyetlenegy hibája van, éspedig hogy nem alkalmazható rá a pálinkás vicc, de hogy le ne maradjatok róla, itt azt is elmondom: Városról falura költözik egy illető , aki barátkozni akar a szomszéddal, ezért így szólítja meg azt- Pálinkás jóreggelt, szomszéd! - Erre a szomszéd azt mondja, hogy-  Jóreggelt, jóreggelt!,Jó reggel az  van, de pálinka ugyan nincs.-  Azt mondja az előbbi- Hát  jöjjön át szomszéd, mert én megkínálom, jó 38 fokos pálinkával.- Jaj, szomszéd- feleli a másik- magának nem pálinkája van, hanem láza! -                                                                       Lázas szeretettel öleljetek meg gyorsan valakit! Én is ezt teszem veletek, gondolatban. Legyen szép napotok!