• Áldott állapotban

        kranki blogja

        A terhességnek nagyon hamar vége lett, az áldott állapotot felváltotta az anyaság! Itthon vagyok két gyönyörű, egészséges babával.

        A továbbiakban MAZSOLÁK címen jegyzetelgetem a napi történéseket, itt követhetitek nyomon az Életünket, ami számotokra egy nyitott könyv lett! ( a hat hetes kontrollról is ott számolok már be)

        Kívánok minden jövendőbeli édesanyának hasonló nyugodt, kiegyensúlyozott terhességet, jó egészséget, a szüléshez erőt és kitartást!

        Bármilyen kérdésetek van, nyugodtan forduljatok hozzám, talán, mint két gyermekes édesanya tudok tanácsot, tippet adni!

        Sok puszi: Kranki


        Nagyon gyorsan telnek a napok! Ha belegondolok, már Ágica több, mint két hetes! Szinte észre sem vesszük, és már megint elmúlt egy nap!

        A reggel általában fél nyolc és nyolc körül kezdődik nálunk. Először Tomcsi ébred fel, majd a kishuga. Apa kicseréli Tomcsi alatt a pelust, és felöltözteti. Addig én Ágicát rendezem. Ő reggelizik előbb, hisz neki a legfontosabb és a legegyszerűbb a kaja elkészítése. :)..

        Csak előveszem a cicit, és kész! Milyen a természet! Hogy kitalálta ezt a szoptatást! Mennyire kényelmes nekünk édesanyáknak! Nem kell sterilizálni a cumisüveget, nem kell keverni, melegíteni az ennivalót és nem utolsó sorban a kisbaba számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaz, erősíti az immunrendszerét, és még folytathatnám a pozitív dolgokat. De gondolom, ezeket már Ti is tudjátok!

        Ha Ágica befejezte a szopizást, megbüfiztetem, kicserélem a pelenkát és visszateszem a kiságyba. Ezután megyek a fiúk után a konyhába reggelizni. Ekkora már Tomcsi szendvicsét apa elkészítette, vagy közben megérkezett mama, és átvette a vezetést. Ugyanis apának dolgozni kell menni.

        A reggeli elfogyasztása után összepakolunk a konyhában, majd mama és Tomcsi lemennek sétálni. Ilyenkor elmennek a boltba, vagy meglátogatják dédimamáékat, akik három percre laknak tőlünk. Ezalatt én pihenek, ugyanis még egy kicsit gyengének érzem magam (a védőnőm szerint ez normális, hisz még két hete szültem).Fél 12 körül feljönnek, ebéd - ha van kedve enni -, és következik a csendes pihenő. Ez általában délután kettő, vagy fél háromig is eltarthat. Közben Ágicának újabb pelus csere és szopcsi következik.

        Délután, ha hűlt az idő (pillanatnyilag visszatért a kánikula), 17 óra után Tomcsinak apával a játszótéren a helye! Ha már ott az idő, vagy Tomcsi jelez - hozza az apa vagy a saját cipőjét -, vagy Panni felkiabál, hogy " TOOOMIIIIII, GYEREEEEE!"

        És a mi kisfiúnk szalad az ablakhoz,és válaszol, egyenlőre a saját kis nyelvén, mindjárt megyek! - gondolom én, vagy valami hasonlót.

        A játszin az anyukák már minden nap kérdeznek, hogy hogy vagyunk és mikor megyünk már le. Én sem bírom már sokáig, ezért a héten, ha marad a jó idő, lesétálunk.

        Este hét óra körül jönnek fel a fiúk, akkor gyors vacsora és kezdődhet a fürdés! Utána mindkét gyermek megissza a tejcsi adagját, ki üvegből, ki pedig ciciből, és jöhet az alvás.

        Ágica 3-4 óránként eszik, ezért éjfélkor és négy-öt körül evési idő van. Tomcsi változó, hogy mikor ébred fel, hogy szomjas vagy éhes. Egyenlőre nem azonos időben történik a kettő, de szerencsére a nagy fiúhoz apa kel fel, és rendezi.

        A barátnőm (még nincs babájuk) kérdezte valamelyik nap, hogy bírom és nem-e vagyok fáradt? Pillanatnyilag még fel vagyok töltődve és nem érzem a fáradtságot. Mennyi erőt tud adni ez a két kis apróság! Imádom őket!

        Én vagyok a VILÁG LEGBOLDOGABB ANYUKÁJA!


        Újra előkerült a kis babakád. Ki gondolta még akkor, hogy nemsokára ismét használni fogjuk? Úgy gondoltam, előbb a kislányt fürdessük meg, hogy Tomcsi is élvezze velünk az élményt. Míg apa elkészítette a fürdővizet, addig én levetkőztettem Ágicát. Óvatosan fogtam meg, de már nem annyira bátortalanul, mint annak idején Tomcsit. Apa megmosdatta, Tomcsi és én pedig csodáltuk. A kisfiam próbált különféle pancsolós játékokat a kádba dobni, hisz ő is azokkal fürdik. Nem értette, hogy neki miért nem kell?

        Nem húztuk sokáig a locsizást, gyorsan beletekertem egy pihe-puha meleg törölközőbe, és a pelenkázó szekrényre tettük. Itt felöltöztettem: hosszú ujjú body és vállpántos tipegő. Persze (végre) kislányos színben! Következhetett a vacsi, kizárólag anyatej és csakis ciciből.

        Ez alatt már Tomcsi a nagy kádban pancsolta a vizet. Mikor már a szokásos esti tej adagját fogyasztotta a nagyfiú, Ágica már a büfizésen is túl volt és az igazak álmát aludta.

         

        Úgy gondolom, hogy ahhoz képest, hogy az első közös esténk volt, minden terv szerint zajlott. Remélem, ez a későbbiekben sem fog változni!


        Pénteken szültem, plusz 4 nap, azaz kedd, és mehetünk haza ( ha minden rendben lesz!). Alig vártam, hogy teljenek a napok, vágytam már nagyon az otthoni légkörre. Vajon milyen lesz az első éjszakánk négyesben? Mit szól Tomcsi a hugihoz?

        A hétfő kezdődött a szokásos takarítással, majd a reggeli, vizit és a látogatók. A babavizit késett?délben bejött egy magas, szimpatikus, szemüveges orvos, ő volt az ügyeletes vizitelő doki bácsi. Megvizsgálta Ágicát, majd megkérdezte nem akarunk-e haza menni? Szerintetek mi volt a válaszom? Bátortalanul annyit mondtam, hát ha lehet, akkor igen!

        Ahogy kimondtam, már Ágica vállában landolt is a tű: AZ ELSŐ OLTÁS! Jujj!

        Hamar túl estünk ezen is, már csak a zárójelentéseket kellett összevárnom, és mehetünk haza! El sem akartam hinni! Hisz ez még csak a harmadik napunk volt a kórházban! Jaj és a varrataimmal mi lesz? Az orvosom szabadságon van a héten, keddet beszéltünk meg, hogy bejön és kiszedi a varratokat. Nehogy emiatt most ne engedjenek haza! Szerencsére a doki elengedett, úgy hogy másnap visszajövök varrat szedésre.

        Ágicának beletetettem a keresztszülőktől kapott fülcsit a fülébe, most már csak igazi csajszlis!

         

        Utólag kiderült, hogy nagyon sok a baba, és kell az ágy?..de kit érdekelt! Végre a saját ágyamban alhatok, a fürdőszobánkban zuhanyozhatok!

        Gyorsan hívtam apát, hozzon ruhát nekünk, amiben haza visz minket. Megörült ő is, hogy estére már együtt leszünk!

         

        Előbb velünk, lányokkal szaladt el apa, utána hozta el mamától Tomcsit, aki nagyon meglepődött, hogy az eddig üresen tátongó kiságyban valaki alszik! Mikor pedig Ágica felsírt, hogy éhes, akkor Tomcsi a kicsi ujját a füléhez tette, és mondta: HA! Azt hittem megzabálom! Valahányszor hangot adott ki a kishúga, mindig beszaladt hozzá a szobába, és megnézte, mit csinál. Eddig minden terv szerint alakul, remélem így is fog maradni.

         


        A második napunk a kórházban. Az éjszakánk már nem volt olyan nyugodt, mint az előző. Nem annyira mi miattunk, inkább a szobatársak miatt... Ágica szopcsizott és aludt.

        Az elején, mivel azt mondták, kaja előtt tegyem tisztába a kiscsajt, így tettem. De rájöttem, pelenka pocsékolás, mert evés közben rakja tele a pelust, és kezdhetem előről a dolgokat! Úgyhogy kaja után cserélem....csak finoman kell mozgatnom, mert a kajcsi visszaköszön!

        Reggel 6 órakor jött a takarító brigád, zörögtek, csattogtak. Felmázolták a szoba közepét vizes ronggyal. Semmi sepregetés! A kosz és morzsa ment az ágy alá! Ez ám a higiénia!

        Utána jött a csecsemő vizit, babákat levetkőztetni, és a doktornéni megvizsgálta őket! Szerencsére minden rendben!

        A kocsi csörgéséből már tudtuk, érkezik a reggeli. Általában két szelet barna kenyér és hozzá valami felvágott. Az innivaló tej, tea vagy tejeskávé. Egyszer meg lehet enni! De elhízni nem fogunk tőle!

        Már éppen lepihentünk volna, mikor jött a másik vizit, itt viszont minket, édesanyákat vizsgáltak. Következett a has nyomkodás, és betét mutogatás, hogy mennyire vérzünk még.

        Mire ez is lement, az óra már 10 óra körül járt, és érkeztek a látogatók. Apa és Tomcsi reggel és este is megnéztek minket.  A szobatársaim első babás anyukák voltak, így ők irigykedve nézték ahogy a nagyfiúnk ölelgeti és simogatja a kishugát.

        A nagyszülők is boldogan vették a kezükbe első leány unokájukat. Nem kevésbé az öcsémék, a büszke keresztszülők. (akik behozták az aranyfülbevalót, amit hazamenetelkor be is tetetünk a kiscsajnak). És így tovább a nagynéniék és a barátok, ismerősök dicshimnuszokat zengtek Ágicáról.

        Szégyenlős vagyok, de hamar alkalmazkodtam a helyzethez, illetve a környezethez és megoldottam a szoptatást. Végül is a másik két anyuka is ugyanúgy szoptat, mint én!

        Az ebéd, hát ne tudjátok meg: EHETETLEN volt! Nem vagyunk válogatósak,de ami rossz, az rossz! Szóval, ha odakerültök, maradjatok a hazai kosztnál! Az az isteni!

        Délután újabb látogatói had érkezett, ha nem hozzám, akkor valamelyik lányhoz. Gyorsan telt az idő, jött a hideg vacsora, ami hasonló volt, mint a reggeli.

        Lepihentünk, és vártuk a késő esti fürdetést....Este 9 körül ért hozzánk az ügyeletes csecsemős nővér. Már-már rekordot döntött a csecsemő állomány: egyszerre 26 baba feküdt a kórtermekben. Mire őket végig fürdeti egyedül....nem semmi! Végre elért hozzánk, levetkőztettük a kicsiket, a mérlegre tették, mennyit veszítettek a súlyukból. Az első pár napban teljesen normális, hogy veszítenek a születési súlyukból. Szerencsére nálunk a második napra megállt a csökkenés. Ezután villámgyors mosdatás következett a csap alatt, majd öltözetés. (már előre hallottuk, hol jár a nővér, csak a babasírás erősségét kellett figyelnünk, minél közelebb ért, annál hangosabb volt) Szopcsi és alvás.

        Röviden ennyi egy nap bent a kórházban. Szinte elrepült ez a nap is. Remélem minden rendben lesz, és nemsokára mehetünk haza!


        Óhh, végre, megszületett!!

        Nagyszerű érzés, kívánom mindenkinek! Mikor érzed, hogy kipottyan belőled, felsír és a melledre teszik..... Bevallom, most nemcsak a párom, még én is megkönnyeztem. Kell ennél nagyobb boldogság?

        Otthon vár minket egy másfél éves kisfiú, most pedig a karomban tartom a pár perces kislányunkat, Ágicát!

        Ahogy megnyugodott a kiscsaj, elvitték megvizsgálni és felöltöztetni. Persze apa ment a doktornő után, nehogy egy percre is szem elől veszítse a kislányát. Addig én még kinyomtam a méhlepényt (szinte kicsusszant az egész), majd következett a varrás...Kaptam Lidocain injekciót, hogy ne érezzem a fájdalmat, de egészen addig éreztem, míg ismét rám nem tette az immár két gyermekes apuka a mellemre Ágicát. Akkor mindent elfelejtettem, és semmit nem éreztem!

        Az összeöltés után átraktak egy kórházi ágyra Ágicával együtt, és áttoltak a megfigyelőbe. A kislányom már menet közben ráharapott a cicimre, életrevaló egy teremtés! Nem bírta kivárni, míg a szájába teszem, ő már éhes volt! Tomcsi legalább megvárta, míg megérkezünk és odaadtam neki a mellem!  

        Ágica szépen szopcsizott, apa pedig egyfolytában a telefonon beszélt, és SMS-eket írkált! Büszke apuka!

        A megfigyelőben két órát kell eltölteni, utána pisilnünk kell, zuhanyozás és utána lehet lekerülni az osztályra. Ez így is történt.

        Ezúton is szeretném megköszönni a szülésznőnek(Tóthné Pénzes Ilonának) az odaadó segítséget, és azt, hogy munkaidő lejárta után is ott maradt mellettünk, nem passzolt át másnak! KÖSZÖNJÜK! Tudom ajánlani, ha szülés előtt álltok keressétek meg!

        Maga a szülés két és negyed óráig tartott, este negyed 8-kor a karunkba foghattuk a lányunkat. Este fél 10-kor jöttek értünk, és tolókocsival levittek az osztályra. Azért kocsival, mert ilyenkor elég nehéz még két lábon közlekednünk....

        Kíváncsian vártam, melyik kórterembe tolnak, ezért meglepődtem, mikor más irányba fordult a kocsi. Kiderült, hogy annyi újszülött van, hogy már csak a koraterhes osztályon van szabad hely!

        Szóval kaptunk egy külön szobát, ahol rajtunk kívül senki sem volt (még!). Választhattam a négy ágy közül, hogy melyiket szeretném!

        Aznap este Ágicával kettesben töltöttük az éjszakát. Szép, nyugodt esténk volt. Az elején beállítottam a telefonom ébresztőre (3 óránként), de a kicsi maga jelentkezett, úgyhogy nem volt szükség a jelzésre. Szopcsi és alvás, így telt az éjszaka. Meg persze kakis pelenka!

        Másnap már korán reggel kaptunk szobatársat. És kit? Akivel a tegnapi napot a szülőszobán együtt töltöttük! Katával és a kislányával, Bogival! Micsoda véletlen! Vagy nem?

        Ő is előző este megszült, csak kapott epidurális érzéstelenítőt (többet is), és emiatt nem tudott lábra állni, ezért az egész éjszakát a megfigyelőben kellett töltenie. Szegéény! Ja, és állítólag nem is jó helyre szúrták neki, szóval mindent érzett, és szülés után zsibbadt le a lába, annyira, hogy nem is érezte!

        Ha belegondolok, hogy én is kértem már a végén, úgy fájt! Csak szerencsémre mire felért a dokinő, addigra már felesleges volt beadni! Így én megúsztam! Ugyanígy jártam az első szülésemnél is!

        De nem akarok megijeszteni senkit sem, mert eddig én is csak jókat hallottam erről a fájdalomcsillapításról! Biztos ő volt a kivétel, ami (aki) erősíti a szabályt :) !

        Még a délelőtt folyamán kaptunk még egy szobatársat, Nikit és a kislányát, Nikikét! Szóval a miénk lett a lányos szoba! Létrejött a triumvirátus!


        Elérkezett augusztus 22-e, péntek.

        Korán reggel jött édesanyám Tomcsira vigyázni, ugyanis nekünk 8 órára a Klinikán kellett lennünk, újabb NST következett.

        Úgy éreztem, ez a nap más lesz, mint a többi. Viccelődtem is apával, mi lesz, ha ma szülünk? Babonából a csomagomat otthon hagytuk, inkább majd apa hazaszalad érte, ha mégis kellene....

        8 óra után pár perccel már szólítottak is, ígyhát bementem. Leültem a szabad székbe, a másik két kismama mellé, rámtették a mérőszerkezetet, és már hallottam is a kiscsajszli szívdobogását!

        Beszélgetésbe elegyedtem a másik két anyukával,: az egyik éppen velem egyidős terhes volt, míg a másik most volt először NST-n (azaz 36 hetes). Közben figyeltem a gépet, és azt vettem észre eléggé be van lassulva az én kis drágám. Ezt jegyezte meg az ápolónő is...elkezdte rázogatni a pocakom, hogy ébredjen fel Ágica. 20 perc letelte után megkérdezte, hogy terhelhető vagyok-e, mert lépcsőznöm kell! A helyiségben volt egy szobai fellépő, azon kellett intenzíven 3 percig lépcsőznöm! Képzelhetitek, korán reggel...

        Szerencsére gyorsan eltelt a 3 perc, és az eredmény? Újra rámtették a gépet. Én lihegtem, ugyanis elfáradtam, Ágica pedig aludt tovább!

        Igen ám, ismét újabb 20 perc megfigyelés következett, a kismamák kicserélődtek a kórteremben. Szegény apa pedig odakint idegeskedett, nem tudta mi újság van már velünk? ( persze a mobiltelefon ilyenkor nincs nálam)

        Végül letelt a 20 perc, változás nem történt, ezért átküldtek áramlás vizsgálatra. Hogy mi az? Még én sem tudtam.....kiderült, ugyanúgy ultrahanggal vizsgálnak, csak most azt nézték, hogy a köldökzsinóron keresztül mennyi vér áramlik át a magzathoz, illetve mennyi a magzatvíz. Vagy valami ilyesmi. Nem értettük pontosan, már lázban égtünk, hogy most mi lesz? Baj van?

        Megnyugtattak minket, hogy nincs semmi baj, de valószínű, hogy ma szülés lesz!

        Vizsgálat után vártuk az orvosunkat, aki megnézte nem-e zavaros a magzatvíz,(nem volt), és mennyire van nyitva a méhszáj. Ekkor még két ujjnyi volt! Közölte, hogy már nem mehetek haza, irány a szülőszoba!

        Fent beregisztráltak, infúziót kaptam, a neve OTT. Ettől, ha felerősödnek a fájások, szülés lesz, ha nem, akkor talán elhagyhatom az épületet. Ismét rámtették az NST-s gépet, valamint egy másik kütyüt, ami a méhösszehúzódásokat mérte.

        Erős méhösszehúzódásokat jelzett a gép, én szerencsére ebből még nem éreztem semmit! Egy fél óra múlva kit hoztak mellém az előkészítőbe? Azt a kismamát, akivel reggel beszélgettem az NST-n! Aki velem egyidős terhes volt! Neki már nagyon nagy görcsei voltak, a fájások 5 percesek. Szegéény, nagyon szenvedett mellettem!

        Míg mi az ágyon cseverésztünk, addig a férjeink összebarátkoztak odakint. Ők is felismerték egymást, hogy reggel már találkoztak.

        Az idő gyorsan repült, nekem a fájdalmam elviselhető volt, nem úgy mint az ágytársamnak, Katának!

        Most volt idő előkészíteni a szülésre, nemúgy mint Tomcsinál: szóval kaptam beöntést! Úristen, gondoltam, most mi lesz?

        Annyira más minden, mint az első szülésemnél!

        Nem is tudom pontosan, másfél vagy két liter vizet belém öntött a szülésznő(aki nagyon-nagyon édes, segítőkész volt velem). Az utolsó pár csepp volt a legszörnyűbb! Úgy éreztem, mindjárt szétdurranok. És mit mondott Icuka? Szorítsam össze a fenekem, és tartsam bent a vizet egy pár percig! ÁÁÁHH! Kemény volt! De utána megkönnyebbültem, úgy jött ki belőlem minden, mint a záporeső! Ömlött! 

        Ezután átvittek a vajúdóba, ahová már apa is bejöhetett! Addig a két leendő apuka megvitatta kint az élet nagy kérdéseit.

        Itt megkaptam az Oxitocin infúziót, ami kicsit felgyorsította az eseményeket. Ekkor írtunk délután 5 órát.

        A fájások rendkívül felerősödtek, egyre inkább szenvedtem. A magzatburkomat felrepesztette a doki, elöntött a lábam között a forróság. A fájdalom olyan volt, mint a menstruációs görcsök, csak sokkal erősebbek! Eszembe jutott, hogy Tomcsinál is így volt. Hogy is felejthettem el?! A doki végig ott volt mellettem,  időnként nézte a méhszájat. Kérdezgettem, mennyi van még hátra. Apa keményen masszírozta a derekam, ami nagyon jól esett. Én közben szívtam a gázt, aminek állítólag fájdalomcsillapító hatása van. Nem igazán éreztem, de maga a tudat, hogy az jó, használt!! Hatalmasokat szippantottam belőle, néha el is kábultam kicsit...de jó volt! A szülésznő mondta, hogy szóljak, ha toló fájást érzek. (az olyan érzés, mintha kakálnod kellene). Szóltam. Át is toltak gyorsan a szülőszobába, áttettek a szülőszékre. És nyomhattam. 1,2,3...nagy levegő és NYOMÁÁS! Ez így is történt, míg nem kibújt a kis fejecskéje! Még nagyobb levegő, bent tart és nyomáás! És kipottyant a mi kis gyönyörűségünk, a kislányunk!


        Augusztus 20., az államalapítás ünnepe.....A virágkarnevál, a szórakozás napja! Este tüzijáték!

        Reggeli ébredés után sem éreztem semmit másképp, szóval nem ez lenne a nagy nap? Azért bizakodva indultunk neki a napnak. Reggeli elfogyasztása után siettünk a szüleimhez, hogy onnan nézzük a virágkarnevált. Egy kis széken ülve végignéztem a karneváli menetet, megebédeltünk, jött a délutáni szieszta, majd séta a Piac utcán, és haza. Nem történt semmi.....

        Este apával a teraszunkról megnéztük a tüzijátékot, majd hallgattuk a Neoton koncertet, és eltettük magunkat holnapra.

        Ágica már nem mozgolódott annyit, mint szokott. Gondolom, kicsi és szűkös már odabent a hely! A fejecskéje néha nagyon nyom odalent...nyillalik a combomba, fáj a derekam....közel a cél!

        Azért szerencsére aludni még tudok, úgyhogy kihasználom az alkalmat, és alszom amennyit csak tudok!

        Holnap még pihenek, legalább bírjuk ki 22-ig..... De szép is lenne....egy napon születne velem Ágica!


        A héten töltöttem a 37. hetem. Egyre közelebb kerülök a végéhez.

        Tegnap voltunk a klinikán a szokásos NST-n, és találkozónk is volt a nőgyógyászommal. Délre kértem időpontot NST-re, mert ekkorra már Tomcsi elalszik, nyugodtan ott tudjuk hagyni valamelyik nagymamánál. Igen ám, de ilyenkor van a legnagyobb kánikula! Még szerencse, hogy a kocsiban van klíma, egyébként nem is tudom, hogy bírtam volna ki az odáig vezető utat! Gyors léptekkel (már amennyire tudtam) besiettünk a Nőgyógyászatra, ahol is a váróterem - a változatosság kedvéért - tele volt. Úgy ültek a kismamák, mint a moziban (tömött sorokban, egymás mellett). Állítólag működött a klíma, de nem igazán éreztük a hatását. Még jó, hogy a kismamák tele vannak orvosi leletekkel, amit ugyebár mindig magunknál kell tartani, ezzel legalább tudtam egy kicsit legyezni magam. Sajna egy kis csúszás volt az NST-nél is, így dél helyett negyed 1-kor jutottam be. Ott legalább leülhettem és volt ventilátor is! 20 perc nyugalom!

        Jól beebédeltem előtte, úgyhogy Ágica végig aludt, nem ficánkolt, mint a múlt héten.

        Hamar eltelt az idő, a vizsgálat után felszóltak az orvosomnak, aki majd lejön kiértékeli az eredményt, és megnézi a méhszájat.

        Vártunk és vártunk, de csak nem jött. Kénytelen voltam megcsörgetni a mobilján, mire közölte, a szakrendelésen van, kérjem ki a papírokat és menjünk át hozzá. Apának jeleztem aggodalmam, de azt mondta ne foglalkozzak vele. Így is történt.....

        Na és milyen szakrendelésen volt? Meddőségin.......

        Kicsit hülyén éreztem magam a várakozók között......olyan furcsán néztek rám......de hát én nem tehetek róla!

        Bekopogtattam és be is hívtak. A doktorúr míg nézte a leleteimet, addig én gyorsan levetkőztem. Kérdezte, hogy érzem magam, mire én válaszoltam: Úgy érzem, meg vannak számlálva a napjaim.

        A vizsgálat után ezt csak megerősíteni tudta. A külső méhszáj nyitott, a belső viszont még zárt. A fejecskéje már beékelődött.

        Elújságoltam a tervemet: mivel a kisfiúnk Valentin napon, február 14-én született, ezért a hugi sem különcködhet, neki 20-án, a nemzeti ünnepen vagy 22-én, az én születésnapomon kell megszületnie! Jót nevetett az orvosom, és azt válaszolta, hogy "Úgy legyen!" Pont 20-án ügyeletes is lesz a klinikán. Én pedig megbeszélem a Pocaklakóval, hogy mit szól hozzá?

        A következő héten 22-ére, péntekre kaptunk időpontot az NST-re. Ez vajon egy jel? Kíváncsian várom az eredményt!


        Még mindig kánikula van! Imádok állapotos lenni, de ez a meleg.....ez kikészít! Teljesen elszívja az erőm! Itt ülök a fotelben, ölemben a laptop és folyik rólam a víz! Pedig nem vagyok egy izzadós fajta!

        Az az egy vigasztal, hogy már nincs sok hátra....a Pocaklakó hamarosan megszületik! És jön az ősz, és a hideg tél....akkor viszont jó lenne egy kis meleg!

        Tegnap a fiúkkal lent voltam a játszin (megyek míg tudok). Jobban telik az idő, mert pletyizek az anyukákkal, látom a családom, a gyerekeket, tapasztalatokat hallgatok a szülésről és a gyerek nevelésről. Ja, és a levegőn vagyok....délután 5 óra után már egész elviselhető a hőmérséklet!

        Az az egy problémám van, hogy ezen a játszótéren nincsen pad! Így vagy a homokozót körbeölelő farudakon próbálok megtámaszkodni (kicsit kemény és keskeny) vagy a betonrengeteg szélére ülök (kicsit messzebb van a homokozótól). De valahová muszáj leraknom a hátsóm, mert most már nem bírok sokáig állni. Beismerem, elfáradok. Tomcsi után sem bírok szaladni, úgyhogy igénybe veszem a segítséget. Szerencsére, van belőle bőven! Édesanyám, nagypapám az állandó ügyeletes apán kívül(ha éppen nem dolgozik), de ezenkívül számíthatok még az anyósomra is! Nemcsak a gyermekünkre vigyáznak, ha kell ebéddel is ellátnak minket! Szóval, összeteszem a két kezem, amiért ilyen szerencsés vagyok! Köszönöm!

        Megint elővettem a régi könyveimet, újságokat, hogy felidézzem a szülés kezdeti jeleit. Ezek a következők lehetnek:

         A véres folyás: nálam Tomcsinál így kezdődött..kiesett a nyákdugó! Először azt sem tudtam mi az, úgy nézett ki, mint egy véres takony (bocsi!)darab. Ez az izé zárta el a méhnyakat. Hívtuk a dokit, aki közölte, hogy innen 1-2 nap, maximum egy hét, és meg lesz a baba! Várjuk meg míg rendszeres hasi vagy hátfájások megkezdődnek, utána menjünk be a klinikára. És én még 6 napig nem szültem.....

        A magzatvíz elfolyása: a magzatburok a szülés alatt bármikor megrepedhet. Lehet egy hirtelen "áradat", vagy, ami inkább gyakoribb a kis folyadékszivárgás. Azt mondják, olyan érzés, mintha bepisiltél volna, elönti a combod a melegség....

        Én ezt már a vajúdóban éltem át, mikor is megrepesztették a burkomat!

        Azt olvastam, ilyenkor viszont azonnal kórházba kell menni, akkor is, ha még nincsenek görcsök! Ráadásul csak vízszintes állapotban, ami gyakorlatilag csak a mentőautóban kivitelezhető!

         És végül a fájások: nincs két egyforma szülés,sőt terhesség sem. Ezért mindenkinél másképp alakul! Kezdődhet tompa hátfájással, vagy combba nyilalló fájdalmakkal. Majd jönnek a görcsök, a menstruációs görcsök....nálam így zajlott.

        De mikor menjünk be? Jó kérdés. Első terhességemnél nem akartunk korán bemenni, vártunk míg lehetett. Viszonylag hamar, három óra alatt megszültem a kisfiam,ezért a nőgyógyászom azt ajánlotta, a második babánál (azaz most) siessünk, nehogy útközben elhagyjuk! Szerencsére gyorsan tágultam. 200 nőből egy ilyen van, mint ÉN!

        Általában az orvosok azt javasolják, hogy várjuk meg, míg a fájások megerősödnek és 5 percesekké válnak, utána induljunk a kórházba. Addig pedig mérni kell a fájásokat egy óránál tovább, mikor kezdődik és ér véget egy-egy. Egyre erősebbé és gyakoribbá kell válnia. 

        Szerintem, mindenki érzi mikor kell mennie! Én is a megérzéseimre fogok hallgatni!

        A napokban már érzem a fenti tüneteket, de ezek még csak a méhösszehúzódások miatt vannak. A nyákdugóm most apró darabokban távozik belőlem, de még nem véresen.

        Holnap megyünk NST-re és a nőgyógyászom is megvizsgál....kíváncsi vagyok, mit mond. Majd beszámolok.

         


        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!

      • Blog leírása

        Egy ember attól fogva kezd el létezni, amikor az ondósejt és a petesejt egyetlen sejtté egyesül...nálam is minden így kezdődött..
        Látogatás: 52503 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések