• Pánik indul...

        ajtatosmano. blogja

        Én egy zseni vagyok! Állandóan azon töröm a fejem, hogy tudnám áthidalni a feszültséget a családon belül. Ugyanis nekem is van jelzáloghitelem (2mill.ft.), amit a lányommal közösen kéne fizetnem, havi 20ezer ft.-ot. Node, mint tudjuk a kislányomat nem nagyon érdekli, hogy elveszítheti a lakását, még eddig semmit nem fizetett. Itthon meg folyton azt hallgatom, hogy a férjem mondja a magáét - megjegyzem jogosan -, hogy ő nem fog mindenki helyett fizetni. Attól függetlenül, hogy igaza van, nekem rosszul esik, ha a gyerekemet szidják, ezért rágódom a lehetséges megoldásokon. Ezért is keresek munkát, mert akkor tudnám fizetni a részleteket, de egyenlőre nem sokra jutottam még. Most meg azt találtam ki, hogy a férjem ideadná a havi cigipénzemet, abból már majdnem ki tudnám fizetni a lányomra eső részt. Úgyis muszáj csökkentenem a mennyiséget, mert elég sokat szívok,ami meg kell, azt elcsípem a bolti pénzből. Hát nem zseni vagyok?! Persze a kivitelezés még hátra van. Nem könnyű ilyesmire rávenni a férjemet, meg nem szeretek titkolózni se előtte. De ha tudná, hogy mire kell, akkor biztos, hogy nem menne bele.

        Tegnap este jó nagy botrány volt nálunk! A férjem magából kikelve kiabált, mit kiabált, üvöltött a telefonba! Azt hittem, menten infarktust vagy agyvérzést kap. A nagyobbik fiával veszekedett, mert tartozik egy halom pénzzel (100ezer ft), de ahelyett, hogy megadná, a fizetését inkább elszórja (játékgép, pia, stb.), nem törődve a családjával! És még neki áll feljebb, ő vádaskodik! A történet egyszerű. Amikor a mostani házunkat vettük, a bérházi lakásra jelzálogot vettünk fel. Mi kiköltöztünk ide, a nagyobbik fiú pedig a családjával megkapta a bérházi lakást, azzal a feltétellel, hogy fizeti a jelzálogot és a rezsit. Ami azt jelenti, hogy 5millió ft.+ a kamatokért kapott egy 3 szobás lakást. Nem mi erőszakoltuk rá, ő vállalta! Ezzel szemben szinte semmit nem fizet! A már említett hitelrészlet mellett a rezsi költség tartozása is több százezer ft.-ra rúg! A férjemnek már nagyon elege van a hitegetésből, hogy ekkor, meg ekkor lesz pénz (miközben tudjuk, hogy volt pénz, csak máshová ment el), és kerek-perec megmondta, hogy ha nem fizet, akkor a hónap végéig költözzenek ki, inkább kiadjuk albérletbe. Na, erre kitalálta, hogy azért kell nekik a "híd alá" menniük, mert a kisebbik fiút akarjuk beköltöztetni, Muzsikát intézetbe akarjuk adni, mi meg kettesben akarunk élni. És, hogy nekünk úgy is van pénzünk, mert eladtuk a telket, mit követelőzünk?! Megjegyzem, az sem zavarta, hogy otthon nincs mit enni, nincs pelenka, stb., akkor is eljátszotta a fizetését! Hogy honnan szedte ezeket a marhaságokat, fogalmam sincs! Nem komplett! Amúgy biztonsági őr, de minden munkahelyéről kirúgják, mert meglopja a céget és abból üzletel. Most sincs munkája, se pénze, mégsem magát hibáztatja, hanem még ő vádaskodik. Ja, és természetesen én úszítom ellene az apját! Érdekes módon, ha vitára kerül a sor, én mindig előkerülök, mint úszító, pedig igazán nem szólok bele a dolgokba. Azért jó is történt, itthon volt a kisfiam! Itt volt egész délután, palacsintát sütöttem neki, meg beszélgettünk. Sajnos elég ritkán jön haza, nagyon szeret Pesten lakni. Ma meg itt volt az egyik szomszéd, aki megy Németországba dolgozni, és lehet hogy a párocskám is ki tud menni. Anyagilag nagyon jó lenne, hiányzás-ügyileg már nem annyira! De hát ez van! Oda kell menni dolgozni, ahol fizetnek is! Tehát a mérleg: jó dolog-rossz dolog:2:1

        Hali! Még megvagyok, csak két napja nem jött be semmilyen oldal, vagy ha mégis, akkor csak nagyon rövid időre, aztán szó nélkül ledobott. Talán már írtam, hogy olyan helyen lakunk, ahol nagyon változó a térerő, a telefonálás is kész tortúra. Nem mindegy, hogy milyen (20-as, 30-as, vagy 70-es), mindegyik máshol működik a lakásban. Pedig sokminden történt. No, nem egészségügyileg, mert úgy hálistennek jól vagyok. Szombaton meglógtak a kutyák! Valamelyik nagyon okos nyitva felejtette a kaput. Jó tudom, a kutyát meg kell nevelni, hogy ne menjen ki a kapun, de akkor is! A kapunak zárva kell lenni! Egész délelőttre eltűntek, az egész környéket bejártuk, de nem találtuk őket. Nagyon le voltam törve, mert imádom őket! Végül délután előkerültek, maguktól haza jöttek. Beki (hivatalosan Blackey a neve), a házikutya olyan büdös volt, hogy muszáj volt megfürdetnem. Nem tudom, merre járt, de olyan istálló szaga volt. Tehát, a fürdetés. Nem nagyon szoktam fürdetni, mert rendszeresen nyíratva van (lévén uszkár), de most nem volt mese! Első kérdés, hol csináljam? A férjem azt mondta, kint az udvaron a kiskádban. De ott hideg van! Itt a lakásban csak zuhanyfülke van, ami végül is hasznosnak bizonyult, mert nem tudott kiszökni, ugyanis utálja a vizet. Szuperül megfürdettem a saját tusfürdőmmel, utána megfésültem (ezt is utálja). Szegénykém úgy reszketett, mint a nyárfalevél. Bekapcsoltam a hősugárzót, hátha fázik. Nos, nyugodtan kijelenthetem, hogy trópusi kutyám van! Az én lábam már majd' leégett, ő meg vígan ült és melegedett. Most nagyon finom, puha lett a szőre, lehet, hogy máskor is fürdünk. Tegnap kihívtuk az állatorvost, mert Kornélnak (németjuhi és házőrző a beosztása) valami baja van, és amúgy is esedékes az oltás, a kocsiba viszont nem lehet beimádkozni. A doki azt mondta, hogy valami allergia, ezért hullott ki a szőr a nyakán. Kapott két szurit, majd két hét múlva jön megnézni. Ha már itt volt a doki bácsi (aki druszája a kutyinak), megnézettük a cicát is (neki a neve is ez:Cica). Vele minden rendben volt, csak a fülét tisztította ki. Na, az se volt semmi, mert nagyon koszos volt, és közben szegény olyan keservesen nyávogott, hogy rossz volt hallgatni. Kapott fülcseppet is. Ez a kis vizit potom 15000 ft-unkba került. No de, mindent az egészségért, mi szeretjük az állatainkat! Ma megint rendesen felbosszantott a szomszéd banya (az, aki mindenkivel haragban van), a kerítés túloldaláról kiabált, hogy kössem meg a kutyámat,mert ugat!!! Éppen fát vágtam, de mérgemben bejöttem a házba, és idegnyugtatásként puccba vágtam a konyhát. Elkapott a takarítási láz, alig bírtam abbahagyni. Pedig nem vagyok egy rendmániás házitündér! A férjem tök cuki volt, mikor elmondtam neki a szomszéd banyát, azt mondta, ne hagyjam magam, nyugodtan szóljak neki vissza. Ja, hétfőn sütöttem pogácsát. Már sokszor csináltam, mindig másfélét, de az én Drágám azt mondta, hogy eddig ez a legfinomabb. Nagyon jól esett a dícséret, mert nem osztogatja túl gyakran!

        A tegnapi napom teljes KO volt. Olyan fejfájással ébredtem, ami csak nagyon ritkán fordul elő nálam. Lehet, hogy ezt hívják migrénnek? Nem tudom, de hiába vettem be a gyógyszert, nem múlt el. Szinte egész nap feküdtem, csak a legfontosabbakat csináltam meg (ebéd, mosás, mosogatás). Szerencsére ma már fitt és üde vagyok, már csak nagyon-nagyon halványan fáj a fejem. Most ezt lekopogom. Szépen süt a nap, bár kicsit csípős az idő, de már hiányzik a levegő, úgyhogy most megyek is, teszem a dolgomat odakint. Mindenkinek szép napot!

        Ma beléptem az "oroszlánbarlangba"! Az történt, hogy a corás újságban megláttam egy szuper gyúrótáblát, amit feltétlenül meg akartam venni. Ehhez azonban be kellett mennem az áruházba, arra a részre, ahol CSAK a bejáratnál lehet bemenni, és a pénztárnál kijönni. Már a látványától is rosszul vagyok. Nagy dilemma volt! A férjem mondta, hogy majd ő szombaton megveszi, de féltem, hogy addigra elfogy. Úgyhogy erőt vettem magamon és a feladatot sikeresen végrehajtottam!!! Igaz, olyan táblát nem kaptam, az eladó azt mondta, még az akció kezdetének napján elfogyott. De találtam egy hasonlót, és azt vettem meg. És nagyon büszke voltam magamra. Utoljára kb. 2 éve voltam bent hosszabb ideig. Az üzletsor nem okoz gondot, csak ha arra a nagy placcra kell bemennem. Ma elküldtem e-mailben az önéletrajzomat egy álláshirdetésre, remélem sikerül megkapnom. Szuper lenne, mert csak 4 órás munka, és akkor nem lenne gond, hogy ápolási díjat is kapok. Ma hoztak egy kocsi fát, úgyhogy holnap kedvemre baltázhatok! Imádok fát vágni!

        Nálunk ez örök vita téma. Ez az egyetlen, amin vitatkozni szoktunk. Normál esetben ez úgy működik, hogy mindenki tiszteletben tartja a másik gyermekét, gyermekeit. Nálunk ez másképp van. Nekem van 2 gyerekem, a páromnak 3. Az 5 gyerek közül van EGY, akinek mindent szabad, a többinek nem. Annak idején, majd' 10 évvel ezelőtt ez a bizonyos EGY 10 éves volt. Akkor még lehetett volna nevelni, de a férjem - számomra ismeretlen okból - nem engedte. Bármiért szóltam, vagy csak másképp ítéltem meg valamit, le lettem hurrogva, és nem tehettem semmit. PL. mivel nagyon rossz tanuló volt, pontosabban nem tanult, elhatároztam, hogy kikérdezem a leckét, hogy valóban megtanulta-e. Minimum 5x küldtem vissza, hogy tanulja meg rendesen. Ezután a férjem leállított, mondván, hogy megalázom a gyereket!!! Az élet azonban engem igazolt, mert ez volt az EGYETLEN olyan alkalom, hogy négyest kapott. Mivel utálom a veszekedést, nem forszíroztam a dolgot - ma már belátom, hogy hiba volt - a viszonyunk elmérgesedett. Ez mostanra már odáig fajult, hogy csak nagyon ritkán teszek szóvá valamit, de értelme az nincs, csak időnként kiborul a bili. No meg a sok elfojtott idegesség sem tesz jót az embernek. Csak csendben kapok gutaütést, hogy annak a gyereknek, akit kirúgtak 10.-ben, nem dolgozik, nem tanul,itthon sem csinál semmit, az apja kocsit vett, fizeti a részleteit, a kocsi javítási költségeit (érdekes módon csak az ő kocsiján kell mindig javítani valamit), a bírósági büntetését (lopásért), az internetét, stb. Most próbálja rávenni, hogy újra vizsgázzon le a "C"kategóriából (1x már megbukott), természetesen azt is fizeti. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy MIÉRT????? A másik fiú is hasonlóan "jó" gyerek, pedig neki felesége és két gyereke is van, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a TELJES fizetését a játékgépbe dobálja. Nekem egy lányom és egy fiam van. A lányomról már írtam, a fiam a fővárosban lakik, rendesen dolgozik (számítógép zseni), egy zenekarban gitározik, szóval, normális gyerek. Annak idején nagyon szerettem volna egy közös gyereket, de sajnos nem jött össze. Mostmár azt mondom, szerencsére, mert elképzelésem sincs, hogy egyeztünk volna meg a nevelésében.

        Ma voltunk az orvosszakértői intézetben, ahol megnézik Muzsikát, hogy megjavult-e már. 1/2 9-kor már ott voltunk, és 11-re lazán végeztünk is. Már amikor elindultunk éreztem, hogy nem vagyok a toppon, úgyhogy amint bementünk a váróba, és megcsapott az az áporodott levegő - merthogy rengetegen voltak - 5 perc elteltével én már kint is voltam a friss levegőn. Ott aztán elsétálgattam magamnak, aztán visszamentem. Utána már egész jól elvoltam. Szeretem nézegetni az embereket, a betegek türelmetlenek, az orvosok, meg a többi dolgozó úgy közlekedik, mintha felsőbbrendű lény lenne (bocsi zanami!tudod, a kivétel erősíti a szabályt), a tv csak dísznek van kiállítva (ez 5 évvel ezelőtt még működött). Nem valami bizalomgerjesztő az sem, amikor kijön egy öreg doki és orrát piszkálva közlekedik az emberek között (legalább 3x kijött), szerencsére mi nem abba a szobába voltunk hivatalosak. Amíg a férjem, meg Muzsika bent voltak a dokinál, addig én "fontos" információkhoz jutottam! A legtöbb beteget a vizsgálat után átküldték egy másik ajtóhoz várakozni, ami mögött egy foglalkoztatási szakértő dolgozott. Jó sokan várakozták már, és kezdett elfogyni a türelmük, úgyhogy fennhangon méltatlankodtak, innen az infom. Állítólag a rokkantsági nyugdíjat vagy járadékot kapó emberek 80%-át elhelyezik valamilyen munkahelyen. Csoportokban fogják őket foglalkoztatni, és egy felügyelő lesz velük. Az egyik asszonyságnak már az volt a véleménye, hogy legyen háború, meg jöjjön Oszama, "oszt tegyen rendet". Tudom én, hogy sok a csaló, meg a betegek ráérnek órákig várakozni, de biztosan lehetne másképp is csinálni. És azt még nem is említettem, hogy az egészséges ember is nehezen talál munkát manapság. Na, amikor kijöttek a rendelőből, kiderült, hogy hiányosak a papírjaink, ezért a doki akár keresztbe is tehetett volna nekünk. Szerencsére ez egy jóságos doktor bácsi volt és elmondta, hogy mi a teendő. Ugyanis rendeletileg friss leletekkel kell menni az ilyen felülvizsgálatra, csak erről minket elfelejtettek értesíteni! Mikor ezt a férjem szóvá tette a doki imigyen válaszolt: "a lyukas cipőért sem a suszter megy el a házhoz". Ez igaz, de most el kell mennünk pszichiáterhez, pszichológushoz, nőgyógyászatra, vérvételre, és majd megint küldenek értesítést egy újabb jelenésre. Egy normál embernél ez nem olyan nagy probléma, de egy sérült gyerekkel nagyon is. Egyszer, mikor fájt a foga, annyira ellenállt, hogy nem tudtak vele mit kezdeni. Ígértünk fűt-fát,de semmi nem használt. Hogy fognak tőle vért venni, azt elképzelni sem tudom! Még jó, hogy nem egyedül kell majd mennem vele, mert az én Drágám rám sózza a legtöbb ilyen dolgot.


        Már megint elnyelte a gép a bejegyzésem, pedig olyan jól kidühöngtem magam. Azért is leírom mégegyszer!

         

        Szóval, olyan filmet láttam a Zone Realityn, hogy még most sem tértem magamhoz. Gyermek szépségverseny volt. De nem ám a gyermeki szépséget nézték, pontozták, neeeeeeeeem. Szerencsétlen 4-5 éves(!!!) kislányokat beöltöztették habos-babos-csilivili ruhákba, a hajukat feltupírozták, kilónyi lakkal beállították, jó vastagon kisminkelték, betanítottak nekik mozdulatokat, és így szerepeltek a színpadon. Különféle kategóriák voltak: western ruhás bemutató, ki-mit-tud kategória, énekeltek, táncoltak. A pontozó bírák figyelték a járásukat, tartásukat,stb. Mint egy lóvásáron! A győztes kislány édesanyja hangos sírásra fakadt, amikor kimondták a lánya nevét, majdnem elájult az örömtől. Én meg hányingert kaptam tőle! A film végén meg azt mondta: 5 évet kellett várni erre a pillanatra, de megérte! Könyörgöm, akkor ez a nő az 5 éves lányát ÖT ÉVEN keresztül trenírozta erre a versenyre??????? Szegény gyerek! Emlékeztek még arra a kislányra (szintén 5 éves volt), akit évekkel ezelőtt megerőszakoltak, és brutálisan meggyilkoltak? Ő is valami ilyen szépségkirálynő volt, azt hiszem.

         

        Szerintem ezektől a gyerekektől elveszik a gyerekkorukat! Nem játszanak, nem járnak óvodába, nem ismerkednek a világgal, stb., hanem azzal telnek a napjaik, hogy a következő versenyre készítik fel őket a "gondos" szülők. Milyen élet ez??? Engem annyira feldühített, hogy muszáj volt kiírnom magamból. Egyesek nem tudják megbecsülni, ami megadatott nekik, inkább bazári majmot csinál a gyerekéből!!!

         

        Bocsi a kirohanásért, az előző írásom jobb volt, de elszállt. Sajnos.

         

         


        Most látom, hogy kétszer is megjelent a tegnapi irományom. Nem tudom, hogy csináltam, de elnézést érte. Úgy látszik, még van tanulnivalóm.

        Már megint itt vannak a haverok! Tegnapelőtt 11-kor mentek el, tegnap 10 után. Isznak, hangoskodnak, nem hagyják Muzsikát aludni, mert az ő szobáján járkálnak keresztül. Ma a változatosság kedvéért kint szalonnát sütnek. 1/2 10 van és most kezdenek hozzá! Én meg gutaütést fogok kapni! Főleg azért, mert az én Drágám egy következetlen apa, aki mindent megenged a fiacskájának! Nekem azt mondja, hogy nem engedte meg nekik, ne rajcsúrozzanak éjszaka, neki meg már mást mond! És én ettől megőrülök!! Szólni meg nem lehet, mert a kisfia szent és sérthetetlen!!! Ez az egyetlen olyan pont az életünkben, amin össze tudunk veszni. Nem bírom felfogni, hogy miért kivételezik vele ennyire???Senki mással nem ilyen! A többi gyerekével sem, az enyémekkel meg pláne!

        Na, de vidámabb dolgok is vannak! Tegnap részeges pogácsát sütöttem. Italos embereknek ez való! Már teljesen profi vagyok a pogi készítésben, és szeretem is csinálni. Jól elszórakoztat. Holnap pedig sódert fogok szórni a kerítés mentén, mert a kutyák ott rohangálnak a sárban a szomszéd kutyával, illetve nem is rohangálnak, hanem tocsognak, mert a sok rohangálástól a fű kidöglött!  Az egyik kutya meg ugyebár szobakutya, és nem díjazom, ha nyakig sáros.

        Nem tudom, írtam-e már, hogy szeretek kötni. Pulóvert, mostanában kardigánt, de bármit és bárkinek. Ez is egy jó elterelő tevékenység. Minél bonyolultabb egy minta, annál nagyobb a kihívás! Egyszer karácsonyra mindenki kötött cuccot kapott tőlem. Már annyira rákattantam, hogy ha ideges vagyok, rágyújtok egy cigire, és már nyúlok is a kötésemért. Nekem bevált, levezeti az idegeimet.


        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!

      • Blog leírása

        A pánik hűséges társ. Velünk van jóban, rosszban.
        Látogatás: 20692 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések