• Hercegnő

        joy29 blogja

        Gyakorlat,Csobánka hegyes,völgyes,bokros,keszekusza táj.Ha kirándulni menne az ember talán még élvezné is,de katona ruhában több mint egy hónapig össze zárva több száz katonával nem egy leány álom.
        Menet gyakorlat száz kilométer,közben nyomjad a fekvőtámaszt de százat és időre .....
        Már alig bírom,sajog a hátam,ha ezt nem a mérlegelt közel tíz kilóvak kellene csinálni lehet,hogy nem halnék meg estére....
        Hiányzik Sziszi,este hívom
        -Szia Sziszi
        -Szia édesem,hogy vagy?Hogy bírod?
        --Ki vagyok mint a kutya,semmit nem hoztam magammal ami kikapcsolna meg nincs csokim se
        alig várom,hogy vége legyen, itt vagyok a világ végén...
        -Jól van picim ,kitartás ha haza jössz főzök neked valami finomat.
         
        Egy hét múlva nagy kiabálás...-Kállai szakaszvezető
                                                           Kállai szakaszvezető-
         Parancs,ordítom
        -Jöjjön ide csomag érkezett vegye át
        Csomag nekem?ide?az isten háta mögé,katonai terepre?Ez biztos valami vicc.
        A kezembe veszem és látom ,hogy Sziszi kézírásával rá van írva:Kállai Borbála szakasz vezető Csobánka katonai kiképzés...
        Eldobom az agyam!!Ezt meg,hogy csinálta?!!
        Hívom telefonon..
        -Szia Picikém
        -Szia..megkaptad:?
        -Meg,hogy csináltad?
        -Nehezen ,de a lényeg az,hogy csak oda ért.
        -Szeretlek
        -Én is
        Kibontottam este a csomagot  egy keresztrejtvény és rengeteg csoki volt benne....

        Volt idő mikor zátonyra futott a mi szerelmünk is 
        Nem figyeltem eléggé,fiatal voltam  a család mint olyan nem jelentett igazán sokat,persze szerettem őket de nem akartam Szolnokról és a Mamimtól elszakadni....
        És persze belépett az életembe egy másik nő...nem voltam szerelmes belé és semmi nem is történt köztünk de ott volt,valamit helyettesített ami hiányzott,kimaradt,megfakult Sziszi és köztem.
        Amíg én szenvedtem ebben a kettősségben Sziszi is lépet az ö életébe is berobbant a nagy ö
        Egy este mit sem sejtve mentem haza és Békalány azzal fogadott,hogy költözzek haza mert hát ö most szerelmes
        Mi????költözzek haza?És azzal a mozdulattal már tárcsázott is
        -Kit hívsz?
        -Öt,hogy jöjjön vissza
        -Miért itt volt amíg én dolgoztam?
        -igen
        na a hiúságomnak sem kellett több,amilyen gyorsan csak tudtam pakoltam és egyszer csak belépett ö.....
        Jaj de fura itt a régi, de már az új is
        Zavarom nevetésbe tört ki mert hát ki látott már ilyet,érzéketlen dimenzióba léptem,szívem kalapált csak egy mondat zakatolt a fejemben :Ez komoly?
        Másnap haza utaztam Szolnokra,kimentem a kertbe és rágyújtottam egy cigire,szépen sütött a nap,a kutyák édesen játszottak
        Jó illat járt,Liliom szegfű....A gondolataim messze jártak ott Debrecenben,mit csinálhat most?Vele van?Gondol rám?Felhívom hasított belém,és mielőtt meggondoltam volna már csörög is a telefon.....
        -Szia Sziszi
        -Szia,hogy vagy?
        -Szarul,
        -Miért?
        -anyádért
        -Értem,hiányzom?
        -igen
        -Nem tudom mit érzek,kell még idő annyira zavaros most az életem .....szeretlek de ez a lány valami mást mutatott és .....szóval....
        -oké,hívj ha tudod mit akarsz
        Két héttel később.......
         
        Csörög a telefonom:
        -Szia-
        -Szia kicsim
        -Hm kicsim?Baj van?
        -Hiányzol 
        -Nem is értem mit mondd mert Mama éppen a frissen megsütött almás sütiével vagánykodik 
        -Haza jössz?
        -Ja
        Indul a fonat és én arra gondolok,hogy talán ez a szerelem?Nem kérdezni csak elfogadni?
        "Mert hát a felleg is te vagy,mely nappal sűrű árnyát borítja rám.
        Vagy mérem,mit nekünk rendelt az ég a pályát hol oly különböző a sorsunk angyalom
        Hol szenvedélyem viharában dalom forró volt és merész
        Mikor csak érzelemre vágytam s eszembe se jutott az ész...."
        Megérkeztem,belépek az ajtón és Békalány ott vár mint régen.....
        -Tudod mi volt a választásom fő oka?
        -Nem mi?
        -Az,hogy veled vagyok igazán önmagam  volt egy mondata ami miatt neki is mentem....
        -Mi verekedtél?? Miért?
        Azt mondta,hogy nem is vagy hülye meg,hogy CC vagy..
        -Mi az a CC?
        -Hát cuki cigány....

        Az emlékezés nem  könnyű,az idő vasfoga megrágja,megtépázza,elfelejti,hozzárakja saját történetét.Nem tudom a sok rossz,hogyan képes idővel mégis szebb külalakot írni.Az agyunk mely szelete felelős ezért?
        Hogyan tudunk túlélni azután,hogy egy olyan embert veszítünk el aki az életünk volt....Aki mellet jó volt felkelni,enni és lélegezni...Aki mellett álmokat szőttünk
        akit ismertünk...hová tűnnek ezek a gondolatok,megerősített gondolatok ,hiszen kettőnké 
        Ki és mi kell ahhoz,hogy ezt elfogadjuk.
        Egyáltalán hová tűnik a másik felünk?Hol van most Sziszi?Miért nem keres?Már nem szeret?Mit kezdjek a múlttal amiben ö játszotta a főszerepet?Akkor én csak egy statiszta voltam a saját életemben?
        Sziszi azt mondta: Soha nem halok meg,mert legyőzöm a halált is......-Akkor akarom,hogy legyél velem ne játssz itt bújócskát velem ,már elég volt!!

        Szóval kölyök mit kell tanulni?

        -A csigákról meg a lovakról

        -jó,hallgatom

        -A csigáknak recés foguk van és lábuk amivel másznak....

        -Miiii van?Te szopatsz?

        A konyhából nyerítés,röhögés hallatszik

        -Sziszi!Tényleg ennyire nevetséges?

        -Nem de olyan aranyos és izé...

        -Aranyos?mi az,hogy a gyerek hülye?

        Rövid gyakorlás után már elfogathatóan mondta vissza

        -Jó, mi van még?

        -A lovak,mondja megszeppenve.....de azt tudom,könnyű mosolyog

        -A lovak ,patás állatok,szeretik a buzát és a lucernát,terhelhetőek........és hengeres a testük..

        -Azta leborult szivarvégét......

        Sziszi megkért többet ne tanuljak kölyökkel ,majd ö.

        Lassan elkellene kezdenem azt amiért ide ültem,de nehéz mert ezek a dolgok szerves részemmé váltak.És jó emlékezni ezekre a dolgokra,akkor nem értettem Sziszi mit szeret ezen a blog íráson kuporog egy széken,fáj a háta........

        Már tudom,a valóság elöl menekült egy megnem értett világból egy hazug,szemét világból,ahol csalók és öntörvényű emberek mondtak ítéletet.....Mostmár tudom menekült...A szívem megszakad nem segítettem neki nem vettem észre,hogy fáj neki az,hogy soha senki nem vette komolyan......Ne haragudj!


        Egyszer csak meg állt egy nagy autó,kiszállt egy igen jóképű ,jó öltözött idősebb férfi.Üdvözlés,formaság majd odafordult hozzám és kissé arrogánsan kérdezte,hogy te dohányzol?:igen válaszoltam.
        Megálltunk Mezőtúr egyik felkapott negyedében egy gyönyörű kertes háznál,hm gondoltam ez nem semmi....
        Megismertem Szilvike húgát, és nevelő anyukáját aki úgy tudott főzni mint soha senki. Az ebéd olyan, szinte megrendezett mederben zajlott, hogy vágni lehetett a feszültséget. Ezt annak tudtam be akkor, hogy Sziszi Édesapja, annak ellenére, hogy én a házába, az ő asztalánál eszem, feszélyezve érezte magát. Most közben azt mosolygom, hogy lehet melege volt az öregnek, hiszen az asztalánál két meleg ember ült. A mostani eszemmel, viszont kikövetkeztettem, hogy Sziszi családja a régies, hierarhikus család felállásban   éltek. A rettenthetetlen család Apa, a mindenben szótfogadó, és alárendelt szerepet játszó Anya, kissé szertelen Hugi, és a Fekete Bárány, Sziszi. Aki nem elég, hogy leszbikus, egyedülálló, saját világába elvonuló, másnak gyöngyszem, saját családja ferde szemmel nézte, ahogyan kissé esetlenül, néha meggondolatlanul próbálta élni számára tökéletes életét. Visszakanyarodnék a dohányzásra: ebéd után kimentem rágyújtani, Sziszi Huga utánam settenkedett, majd megkérdezte: 
        -Te rá mersz gyújtani Apu előtt?
        -Igen! válaszoltam.
        -Miért?
        -Hát csak azért, mert a családban, senki más nem meri megtenni...felelte,majd kért a cigimből pár slukkot.
        Alig vártam .hogy vége legyen a látogatásnak mert mindenki szorongott és nem sokáig bírtam volna szó nélkül megállni,hogy édes búgó hangomon ne szóljak egypár keresetlen szót.
        Nem értem mi a baj azzal,hogy Sziszi velem van?Hogy másképpen éli az életét mint ahogyan apuka megírta neki:Mert inkább azt kellett volna látni,hogy küzd azért,hogy elfogadják két munkahelye is volt,hogy kölyöknek meglegyen mindene.Hogy olyan értékei vannak amit józan ember nem ért.Csak adott semmit nem kért csak,hogy szeressék!!
        Végre itthon,mindenki próbál megnyugodni Kölyök ismét elemében van. Tanulás helyett inkább lemenne játszani....Azt már nem!!Zendül a hangom majd ha felmondtad a Környezetet
        -Azt már tudom
        -igen?Akkor gyere és szavalj...
         

        Nem messze az utca végén volt egy templom,szerettem oda járni,csak leültem és kértem a mindenhatót teljesítsen egy két kívánságomat.
        Sokszor álmodoztunk arról,hogyan lehet teljes a mi kis családunk annyira jól akartuk csinálni,aztán amikor a valóság hímes mezeire léptünk már nem is tűnt olyan nehéznek.Kölyök iskolába járt Sziszi és én dolgoztunk,fura volt a civil élet hiszen én sokáig katona voltam,borzasztó volt látni milyen módon zsákmányolják ki az embert és milyen praktikákat vetnek be,hogy megmaradjon a munka helyük.
        Kölyök nevelési módszerében sem értettünk egyet,Sziszi anyáskodó,megbocsájtó inkám majom szeretettel nevelte Kölyköt én meg következetesen,szigorúbban próbáltam.Persze vérre menő viták sorozata:Bori!Kölyök az én fiam úgy nevelem ,ahogyan tudom nő vagyok ennyi telik.
        Oké,hogy nő vagy de ne nevelj buzit belőle is......
        sajnos a vitáinknak sokszor kölyök is fültanúja volt
        Sziszi szülei nem fogatták el a másságát,ezért lepődtem meg mikor nyaralásom kellős közepén csörög a telefonom:Bori azonnal gyere Szolnokra mert apu meghívott téged is ebédre
        De édesem Balatonon vagyok és még van tíz napom ....
        :Tudod milyen fontos,hogy apu elfogadjon és végre én is a családi asztalhoz ülhessek veled....
        :Oké ,értem és tudom,hogy fontos mit tehettem volna kocsiba vágtam magam és lóhalálában vágtattam Szolnokra kicsi békalányhoz.
        Oda értem ,éreztem Sziszi feszült kölyök szemén aggodalom lett úrrá...-Mi a franc van?Nem értem mi ez a feszült hangulat....

        Nem emlékszem,hogyan de hazaértem kavarogtak a gondolatok a fejemben:Ezt most komolyan megkérdezte?Miért mit gondol a fájdalom az emlékezés csak az övé? Olyan mérges lettem és olyan sok elfojtott érzelem tornyosodott,hogy tényleg....basszus tényleg megmerte kérdezni!!Hogyan csituljon a fájdalom,mi a francot csináljak?Minden poros emlék kitisztult Szilvike könyörgése édesapja felé:Apa fogadd el kérlek leszbikus vagyok,szeretem hercegnőmet.. Mindig ha megyek Szilvikének a sírjához felhívom az édesanyát,:Csókolom Katika néni :Szia Picikém,hogy vagy? :jól,megyek Sziszihez otthon tetszik lenni? :de jó mehetek veled,?mert tudod én már nem tudok jól menni fájnak a lábaim :Pont azért hívom "banya"Hívogattam már egy ideje de nem vette fel.....később meg kikapcsolta.Mi lehet ?Nem szokta ezt csinálni akkor fel kell hívnom Sziszi hugát nagy levegő és hajrá. :Szia Ancsi,Bori vagyok :Szia,hogy vagy? :Minden rendben, veletek? :Édesek a gyerekek a pici leány huncut próbálja bántani a Gergőt de amúgy...... : Na, szóval csak azért hívlak,hogy mi van drága jó anyuddal mert nem veszi fel a telót....Már tök sokszor hívtam.. :Bori!Te nem tudod?Anyu meghalt már négy hónapja....Ismét nem hallok semmit,nem jut el hozzám semmi.Valami baj lehet velem,megint az a légüres térHányszor kell az embernek meghalnia?!!Milyen gyakran kell levegő nélkül tölteni akár egy percet is???


        Na erre aztán nem készültem,de nem is tudom lehet erre készülni?Édes jó istenem szegény Sziszi de "jó",hogy ezt ő már nem élte meg...vigasztalhatatlan lenne az ő szeretett édesanyukája nincs?Gondolatom a beszélgetés után mérföldeket szaladt,zabolátlanul,irányíthatatlanul ,azt sem tudtam hol vagyok valósak-e a képek,az érzéseim meg mintha nem is volnának csak szaladgáltak játékosan ki az elmémből be a zsebembe majd kuncogva tova.Aztán eszembe jutott egy vers amit Sziszi első hónapjára írtam. Sziszihez! Várom a reggelt,hogy ébredjen szaglásom,Várom a reggelt,hogy nyíljon már szememHogy újra érezzem,megszokott illatod,hogy nyújtozzam ,érezzem a biztonságot mellettem vagy.Hogy szemem lássa a csodát,arcodnak csodás mosolyát.Szemednek gyönyörű csillagát.Elnyújtozom !és hagyom testem és szellemem .Nyugalom póz!Így most jó.Érezlek.Beszélek:szólok hozzád,hallom mit mondanál.Édes!édes kicsi béka lány.Ebben az ébredésben,minden nap ott vagy, más világ ez!Csak a mienk!!Értjük egymást:Szó nélküli világ.Gondolatom a gondolatodban mely tán a tiéd,és tőled kapom angyali nyelven.Örökké szerelem:földi lét és mennyország álom ország határán.


        Szóval rájöttem nem jó helyre írogattam eddig......Éreztem én nincs minden rendben......De megvan és én írogatok tovább.

        Aztán minden évfordulón próbáltam kiírni mi is van bennem Szilvike elvesztése miatt.Debrecenből elköltöztem mert hát ott éldegéltünk mi hárman Sziszi,kölyök és én.Nem volt felhőtlen az életünk és sokszor nem is kezeltük jól a próblémákat,hiszen nem volt példa egyikünk előtt sem.

        Egy dologban voltunk biztosak, szerettük egymást.Sziszi apró növésű,édesen telt,nyilt,öszínte szemű, baba arcú leány volt ,olyasfajta akibe olyan nagyot harap az ember, mert egy egészséges almát vélt benne felfedezni.Ennek én is gyakran estem áldozatul, mármint hogy almának néztem Sziszit.....Aztán persze futás ,magyarázkodás:Ne hari de olyan édes vagy....és olyan finom....És persze az ö válasza sem késett:Te meg bunkó vagy Bori azért mert én husi vagyok még fáj ha belém harapsz

        Persze én olyan arcal hallgattam ezt végig,hogy igen értem, és esküszöm soha többé....igazából meg az alkalmat lestem hol lehetne a husikájába marni....A gyermek neveléssel is voltak próblémák pedig kölyök nem volt rossz gyerek,csak mi voltunk gyerekek még.

        Sziszi érzelmileg nagyon anyás vagy apás volt ,igényelte volna a szeretetüket de az nem jött....erről én nem szeretnék igazából állást foglalni.....Én meg ......nem ismertem a szüleimet.Így szegény kölyök nem kezdett előnnyel senki ne értse férre nevelve  és imádva volt.

         


        Most január 26-án múlt három éve,hogy elmentél. Angel te pici ,édes lány !Arra gondoltam,hogy ide írok neked. Emlékszem, annyira szerettél ide írni.

        Becsuktad az ajtót és csak kiabáltál!  Ez az óra az enyém senki ne zavarjon!!Kölyökkel csak mosolyogtunk és tudtuk most aztán csend!!

        -Hideg nap volt… éppen Szolnokról indultam vissza Bp-re.

        Nem volt fűtés a vonaton, majd megfagytam. már azon gondolkodtam,hogy leszállok Ferihegyen és lefutom Kőbányáig az utat . Csörög ez a hülye telefon, ki a franc lehet az ilyenkor?Hideg is van, a vonat is nagyon hangos...

        - Igen, tessék !

        - Emlékszel még rá? A hang olyan erővel nyílalt belém,hogy megdermedtem.

        - Ki vagy?

        - Gyuri bácsi. 

        - Gyuri bácsi ? Kérdezek lágy hangon vissza,hiszen mégis csak Szilvike édesapjával beszélek. Hirtelen megsemmisültem. Hol a föld a lábam alól? Nem kapok levegőt!Légüres térbe kerültem. A szívem!

        "Gondolok-e rá?Mi van??" Semmit nem érzékelek a külvilágból....

        - hogyne emlékeznék rá...

        - Ma van három éve,hogy elment Szilvike. És a hang, mint a harang dörgött,veszített olyan mély és szomorú volt...

        - igen, tudom !Feleltem. És nem jött több hang a számból.....

        - Na, vigyázz magadra !

           És vége…



      • Blog leírása

        Az elmúlás ami még sem múlt el.....Mikor eltávozik valaki akit szeretsz.Mindent újra élsz mikor ide jössz és olvasod mi mindenen mentünk keresztül.. Angel!!Most múlt három éve,hogy nem vagy velem...Hogy mi történt azóta?
        Látogatás: 9980 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések