• Fiona levele

        csocsoszan blogja

         Ne is kérdezzétek, hogy hova tűntem az elmúlt  hetekben!  Hogy fogalmatok sincs róla? Ugyan már ! Hova is tűnhettem, mint az ágyba, párnák közé, szépen, hősiesen és petőfiesen. A rossz leleteim miatt az elmúlt hónapban nem kaptam meg a plazma adagomat, így aztán rögtön előjött minden, ami megnehezítette a napjaimat. A legyengült szervezetet rögtön birtokba vették a szunnyadó vírusok és baktériumok, amelyek csak arra várnak, hogy mikor támadhatnak ismét teljes gőzzel. Hát így jár az ember, ha nem tud megszabadulni tőlük már soha, mert ahelyett, hogy apadnának ezek a mihasznák,  az évek múltával csak  szaporodik a számuk  s a fajtájuk. A sok-sok kór-házolás illetve házalás alatt már annyi mindent sikerült beszereznem, hogy azok felsorolása is sok. Éppen most olvasom, hogy országomban, a kórházi kezelések során a betegek 30 % fertőződik újabb kórokozókkal, tehát nem csoda, hogy én, az örökös vándor, aki már minden osztályt végig kalandoztam, minden alkalommal újabb bacikkal gazdagodtam. Először  a kókuszokkal kezdtem, s így lettem streptococcus, stafilococcus, majd proteus tulajdonos. Aztán jöttek az ellák, úgymint a salmonella, klebsiella  és   egyéb ella. Na erre aztán igazán megijedtem, mivel hogy feltűnően gyanús lett előttem, hogy már az efféle nőnemű egyének  is  így ragaszkodnak  hozzám. Csak nem lesz belőlem észrevétlen egy leszbika? Uram- teremtőm, még csak az hiányzik, hogy a nemi beállítottságom is megváltozzon!  Leginkább visszavinném ezeket az ellákat oda, ahonnan származnak, de erre nincs lehetőség. Ezért nemigen járok vissza kontrollra sem, oda, ahol ezeket kaptam. Inkább másfele kutakodom, ahol  talán nem jobbak a viszonyok, de  talán inkább pistát lehet beszerezni az ella helyett. Esetleg tudtok ti egy olyan osztályt, ahonnan nem távozik az ember több  betegséggel, mint ahánnyal bement?  Ha igen, hát szóljatok! Előre is köszönöm!


         Ugye ti is azt gondoljátok, hogy ember legyen a talpán- de még inkább az eszén- aki eligazodik manapság a sok-sok, ilyen-olyan  útmutató  írás között, amelyek mind arról szeretnének meggyőzni bennünket, hogy ezt vagy azt együk vagy igyuk annak érdekében, hogy  meggyógyuljunk vagy egészségesebbek legyünk? Bevallom, nekem már ezekkel nagyon de nagyon teli van a hócipőm, s főleg az olyanok idegesítenek, amelyek  azt állítják, hogy ez vagy az mindenre az égvilágon jó. Az ilyesmi nekem bizony felettébb gyanús. Itt van például az almaecet is, amelyről igazán elhiszem, hogy egészséges és jó, de ugyanakkor meggyőződésem, hogy a kereskedelmi forgalmazóinak a legegészségesebb, azon oknál fogva, hogy minél többet adnak el belőle, annál jobb, mert annál több pénz jön belőle, s a pénz, mint köztudott, a legeslegjobb idegnyugtató, s ennél fogva az említett forgalmazókat  eredményesen gyógyítja. Na de úgy látszik, hogy nem csak engem bosszantott már  az a temérdek reklámozás, amelyet ekörül műveltek, mert végre, valahára, látok egy olyan cikket is, amely arról tájékoztat, hogy bizony, egyes esetekben jó lesz csínján bánni ezzel a csodagyógyszerrel, s főleg ne nagyon inni belőle, mert az emésztőrendszeri s véralvadási betegségek esetén teljesen más lesz a hatás, mint amit várnánk.. Hát ez szép és becsületes dolog attól, aki ezt megírta, közzétette ,és annak is becsületére válik, aki megosztja másokkal is. Az autoimmun betegeknek különösen jó lesz figyelni rá, és alaposan meggondolni, mielőtt még belevetnénk magunkat az almaecetes kalandba, nehogy aztán sírás legyen belőle.Szóval, együnk, igyunk, mulassunk, de almaecetet ne igyunk- ez lenne a mai tanításom számotokra. Aki nem hiszi, hogy jót akarok, az  járjon utána!


         Nemrég láthattuk, hallhattuk beszélni a tévében Dr.Papp Lajost, a nagynevű  és nagytudású orvost, akitől sokat tanulhat az ember, ha kellőképpen odafigyel arra, amit mond. Mondom: ha kellőképpen odafigyelünk. Mert sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak félig vagy még úgyse értsük meg azt, amit mond, holott annál érthetőbben, mint ahogyan ő beszél, jobban már nem lehet a beteg szájába rágni a dolgokat. Itt van például ez a legutóbbi műsor is, amelyben a koleszterin csökkentő gyógyszerek ártalmáról illetve hasznáról beszélt. Tapasztalom, hogy a hallgatósága nagyrésze nem fogta fel amit mondott. Ő ugyanis elmondta, hogy indokolatlan esetben ártalmára van az embernek, ha ezeket szedi, ám azt is hozzátette, hogy bizony, azoknak, akik genetikailag, öröklődés folytán  magas a koleszterin szintjük,  szükséges, hogy ezeket szedjék, mert nekik használ. Szeretnélek tehát figyelmeztetni benneteket, hogy  ne csak fél füllel hallgassátok, amit mond, és főleg, ne terjesszetek ti is féligazságokat, amiket  ő nem mondott, azaz hogy az ilyenfajta gyógyszereket egyáltalán nem kell szedni. Ez volt a mai, egyik megjegyzésem. A másik teljesen másra vonatkozik, éspedig arra, miszerint- talán ti is olvastátok- egy japán orvos bebizonyította, hogy imádsággal és zenével meg lehet változtatni a víz szerkezetét és ennél fogva az agy valamint az egész szervezetünk működésére lehet hatni( mivel tudjuk, hogy az emberi test 70% és az agy  90% tiszta víz.) Az illető orvos szerint nem is sok idő múlva eljutunk  a tudás  olyan szintjére,amikor a patikából mindössze szépen zenélő vizet fogunk vásárolni, gyógyítás céljára.  Ez lesz  a boldog idő! Igen ám, de mi most élünk, és itt a bibi! Mert nekünk még magunknak kell dönteni arról, hogy a patikából megvesszük-e a  mindenféle muzsikától mentes koleszterin csökkentőt vagy sem, hogy azt bevegyük-e vagy sem, és hogy emellé, egyelőre csak a rádióból, milyen muzsikát hallgassunk.  És még mondja nekem valaki azt, hogy nem  élünk nehéz korban! Nekünk  nem csak elnököt kell válsztani, hanem gyógyszert kell választani és muzsikát is kell választani.És tudnunk kell azt is, hogy számunkra melyik a jó. Ez aztán a tudomány! Bár, ami engem illet, én konzervatív vagyok, tehát nem sokat gondolkodom e téren sem. És ti? Hát csak gondolkodjatok!( Ne csak  fél aggyal, hanem az  egésszel!)


         A múlt héten dopler vizsgálaton voltam a lábammal. Az  nyilvánvaló, hogy miért, mert hiszen az esetleges érelzáródásokat jó volna kivédeni, hogy mindenek mellett, ne kerüljön ismét sor a trombózisra. De ebben nincs is semmi elmesélni való. Abban  viszont igen, ahogyan az említett vizsgálat lezajlott. Mondanom sem kell, hogy az már maga a kellemetlenségek netovábbja, amikor az orvos úgy vizsgálja meg az embert, hogy közben egy vagy több kollegájával beszélget, a világ legkülönfélébb dolgairól. Hát nekem az ilyen alkalmakhoz mintha csak  befizetett jegyem volna, mert gyakran van benne részem, és most is így történt. A vizsgálatra kis rezidens orvosom is elkísért, mert maga is látni szerette volna a lábam állapotát, így aztán mégis esett néhány szó rólam is, ugyanis, bár kissé bátortalanul, de mégis felhívta az orvos kollega figyelmét arra, hogy a lábszáram igen forró, piros meg dagadt  is, úgyhogy jó lenne kissé figyelmesebben megnézni.Hát csak ennyi kellett neki is meg nekem is, mert megkaptuk a magunkét, amiért az éppen szóba kerülő történetben elrontottuk a poént. Mit akarunk?- rivallt ránk az orvos. A fő erek nincsenek elzáródva, a többire pedig mehet tovább a hidegvizes borogatás. Van otthon hideh víz? Nahát! És hamar kotródjak az ágyról- folytatta, mert mások is várnak a vizsgálatra, odakinn! Mondhatom, nagyon igyekeztem szótfogadni az elkotródást illetően, sőt ebben még a kicsi rezidens is segített, mert felhúzta a nadrágomat és rámadta a cipőmet. Ám az ördög nem alszik, mert én eközben meg mertem szólalni és megkérdezni az illető orvost, hogy akkor most tekinthetem úgy, hogy nincs semmi baj?  Gondolom, hogy ő azt hitte, hogy  nemcsak mozgás hanem hallás sérült is vagyok, mert rettenetes hangerővel így szólt: Asszonyom, az ön esetében bajnak azt nevezzük, amit még az állatorvos is meglát.Világos? Világos volt. A rezidensem szerencsére megtalálta az ajtó kilincsét. Én pedig újabb tapasztalatokkal gazdagodva elhatároztam, hogy ezentúl nagyon nagy állatvédő leszek. Mivel hogy magam is közéjük lettem sorolva. Nem is értem, hogy eddig is miért nem fordultam a családtagjaimhoz, hiszen közöttük két állatorvos is van, és így  igazán sokat spórolhattam volna a költségekkel. Továbbá azt sem tudom, hogy ezentúl, adott esetben, ha orvosi vizsgálatra megyek, hogyan is szólaljak meg, hogy panaszaimat elmondjam. Mondjam azt, hogy áúú, vagy múú, vagy miá, vagy esetleg bee? Azt hiszem, hogy a legutóbbinál maradok.Ezt érzem a hozzám  legközelebb állónak.Mit szóltok? Beeeeee!


         Ha azt kérdezitek tőlem, hogy miként lettem Csocsoszánból Fiona , hát íme a válaszom:  akaratlanul.  Azt ugye tudjátok, hogy a Csocsoszán név japán jelentése pillangóasszony. Azt is tudjátok, hagy a pillangóság előélete a lárvaság. A lárvából pedig miután pillangó lesz, már többé sohasem lesz lárva. Inkább meghal, ha ez a sorsa., márpedig minden pillangónak ez lesz a vége. Csak ezt ő még nem tudja. Azt hiszi, hogy a pillangóságból majd angyallá változik, de nem így lesz.  Egykor magam is lárva voltam, egy beteges, fájdalmakba búrkolózott, ám jobb napokra váró lárva. Aztán pillangó lettem. Szép, kecses, elegáns de ugyanakkor  továbbra is beteg és boldogtalan. Mindegy, gondoltam, majd jön a halál s utána angyallá változom. A halál jött, beintett nekem és azzal elment. Én pedig angyal helyett, egyelőre Fionává változtam.(Tudjátok, a Shrek-ből.) Egy olyan Fionává lettem, aki a szteroidoktól  két hónap alatt harminc kilót hízott, botra támaszkodik , tíz éve nem járt ki a házból, élete nagyrészét kórházban tölti,  és megriad, ha ismerős jön látogatóba, mert általában nem ismerik fel. Ő sem igen ismer már senkit. Ettől függetlenül mégsem adja fel a reményt, hogy egyszer angyallá változik. Ennek érdekében aztán minden lehetséges dolgot elkövet, amely ehhez közelebb viszi. Főképpen meg szeretne barátkozni mostani énjével és nagyon akarja szeretni azokat, akik hozzá hasonlítanak. Súlyban és lélekben. Akárcsak ha testvérek lennének- akárcsak ha testvérek lennénk.  De ebből ennyi elég! Most zárom levelem, és majd folytatom, sokkal de sokkal jobb történetekkel. Megígérem.



      • Blog leírása

        Csevegés, baráti beszélgetés formájában, egy kis színt szeretnék vinni betegtársaim szürke hétköznapjaiba.
        Látogatás: 5095 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

        Ajánlja az oldalt!

        Ajánlja ismerősének a WEBBeteg oldalát!

      • Archívum

      • Hirdetések