• Dr. Laki András

        radiológus Szeretnék kérdezni tőle

        594

        kérdésre
        válaszolt

        Szakterülete:

        radiológus

        Bemutatkozás:



        • 1962-ben születtem Budapesten


        • 1987-ben szereztem meg diplomámat a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.


        • 1987-1989 között a mai Szent Rókus Kórház-ban majd 1989-92 között a Péterfy Sándor utcai kórház röntgenosztályán dolgoztam.


        • 1992-ben tettem szakvizsgát radiológiából.


        • Ezt követően 2007-ig a Szabolcs utcai kórházban (Orvostovábbképző Egyetem, később Országos Gyógyintézeti Központ) dolgoztam annak bezárásáig a radiológiai osztályon adjunktusként majd főorvosként.



        Jelenleg részállásban a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar II. Belgyógyászati Klinikájának Radiológiai Osztályán dolgozom, és több más munkahelyen is végzek ultrahangvizsgálatokat



        Szakmai gyakorlat



        A radiológián belül hagyományos röntgenvizsgálatok, ultrahang-, CT- és MR-vizsgálatok számos területével foglalkozom (idegrendszer, mellkas, has-kismedence, lágyrészek, erek).



        Szakmai érdeklődésem az urológiai és andrológiai betegségek ultrahangdiagnosztikájára irányul. Előadásokkal és poszterekkel szerepeltem hazai és nemzetközi kongresszusokon.



        Sok éves oktatói gyakorlatot is szereztem, főiskolai és szakorvosképzésben egyaránt



        Két szakkönyben jelent meg könyvfejezetem, főiskolai jegyzetekben szerzőként és szerkesztőként működtem közre.



        Angol nyelvből középfokú nyelvvizsgám van.

        Szeretnék kérdezni tőle
      • Hirdetések
      • Dr. Laki András legutóbbi válaszai
        Tisztelt Kérdező! A tüdő sarcoidosis bizonyos formáiban a léghólyagocskák közötti kötőszövetes váznak (az interstitiumnak) az érintettsége figyelhető meg. A CT leírás ennek egy enyhe mértékének megfelelhet. Más megjelenési típusokban a mellkasban levő nyirokcsomók nagyobbonak meg, de ennek jeleit az Ön esetében nem látták. Ezek mellett még a májnak megnagyobbodását észlelték, aminek oka pusztán ebből a leletből nem állapítható meg. A betegség alakulását kezelőorvosa által meghatározott gyakorisággal végzett követéses vizsgálatokkal lehet megállapítani.
        Tisztelt Kérdező! A vizsgálatot illetve a felvételeket nem láthattam. A lelet arra utal, hogy a petefészek területén láttak egy 3 cm-es cisztát. Mivel az Édesanyja életkorában a petefészkek már jelentős mértékben elsorvadtak, valószínűleg hasi-kismedencei ultrahanggal már nem lehet jól látni azokat, ezért írhatták így, hogy az adott régióban látták, de így közvetlenül nem bizonyítható a petefészekkel való összefüggés. (Az adnexum a petefészek, petevezeték együttes neve). Nem írtak le olyan ultrahangos tulajdonságot, ami rosszindulatú daganatra utalna, de mivel ez nem egy ismert, követett elváltozás, nőgyógyászati vizsgálat és hüvelyi ultrahang vizsgálat szerintem is javasolt. A további esetleges teendőket a nőgyógyász fogja megállapítani. Valóban, a petefészekre vonatkozó tumormarkerek meghatározása is hasznos lehet.
        Tisztelt Kérdező! A vizsgálat menetének ismerete és a képek hiányában a válasz nem feltétlenül pontos, de az biztos, hogy a legelső sorozat előtt is készül egy áttekintő felvétel, amin megtervezik a vizsgálatot, és ez alatt is áthúzza a pácienst az asztal a röntgencsövet is tartalmazó gyűrűn. Ez egyetlen felvétel, ami olyan, mint egy hagyományos röntgenkép és egy CT sorozatnál jóval alacsonyabb dózissal jár. Így egy natív és kontrasztanyagos CT vizsgálat legalább, illetve általában 3 olyan műveletből áll amikor az asztal elmozdul a beteggel. Ha a vizsgálat elkészült és komoly elváltozásokat nem igazolt, az jó hír, ennek örülhet. Véleményem szerint ezek után már nincs értelme a sugárterhelés miatt aggódnia, mint említettem, az ezzel járó kockázat alacsony. A tüdőszűrés a CT-hez képest sokkal alacsonyabb dózissal jár. A tüdőszűrés teljes lakosságra vonatkozóan korábban kötelező jellege már nem érvényes, de megyénként-városonként a TBC helyi elterjedtsége alapján, az illetékes tisztifőorvos rendelkezése alapján kötelező lehet. Önt is a lakóhelyén kiértesítik, ha érintett. Másrészt bizonyos munkakörök és életkörülmények, valamint TBC által közvetlenül érintett személyek számára is előírás. Erről többek között itt, a Webbeteg oldalon is olvashat egy összefoglalót.
        Tisztelt Kérdező! Ha a plusz kontrasztanyagos sorozat sugárterhelése aggasztja, akkor végezhető MR vizsgálat is. A lágyrészek esetén a CT inkább natív és kontrasztanyagos vizsgálatként jön szóba. Ahogy az legelső kérdésére adott válaszban is említettem, az MR a tüdő és a csontok részletes szerkezetét nem látja, de azon kívül, a lágyrészekben lehet pontosabb is. A korábbi kérdésében még nem volt szó arról, hogy a panaszai okát konkrétan a mellkasfalban sejti a kezelőorvosa. Így, ha a natív sorozaton a lágyrészekben bármi gyanús lenne, vagy esetleg akkor is, ha nem, meg lehet próbálkozni az MR -rel. Erre a radiológus is, de a kezelőorvosa is adhat javaslatot, utóbbi beutalót is. MR esetén számítani lehet hosszú várakozási időre (vagy magánfinanszírozásban költségekre), továbbá és az MR technikai háttere miatt időben is hosszabb a vizsgálat.
        Tisztelt Kérdező! Az eljárás, mely szerint egy mellkas CT vizsgálatot csak natívan vagy intravénás kontrasztanyag adásával kiegészítve is készítik, több tényezőtől függ. A legfontosabb ezek közül a beutalón szereplő iránydiagnózis, kérdés. Csak a tüdőszövet vizsgálatához valóban sokszor elegendő a natív vizsgálat, azonban bizonyos esetekben, ha valamilyen látott elváltozásnak a kontrasztanyag halmozását vagy az erekhez, egyéb mellkasi szervekhez való viszonyát kell megítélni, akkor a kontrasztanyag nélküli vizsgálat csökkent értékű. A radiológus szakasszisztensek és szakorvosok protokollok szerint végzik a CT vizsgálatokat, melyekben a kérdés határozza meg, hogy szükséges-e a pontos diagnózishoz a kontrasztanyag adás. A kontrasztanyag adását így nem kell tartalmaznia a beutalónak – negatív esetben viszont igen, ha a kezelőorvos bármilyen okból csak natív sorozatot kér. Az Ön orvosa által említett megoldás, hogy a rábízza a leletező radiológusra, hogy az első sorozat után a látott kép alapján, ő dönthessen a kontrasztanyag adásáról, ez az adott munkahely kiértékelési, leletezési munkamenettől, szabályaitól függ, ezt ott helyben lehet megbeszélni. A mellkasfalon belül a csontok vizsgálatához nem általában nem szükséges kontrasztanyag, de a lágyrészek jobban vizsgálhatók kontrasztanyag adásával. Ebben az esetben nem tartom valószínűnek, hogy egy első, ilyen típusú CT vizsgálat alkalmával csak kontrasztanyagos vizsgálatot végeznének a natív nélkül, mert éppen a halmozás módja, ami értékelendő, és ezt natív sorozat nélkül nem lehet megítélni. Erre azonban szintén az adott CT vizsgáló hely szakemberei tudnak felvilágosítást adni. Egy második, kontrasztanyagos sorozat esetén a dózis hozzáadódik a natív sorozatéhoz. Egy mellkas CT sorozat átlagos dózisértéke több irányadó forrás szerint kb 7 mSv, amitől az adott berendezés és beállítás paraméterei és a páciens alkata függvényében mindkét irányban lehetnek eltérések. A szakmai álláspontok szerint, még az átlagérték duplája sem jár az egyes emberre nézve konkrétan kiszámítható kockázatokkal – a diagnosztikai vizsgálatok általi sugárterhelés kockázata csak statisztikai alapon, sok ezer vizsgálatra számolva becsülhető és alacsony.
        Tisztelt Kérdező, Logikus lépés egy negatív mellkas röntgenfelvétel után egy más, nagyobb érzékenységű vizsgálattal megnézni azt a területet. Azt, hogy milyen képalkotó vizsgálat volna a legjobb, ebből nem tudom jól megítélni, nem látom, hogy mi lenne az iránydiagnózis magán a tüneten kívül. Az ultrahang a mellkasban leginkább a lágyrészek, izomzat, bőr alatti szövetek megítélésére szolgálhat, illetve a mellhártyán keletkező folyadékgyülemeket lehet jól vizsgálni, magát a tüdőt – néhány speciális esettől eltekintve - nem lehet vele megítélni. Az MR a sugárterhelés szempontjából valóban ideálisabb a CT-nél és a lágyrészekre, csontokra, ízületekre nézve lehet jobb is a hatékonysága, de a tüdővel kapcsolatban sokkal gyengébb a diagnosztikus képessége. Kérdéses, hogy ha a mozgás nem provokálja a panaszokat, akkor a mozgásszervi részek érintettek-e. A mellkas CT a legrészletesebb vizsgálat magáról a tüdőről, és bizonyos vizsgálati típusokban a mellkasi erekről is pontos képet ad, a csontos képletek szerkezetére nézve is többet mutat egy hagyományos röntgenfelvételnél. Egy mellkas CT vizsgálat sugárterhelése viszont nem olyan sok, hogy aggodalomra okot adjon, egy-egy vizsgálat nem jár reális veszéllyel, ezért indokolt esetben ez ne tartsa vissza a vizsgálat elvégzésétől.
        Tisztelt Kérdező! A leletéről egy korábbi kérdése kapcsán is válaszoltam. Ha konkrétan a vascularisatio (erezettség) szempontjából nézzük, akkor inkább jót jelent a leírás, a rosszindulatú daganatok többnyire fokozottan erezettek és inkább elmosódott határúak lehetnek. Ha nem növekszik, az is jó jel. Vizsgálat és szakorvosi vélemény nélkül azonban újabb információt nem tudok mondani (többek között kicsiny nyirokcsomó, faggyúmirigy ciszta merülhet fel, vagy helyétől függően a fültőmirigyből kiinduló képlet is lehet. További találgatásnak ily módon szerintem nincs értelme. Beszélje meg kezelőorvosával, hogy a tapintási és ultrahang lelet alapján további megfigyelését, vagy citológiai vizsgálatát esetleg eltávolítását javasolja-e.
        Tisztelt Kérdező! Azt nem írta konkrétan, csak a kérdéséből sejtem, hogy az előző, márciusi CT vizsgálat is a hasról készült a belei miatt. Valószínűleg a sugárterhelés szempontjából kérdezi az ismétlést. Erre vonatkozóan nincs szabály, minthogy az eltelt időnek sincs nagy jelentősége a sugárdózisok összeadódása miatt. Mivel azonban az egyes emberekre nézve még a viszonylag nagyobb sugárterheléssel járó vizsgálatok kockázata is alacsony, alapvetően a klinikum, a beteg állapota határozza meg, hogy milyen ütemben készüljenek a vizsgálatok. Semmit sem tudhatok a konkrét állapotáról, az előző vizsgálat körülményeiről, eredményéről és az újabb vizsgálat okáról. Ezeket a kérdéseket a kezelőorvosával tudja megbeszélni. A vékonybelek tekintetében a CT és MR érzékenysége között nagy különbség nincs, de főleg fiatalok ismételt vizsgálata során az MR-nek a sugárterhelés elkerülése szempontjából van előnye, másrészről viszont a CT könnyebben elérhető lehet.
        Tisztelt Kérdező! Azt gondolom, hogy túlzott aggodalommal tekint a lehetséges összefüggésekre az alvászavara és a – gyakorlatilag negatív - MR lelete között. Szerintem fogadja megnyugvással, hogy az agyi MR vizsgálata nem igazolt kóros eltérést, csak azokat a nem ritka fejlődési variációkat, melyeknek nincs közük a krónikus alvászavarához. Ha kóros eltérések volnának akár az agyában, akár az ereit érintve, bizonyára felismerték és leírták volna. A Willis kör az agyalapi artériáknak gyűrűszerű elrendeződése, ami a vérellátást sok esetben akkor is biztosítja, ha esetleg egyik-másik érszakasz fejlődési vagy más okokból vékonyabb. Az Ön esetében az egyik érintett szakasz (az ACP első szakasza) a Willis kör egyik része, de az arteria vertebralis nem tartozik az érkörhöz. A két gerinc-artéria a koponyába belépés után nem sokkal az agyalapi artériában (arteria basilaris) egyesül. Talán az alvászavar témájában keresett, és így találta meg ezt a nagyon ritka halálos betegséget, de javasolom, hogy az egyetlen hasonló – de nem azonos – tünet miatt ne vonatkoztasson mindenáron magára. Ha továbbra is aggódik, kérdezzen rá kezelőorvosnál is. Az altatókhoz hozzá lehet szokni, a hatásuk idővel valóban gyengülhet, ezért még inkább javasolható valamilyen egyéb megoldás keresése.
        Tisztelt Kérdező! Nem derült ki, hogy volt-e a lelet leíró része után vélemény, és ha igen, mit tartalmazott. Így, továbbá a felvételek nélkül és az esetleges tünetek ismeretének hiányában nehéz pontos választ adni. A leírás szerint a nyakon a fültőmirigy alsó széle mellett a bőr alatt láttak egy kis, 5 mm-es képletet, melyben ultrahangos keringésvizsgálattal nem volt kimutatható erezettség. Mindazonáltal, ebből még számomra nem egyértelmű, hogy mit láttak, lehet egy kis , nem kóros méretű nyirokcsomó , esetleg magával a fültőmiriggyel, vagy a bőr mélyebb képleteivel, pl. a faggyúmiriggyel is összefügghet. Szakorvosi vizsgálat (fül-orr-gégészet, bőrgyógyászat) javasolt, akik szükség szerint további vizsgálatokra tehetnek javaslatot.
        Tisztelt Kérdező! A gerinc MR vizsgálata során a IV-V. ágyéki csigolyák közötti porckorong lelapult, rajta bal oldalon előboltosulást láttak, ami az 5. gerincvelői ideget eléri, nyomja és szűkíti a gerinccsatornát is. Az V. ágyéki csigolya és a keresztcsont közötti porckorongon is láttak egy laposabb elődomborodást, ami az idegeket nem nyomja. Ezeken kívül további túlterheléses elváltozásokat, a csigolyák peremein mészfelrakódásokat, a porcrések szűkületét, az érintett csigolyákban a porckorong betegséggel összefüggő eltéréseket írtak le. Orvosi vizsgálat és a panaszok, tünetek pontos ismerete nélkül nem lehet kezelést tanácsolni, a kezelés módját a tünetek súlyossága határozza meg. Általánosságban gerinckímélet (kerülni nehéz tárgy emelését, előrehajlást, hosszú ülést), kemény fekhelyen fekvés, gyógytorna és szükség szerint fájdalomcsillapítás javasolt, amihez háziorvosától is kérhet tanácsot. Amennyiben a vizsgálatot orvosi javaslatra, beutalóval végezték, vigye vissza a leletet és a felvételeket a vizsgálatot kérő orvosához, egyébként reumatológiai vagy ideggyógyászati vizsgálat ajánlott, súlyos panaszok esetén idegsebészeti vizsgálat javasolt.
        Tisztelt Kérdező! A felvételeket nem láthatom, így pontosan nem tudom megmondani, hogy milyen variációkat láttak. A gyakorlatban azonban nem ritkák azok a fejlődési variációk, melyekben az egyes érszakaszok a szokottnál vékonyabbak vagy nem fejlődnek ki és más érszakaszok pótolják a kieső részt. Az agyalapon az artériák gyűrűszerűen kapcsolódnak egymáshoz (Willis-kör). Van például olyan variáció, melynél az ACP (hátsó agyi artéria) első szakasza vékonyabb vagy nem fejlődik ki, helyette a gyűrű másik szakasza, a hátsó összekötő artéria tágabb lesz és áthidalja a hiányzó, vagy gyenge szakaszt. A vertebralis (gerinc-) artéria páros ér, ezek is sokszor aszimmetrikusak. Az Ön által említett halálos, egyébként igen ritka idegrendszeri betegségnek csak egyik tünete a súlyos alvászavar - amit azonban az altatók sem tudnak megoldani, ezért sem illik az Ön esetére - , emellett számos egyéb súlyos tünettel is jár. Azoknál a betegeknél az agyi erek oszlások utáni, perifériás ágai ritkulnak meg és ábrázolódnak kevésbé, ami nem ugyanaz, mint az Ön vizsgálatánál látott fejlődési variációk. Ezektől a variációktól eltekintve mind a CT, mind az MR lelet egy teljesen normális kép leírásának felel meg, így emiatt nincs oka aggodalomra. A krónikus alvászavar miatt szóba jön egy alváscentrum, alvás ambulancia felkeresése is.
        Tisztelt Kérdező! Egy agyi (egyébként, bármilyen) MR vizsgálat többféle mérési paraméterekkel, több síkban végzett vizsgálat, mely számos szeletből áll, ezért egyetlen kiragadott felvételből konkrét következtetéseket levonni általában nem lehet. A vizsgálat okát, a panaszait sem írta meg a kérdésben. Szimmetria-aszimmetria vonatkozásában feltétlenül látni kell a szomszédos szeleteket, MR–nél a többi síkot is. Az Ön által mellékelt felvételen a látott kép valóban nem teljesen szimmetrikus, de ez nem tekinthető kórosnak, akár maga a koponya és az agy, akár a felvétel beállítása is lehet kissé aszimmetrikus, ebben néhány milliméter is számít. Valószínű, hogy ami az egyik oldalon látszólag hiányzik, az a következő szeletben már ott van. (Szerintem a legnagyobb különbség a kép jobb oldalán feketén ábrázolt agykamra rész, ami a kép bal oldalán - ezen a felvételen - nem látható, de az agykamrák valódi aszimmetriája sem feltétlenül kóros). Mindenesetre, a látott kép önmagában egyik oldalon sem utal kóros eltérésre. Az MR vizsgálatok értékelése meglehetősen bonyolult feladat, hosszú tanulási folyamat szükséges hozzá, és anélkül bárkit félrevezethetnek a képek. Az Ön teendője a vizsgálattal kapcsolatban az, hogy a leletet és a felvételeket a kezelőorvosával megbeszélje.
        Tisztelt Kérdező! Köszönöm bizalmát, amivel személyesen hozzám fordult kérdésével, de mint láthatta, én radiológus és nem ortopéd szakorvos vagyok. A leírása szerint, az Ön esetében a kóros állapot a porcos elemeket érintette, és a műtét is ezek helyreállítását célozta. A „shaverezés” („borotválás”) egy olyan műtéti technika, amivel a sérült, degenerált porcfelszínt eltávolítják, lesimítják és annak helyére épülő újabb, rostos porcréteggel újul meg a felület. (Arra nem tért ki, hogy a műtétnél a meniscust is műtötték-e, de feltételezem, hogy igen. A térd nem invazív (behatolást nem igénylő) vizsgálatai közül az MR a legpontosabb, így ha az MR felvételeken nem látszott kórjelző eltérés, akkor más, hasonlóan nem invazív képalkotó vizsgálattal nem igazán lehet a porcok állapotáról több információt nyerni. Úgy tűnik, hogy Ön számára a mozgás, sport nagyon fontos eleme az életnek, ami elismerést érdemel, de felmerül, hogy nem kellene a hosszú gyaloglásokat kerülnie és mozgásigényét valami más, a térdet kevésbé terhelő formában (úszás, kerékpározás) kielégítenie. Nem tudom, mutatta-e a műtétet végző ortopéd sebésznek a kontroll MR vizsgálatot, ha nem, érdemes volna Vele is megbeszélni az eredményt, felvételeket és a jelenlegi állapotot. Ha szóba jönne további célzott képalkotó vizsgálat (pl. az ízületbe kontrasztanyag befecskendezéssel járó MR arthrographia) esetleg egy kontroll arthroscopia, erre szintén ő tehet javaslatot.
        Tisztelt Kérdező! Ectopiának azt nevezzük, amikor valamelyik szerv, vagy annak része a fejlődése során a szokásostól eltérő helyzetbe került. A kisagyi tonsilla a kisagy alsó nyúlványa. Ennek a helyzetét az öreglyukhoz (latin nevén foramen magnum), azaz a koponya alsó nyílásához viszonyítjuk, hogy a széle eléri, vagy meghaladja-e az öreglyuk síkját. Ebben a 3 mm–es távolság felnőtt embereknél a normális variáció határa, nem kórjelző eltérés.