Van kiút!

Sziasztok!6 éve vagyok pánikbeteg.Végig olvastam az összes pánikról szoló blogot.Egyrészt jó volt olvasni,hogy szinte ugyanazokat a dolgokat mások is megélik.S már már komikusnak láttam a helyzetünket.Talán sok mindenen keresztül kell mennünk ahhoz,hogy eltudjunk saját magunkon viccelödni.Persze ez sem mindig megy.
Átéltem már én is a poklok poklát.
Szoval rájöttem arra,hogy ahogy végig olvastam az irományokat...kaptam egy jo kis negatív löketet...és ez nem jo...!
De tudom azt is hogy sokszor lehetetlen pozítívnak lennünk,amikor valószínűtlenné válik az egész életünk...
Mégis azt mondom,hogy megkell probálni irányítani a félelmünket!Egyszer amikor lecsapott rám a fenevad épp mosogatás közben(sok hülyeségen rágodtam egész nap,és azon paráztam,hogy hogy tudok majd délután átmenni barátnömékhez a szomszédfaluba;egy ilyen nagyobb autoval...és hogy hogy fogom ott ájulás vagy megörülés nélkül kibírni azt a pár órát),na szoval már remegett a lábam,gyorsított a szívem szinte már reggel óta.És akkor ott mosogatás közben azt éreztem itt a vég...és akkor hirtelen arra gondoltam,hogy ezt nem hagyhatom!nem hagyhatom hogy kicsesszen velem ez a "semmi"!!!Biztosan hallottatok már a pozitív önközlésekröl,én az elején hülyeségnek,és haszontalannak gondoltam,de mégis csak hatásos lehet!
Elkezdtem megszólítani a szorongásomat,a félelmemet:
"Mit akarsz itt már megint??"
"Nem hiszek neked!Állandóan becsapsz!Én meg bedölök minden egyes alkalommal!De mostár elég!Hát haggyál már élni!"
"Nem érdekelsz,nem foglalkozom veled!Van nekem dolgom,amivel foglalkozzak,nem veszed észre hogy felesleges vagy?!!!"
"Az se érdekel ha fejen állsz!"
"Jól akarok lenni,és jól is fogok lenni!Mit szólsz te bele mindig a dolgaimba,hát ki vagy te!?!"
"Nagynak és hatalmasnak tartod magad mi!?Persze,eddig az voltál!De most fordul a kocka...én leszek a nagy és hatalamas....te pedig ici-picire kuporodsz a szememben!Nem te fogsz irányítani engem,hanem én téged...!Éveken át a társam voltál,de végig hazudtál nekem!Most aztán le rántottam a leplet rólad!Tudod mit!?Végeztem veled!"
"És ha újra probálkoznál....ki kell ábrándítsalak,nem fogok veled foglalkozni,többé nem hiszek neked!!!!Ahányszor visszajössz annyiszor küldelek el...míg végül FEL FOGOD ADNI!!!

Ahogy így beszélgettem a "semmi"vel....elmult minden tünetem...!Bekapcsoltam a zenét és táncolva mosogattam!!És délután csudajol éreztem magam az úton is,meg barátnöméknél is!!

Persze tudom,hogy nem egyszerü mindig ezt megtenni...de probálkozni kell,nem adhatjuk fel!!!
Azt még hozzá kell tegyem,hogy én már rég meghaltam volna,vagy legalább is koránt sem itt tartanék ha az Úr nincs velem!És ráadásul a betegséget a javamra fordítja,rengeteg mindere megtanít e betegség által!És sok minden által még.Rengeteget imádkoztam és rengetegszer megsegített!Ugyhogy imában Neki adtam át az életem.Innentöl kezdve tudom,hogy csak olyan történhet meg velem,amiröl Ö is tud,és tudja hogy kibírom,és hogy a javamra fordítja.
Én dilidokihoz sem jártam...a háziorvos irt ki még az elején xanaxot...amit nagy ritkán bekapok....De csak az Úrnak köszönhetem ezt a "nagy ritkánt".Ugyanis általában imádságra mindig jobban leszek!!!!!!!!És ez nem kamu!!

Az Úr áldjon meg titeket és segítsen a harcban mindannyiónkat!
Adjuk ki az útját annak a fránya szorongásnak!!!!!

jah és "extrajnak" üzenem:azzal kapcsolatban amit irtál,hogy úgy jutsz túl a rohamon,hogy ne vegyék észre.Ezzel én is teljesen igy vagyok,sztem nálam ez azért is van,mert ugy gondolom,ha csak én tudok rola,akkor még annyira nem vészes,annyira nem komoly,de ha már mások is tudnak róla,megijjednek,vagy sajnálnak,vagy ápolnak akkor az még rosszabb,ugy érzem ha elmondanám hogy rosszul vagyok,akkor mégrosszabbul lennék......