• Blogtherapy
        ciryll blogja

        House és a többiek

        Megy itt a hátam mögött, és nem mondom, jópofa pasi, de így a második évad elején már eluntam magam kissé. A minap olvastam egy orvos cikkét a kórházi tévéfilmekről, hogy mennyire nem úgy van, meg micsoda bakik, és tényleg. Minimális képzettséggel már élvezhetetlen. Ahogy megnéztem néhány részt, kiszámoltam: kb a 12. percben jön a hirtelen diagnózis, majd a 35. percig mindenféle tesztek az alátámasztásra és elvetésre. A 35. percben a végső diagnózis felállítása, a páciens jobban majd hirtelen rosszabbul létele, és aztán House nyomozói tehetsége kiderit valami triviális (kór)okozót, amitől a páciens hirtelen meggyógyul. Emellett az összesen öt, itt-ott bevágott animáció ismétlése neuronok közti impulzusokról, vörösvérsejtek versenyfutásáról, heves szívdobogásról, valamint a "start him on prednesone", "give her heparin", "do a CT and MRI" és hasonló sztenderd mondatok, valamint légből kapott diagnózisok röpködése és különböző vicces találgatások a beteg állapotáról, a zseni rezidensek marakodása mind annyira valószerűtlen, hogy már már visszasírom a Gray's Anatomyt, mert abban legalább volt valami hiszti és dráma - már ami a magánéleteket illeti. 

        Remélem, nem haragítok magamra senkit, nem azért írom ezeket, hogy fikázzak, hanem mert tényleg, régebben nagyon szerettem a kórházas filmeket, de amióta magam is ott dolgozom, nem azt veszem észre bennük, amit kell, hanem azokat az apróságokat, amik az életben tuti nem fordulnának elő. Pl a steril kesztyű hiánya, az izolációs szabályok komplett figyelmen kívül hagyása, semmi nem úgy van, ahogy igazából, és egyáltalán, hol vannak a nővérek a műsorból??