Első segély baleseteknél - Mérgezések - 7. rész

   A maró mérgeket felosztjuk savakra és lúgokra. Mivel a maró savak igen elterjedt használatnak örvendenek, nem meglepő, hogy oly gyakran szolgáltatnak alkalmat mérgezésre. Ilyen maró sav például a kénsav, sósav, salétromsav, ecetsav (ecetesszencia) stb.

   Minden maró sav között leggyakrabban a kénsav okoz mérgezést, mi­vel a nyers kénsavat vitriol vagy vitriololaj néven igen gyakran használják ipari célokra és a háztartás is. Ettől eltekintve olcsó és könnyen lehet hozzá­férni. Igen gyakran használják öngyilkosságra is. Az öngyilkosságnak ez a neme különösen a nők között van elterjedve. Mindig súlyos; kórjóslata nagyon bizonytalan és kedvező esetben is gyakran okoz hegesedéssel járó összenövéseket a szájban és a garatban.

   Segélynyújtás céljából ne adjunk a betegnek hánytatót, hanem minél több hideg vizet. Jó a tojásfehérje, a tej és a szappanos viz. Háziszerként összetört tojáshéjat, krétaport vagy a meszelt falról mészkaparékot is szok­tak a betegnek adni. Ezektől azonban jobb tartózkodni, mivel a belőlük fej­lődő szénsav megrepesztheti a gyomor falát. Rakjunk a gyomorra jeges borogatást és a szájban érzett fájdalom enyhitésére adjunk a betegnek jég­labdacsokat. Ha tud nyelni, jégbe hűtött tejjel kell táplálni, ha nem tud, akkor a végbélen keresztül tejjel, tojással és más tápláló csőrével kell fentartásáról gondoskodni.

   A sósavval való mérgezés nálunk elég gyakori, annak ellenőre is, hogy igen kellemetlen szúrós szaga van és füstölög is. Mivel az iparban és a ház­tartásban használata nagyon el van terjedve, nem ritka a vele való öngyil­kosság. Kórképe hasonlit a kénsavval való méregzéshez. Mérgezés esetén az ajkon, szájban és torokban látható pörkök szürkésfehér szinüek. A mér­gezett egyén hányadéka sárgásbarna, néha véres. Gőzének a belehelése is okozhat mérgezést. A mérgezési eseteknek körülbelül háromnegyed része halállal szokott végződni. Az első segély nyújtása olyan, mint a kénsavval történt mérgezésnél.

   Salétromsavval ritkább a mérgezés, mint a kénsavval és a sósavval. De nemcsak a salétromsav okozhat mérgezést, hanem az úgynevezett választóvíz is, amelyben körülbelül 50% salétromsav van. Mivel a salétrom­savat az iparban igen kiterjedten alkalmazzák, könnyen jut a közönség kezébe és igy meg van adva a mérgezésnek lehetősége. A mérgezés tünetei nagyjában megegyeznek a kénsavéval és a sósavéval. Az első segély ugyan­olyan, mint a kénsavmérgezésnél.

   Ecetsavval való mérgezés aránylag ritkán fordul elő és igenlő esetben az úgynevezett jégecet és az ecetesszencia okozza. Felismerése nem okoz nehézséget, mert a beteg szájának és hányadékának ecetszaga van. Az első segélynél az eljárás ugyanolyan, mint a kénsavmérgezésnél.

   Ha karbolsav okozta a mérgezést, legelőbb is adjunk a betegnek tojásfehérjét, tejet és olajat, azután az orvos kimossa a gyomrot. Ha a méreg már a bélbe juthatott, végeznek bélmosást is. Jó szolgálatot tesznek az izgató szerek. Gondoskodjunk a beteg testének felemelegitéséről. Ellenszere a cukros mészviz, amelyet ugy kell készíteni, hogy egy rész oltott meszett keverünk tiz rész cukrosvizzel. Ebből nyújtsunk a betegnek a szükséghez képest 5-10 percenkint 2-3 evőkanállal addig, mig 150 kcm. el nem fo­gyott. Némelyek szerint a karbolsavmérgezésnek kitűnő ellenszere az ecet olyformán, hogy előbb itassunk a beteggel egyenlő mennyiségű vizzel kevert ecetet és csak azután gondoskodjunk a gyomor kiürítéséről. Ha szükséges­nek mutatkozik, mesterséges lélegzést kell végezni.

   Lysol- és lysoformmérgezésnél ellenszerül szolgál a keserűvíz és a karlsbádi viz. Adjunk a betegnek tejet, olajat és tojásfehérjét. Esetleg indokolt lehet a hánytatás. Néha szükség van a mesterséges lélegzésre is.

   Lugmérgezést okozhat a kálilúg, nátronlúg, a lugesszencia és a lugkő. Nálunk feltűnően gyakori. Felnőttek öngyilkosságra használják. Gyermekek a mérgezésnek többnyire véletlenségből, vagy gondatlanságból esnek áldo­zatául. Mihelyt a lug a szájba jut, rögtön szörnyű maró fájdalmat okoz. Ennek a fájdalomnak lehet tulajdonitani, hogy a mérgezés aránylag ritkán halálos. A szerencsétlen ember nem nyeli le a mérget, hanem inkább ki­köpi. Aki akár szándékosan, akár pedig véletlenül mégis lenyeli, iszonyatos kinokat szenved és csillapithatlan hányás gyötri. A kihányt tömeg véres és barna szinü. A beteg szájában súlyos felmaródások támadhatnak. A maró hatás még fokozottabb, mint a kénsavnál. Ellenszerül két-háromannyi vizzel higitott ecetet, vagy pedig citromlevet adunk. Egy citromnak a levét nyomjuk bele egy pohár vizbe és ezt itassuk meg a beteggel. Ezután fektes­sük ágyba, rakjunk a gyomrára hideg vagy jeges borogatást, esetleg könnyebb jégzacskót és ha a méreg bevétele óta már eltelt 1-2 óra, nyelessünk vele apró jégdarabkákat és itassunk vele jeges tejet vagy jeges vizet, ha ugyan tud nyelni és a nyelés nem okoz neki szinte elviselhetetlen fájdalmat.

   A foszformérgezés nálunk azelőtt igen sürün fordult elő, öngyilkosságra gyakran használták olyformán, hogy leszedték a foszforos gyújtó fejét és vizben, tejben vagy pálinkában megáztatták és megitták. 1913-ban azonban nálunk is eltiltották a foszforos gyújtó gyártását és eladását és azóta a foszformérgezések száma nagy mértékben megcsökkent.

   A foszformérgezés akkor jár a legnagyobb veszedelemmel, ha a méreg tejben vagy zsiros levesben oldva jut a gyomorba. Éppen ezért mérgezés esetén ne itassunk a beteggel tejet és ne adjunk neki zsiros vagy olajos has­hajtót. Legfontosab teendőnk, hogy a gyomorból eltávolitsuk a mérget. Ezen célból hánytatót adunk, gyomormosást végzünk. Hánytatónak legjobb a rézgálic 1%-os oldata. Ebből a hányás bekövetkezéséig adjunk 5-10 percenkint egy-egy kávéskanállal. A belekből a mérget hashajtóval távo­lítjuk el. Ezen célra azonban ricinusolajat nem szabad használni. Jó szol­gálatot tesz a hidegvizes beöntés.

   Az arzénmérgezés első tünetei többnyire fél vagy egy óra múlva jelent­keznek. Néha azonban órák is eltelnek, mig az első tünetek mutatkozni kezdenek. Ez részben attól is függ, hogy üres, vagy telt gyomorba jutott-e a méreg. Legfontosabb tünetei: hányás, fájdalom a hasban és hasmenés rizsléhez hasonló ürülékkel. Mérgezés esetén hánytatás az első teendő. Ezt addig kell elvégezni, mig a gyógyszertárból meghozzák az „arzén-ellen­szert". Az orvos megérkezéséig is adjunk belőle a betegnek először két-három evőkanállal, azután tiz- majd tizenöt-husz percenkint egy-egy evő­kanállal. Megjegyzendő, hogy ezt az ellenszert használat előtt mindig jól fel kell rázni. Tejet, tojásfehérjét és szódabikarbonikát kerülni kell. ..."

(Az egészség enciklopédiája - Dr. Bród Miksa orvos)