Alkoholista a családtagom - mit tehetek?
A családunk egyik női tagján (50 év körüli) sajnos azt vettem észre, hogy egyre több alkoholt fogyaszt. Délelőtt is sör, bor, később már egy kis pálinka, ami épp otthon van. Hallottam, hogy az alkoholizmus betegség, és hiába mondjuk neki, hogy ez nem normális, teljesen elutasít minden felvetést, nem lehet vele beszélni, mert megsértődik, és inkább kimegy inni valamit... Mit lehet tenni?
Legfrissebb cikkek a témában |
WEBBeteg szakértő válasza alkoholbetegség témában
Az alkoholizmus népbetegség és hazánkban is százezrekre tehető azok száma, akik valamilyen formájával és súlyosságával küzdenek. Nem csak a rendszeresen részeg ember tekintendő alkoholistának, hanem például azok is, akik (őket idézve) "csak megisszák a magukét", de azt rendszeresen teszik.
Sajnos az alkoholisták többsége nem tartja magát betegnek, nincs betegségbelátása, így már a szakemberhez való eljuttatásuk is gyakran megoldhatatlan nehézségekbe ütközik, különös tekintettel, hogy erre rendszeresen lenne szükség. Az alkoholisták gyakran utasítják el a kórházi kezelést is, így az idő múlásával egyre csökken az esély a gyógyulásra.
Mit lehet tenni az Önök esetében? Először is tisztázandó kérdés, hogy milyen súlyú a probléma, és mióta áll fenn? Csak időszakos az előfordulás (néhány hét-hónap) vagy folyamatos? Az alkoholbetegek többsége ugyan az alkoholfogyasztást nem tekinti bajnak, de a probléma hátterében gyakran meghúzódó alvászavart, szorongásos panaszokat, depressziós tüneteket, magasvérnyomást vagy éppen súlyos vitaminhiányt talán hajlandó felvállalni. Ha tehát nem az ital irányából közelítik meg a beteget, hanem más tüneten keresztül próbálkoznak, több esély lehet az ellenállás legyőzésére és a szakorvosi segítség elfogadására. Ez ugyanis nélkülözhetetlen a szenvedélybetegek kezelésében, segíteni lehet, de csak annak, aki maga is akar segíteni önmagán.
Egy kezeletlen depresszió vagy szorongásos panasz megoldása következményesen az alkoholproblémából is jelenthet kiutat. Az 50 év körüli életkor hölgyeknél a változó kor kapcsán egy új életszakasz kezdete, ami fokozott kockázatot jelent pszichés labilitásra, és belső konfliktusokra. Így látatlanban ugyan, de az az érzésem, az említett beteg nem reménytelen, csak meg kell találni a hozzá vezető utat.
Jó egészséget kívánva: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
