Gyász feldolgozása

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 24 éves lány vagyok. Anyukám egy héttel ezelőtt meghalt. Egyedül maradtam a húgommal és apukámmal. Anyukám már 2 éve beteg volt, (4 hónapja pedig kórházban volt már) mivel rendszeresen ivott a mája teljesen tönkre ment, a halál okának is májelégtelenséget állapítottak meg. Nagyon rosszul érzem magam, nagyon szomorúnak és magányosnak, állandóan azt kérdezem magamtól, hogy leszek-e még valaha boldog, tudok-e még valaha szívből mosolyogni. Állandóan egy percre sem tudok másra gondolni. Mivel munkám jelenleg nincsen még a munkaterápiába sem tudok menekülni. Nem tudom mit csináljak, állandóan menni akarok, menekülni. Utálok itthon lenni, ha a városban sétálok akkor jobban érzem magam, ha látom az embereket. Csak gyógyszerrel tudok elaludni. Fél frontint veszek be este, attól reggel 6-ig alszom., De ha reggel felkelek kezdődik minden elölről. Semmiféle öngyilkosság nem jár a fejemben, csak az, hogy, hogyan tudunk ezentul nélküle élni és hogy miért nem hallgatott ránk, mikor kétmilliószor elmondtuk neki, hogy ez lesz a vége, ha tovább folytatja az alkoholt. Nagymamám és én is hibáztatom magam, hogy nem figyeltünk rá jobban oda, állandóan arra gondolok ha komolyabban fogjuk akkor még most is élne., HOgyan lehet ezen túllépni, lesz valaha jobb a hangulatom?

Dr. Kalóczkai Andrea válasza gyász témában

Kedves Kérdező! Nagyon friss még a veszteség. Igy teljesen érthető és normális, hogy nagyon szomorú. Legyen is az most, hogy később ne kelljen szomorúnak lennie. A gyász általában egy évig tart. Ha tovább is rosszul érzi magát, az jelenti csak a gyászreakció elhúzódását. Sirjon sokat, gondoljon az édesanyjával töltött szép napokra, és hagyja, hogy fájjon a hiánya. Ha lehet sétáljon, vagy kocogjon, az sokat segithet. A bűntudat és önvádaskodás is része a gyásznak, igy ez is természetes. Senki más nem tehet az anyukája haláláról, mint ő saját maga. Felnőtt ember volt, ezt választotta. Lett volna más lehetősége is. Maga, mint a gyermeke nem tehetett semmit, nem a maga dolga, hogy vigyázzon az anyukájára. Ha úgy érzi, mégis sok a lelki teher, akkor forduljon pszichoterápiás segitséghez.

Itt kérdezhet