Miért sír a kislányom?
Kedves Doktor Nő! Nagyon köszönöm válaszát, remélem ez elfog múlni a kislányomnál, bár ma is elpityeredett és most már nem csak fénykép nézés közben, hanem, amikor mesélek neki, "hogy mikor pici voltál..."! Úgy veszem észre, hogy arra sírja el magát, amikor még Ő kicsi volt! Ön azt mondja, hogy akkor hagyjam nyugodtan sírni vagy inkább próbáljam vigasztalni? Mert ugye hiába kérdezem miért sír, nem tudja még megmondani! Még lenne egy számomra nagyon fontos kérdés, hogy a kislányom az anyukámmal és mamámmal sokszor ellenséges! Senki mással nem az csak velük. Ha megyünk hozzájuk (általában minden nap) és meglátja Őket sírva fakad, hisztizik, verekszik, de kis idő elteltével már semmi gond! Azt viszont le kell írnom Önnek, hogy nagyon sokat veszekszem velük (tudom, ez a gyermekkori rossz emlékeim miatt vannak, amit mai napig nem tudok feldolgozni, de ezt nagyon hosszú lenne leírnom) és attól félek, hogy e-miatt ilyen velük a lányom? Nagyon köszönöm, hogy szakít rám időt!
Ujpál Zsófia válasza sírás témában
Kedves Anyuka! Amíg nem tudja, miért sír pontosan, addig ne vigasztalja túlságosan, mert az azt az érzést adhatja neki, hogy „a mama nem ért meg, amikor rossz kedvem van, akkor azt semmisnek próbálja venni”. Biztosítson neki szerető közeget, ahol kibánkódhatja magát. Az ő korában még valóban nem tudják megfogalmazni a gyerekek, hogy mi is nyomja a lelküket, csak annyit éreznek, hogy valami nem jó, és ez a „valami nem jó” érzés aztán egyfajta feszültség formájában valahogyan megjelenik, sírásban agresszív viselkedésben, vagy pont ellenkezőleg, befelé fordulásban. Ilyenkor nagyon jó módszer a játék, bábozás, ahol a kicsi meg tudja jeleníteni a belső világát anélkül, hogy azt szavakba kéne öntenie. A bábozás téma adott, Ön határozza meg (pl. van egy kis baba, aki…), a játék menetét pedig a kislány viszi, amiből sok minden kiderülhet., Amit pedig a saját szüleiről ír, az nagyon érdekes, a gyerekek pici korban még nagyon gyorsan, ösztönösen összehangolódnak a hozzájuk közel álló emberek lelkivilágával, az anyáéval pedig kifejezetten. Annyira, hogy akár azt is nehéz elkülönítenie, hogy most akkor anyu mérges, vagy én… Ez biztosan megjelenhet a kislánya viselkedésében, még talán akkor is, ha nem nyíltan előtte vitatkozik is a szüleivel! Minden jót kívánok! Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
