Személyiségzavar?

Tisztelt WebBeteg! Kérem, továbbítsák pszichiáterhez a következő levelet. Előre is köszönöm! Levelem célja összesen annyi, hogy az alábbi információk alapján megtudhassam: esélyes-e (nyilván ez alapján nem lehet biztosat mondani), hogy lányomnak valamilyen személyiségzavara van (kialakulóban), vagy én aggódom túl. Ha legalábbis gyanús, tovább kell lépnünk, jelenleg pszichológushoz jár, aki – szerintem – csak a felszínt kapargatja. Bár tévednék.. Lányom, nemrég került hozzám az édesanyjától, ahol nagyon rossz élete volt az utolsó pár évben. 14 éves, 6 volt a válásunkkor. Azóta folyamatos volt a kapcsolattartás, kéthetente nálam volt hétvégén, imádtuk egymást (talán részéről is így van még, de romlott a helyzet az alábbiak miatt). Jár pszichológushoz (egészen addig semmivel nem tudtam rávenni az édesanyát, tiltotta). Ott főleg az anyjával azóta sem rendeződő kapcsolat okozta sebekkel foglalkoznak. Aztán pár hónap leforgása alatt fény, derült lányom egy másik oldalára. Eleinte tudomásul sem akartuk venni a párommal, amit látunk, aztán felváltva haragudtunk rá és emésztett minket emiatt bűntudat, vagy épp paranoiásnak gondoltuk magunkat, aztán lassan kirajzolódott, hogy nem hallucinálunk., De hogy mi a baj, arra csak tippjeink vannak, és magunkra maradtunk velük, ugyanis senki a környezetünkből nem lát rá az egészre, csak részekre, a probléma természete pedig épp a különböző sztorik ütközése, eltérése, a valóság pedig ismeretlen., Hogy mi mindenben, azt nem tudjuk., Hogy szándékosan-e, azt sem., De valami nagyobb baja van szerintem, mint, hogy (bár nem becsülöm le) rossz a viszonya az anyjával. Tehetetlenségünkben az elmúlt MINDÖSSZE PÁR HÓNAP során felfedezett torzításait, manipulációit, hazugságait, stb. gyűjtöttük össze, elkerülendő a megbolondulást… Alább olvasható (elnézést a hosszáért). Ez alapján szeretném, ha mondana nekem valamit arról, hogy nem aggódom-e túl a dolgot és valóban nagyobb-e a baj a jelenleg kezeltnél (az anyai szeretet hiánya; korai átszexualizáltság; a szexuális abúzusok feldolgozása). Nem diagnózist szeretnék, csak megerősítést, vagy cáfolatot abban a gyanúmban, hogy olyan baj van, amivel pszichiáterhez kell fordulni, mert a jelenlegi sebnyalogatós terápia – magamat ismételve – csak a felszínt kapargatja. Előre is köszönöm! A, Hazugságok: Nárcisztikus „hazugságok” (túlzások, színezések, olyan megjegyzések, amelyek ha részben igazak is, csak azért hangzanak el, hogy mi ájuljunk el, hogy ő milyen jó fej) - Elmondása szerint minden tanár (nő) neki önti ki a lelkét, ő „lelket ápol”, neki öröm, ha segíthet - Öccsét ha „bántották” (szavakkal, kiabálással), mindig magára haragította a nevelőapját, hogy ezzel megvédje az öccsét - Azért nem akarta elárulni a rendőrségen a megerőszakolói közül az egyik kilétét (a másik sem került meg), mert nem akarta bajba sodorni, mivel ő nem rossz ember, szerinte nem önszántából tette, amit tett (valószínűleg nem valós személy, a rendőrség szerint az iskolában, ahol elvileg megismerte, nem is járt) - Büszkén és gyakran meséli, hogy „Megszerettettem magam X-szel, Y-nal” - Az összes pénzéből ajándékot akar venni a barátnői szülinapjára (ezt állítja, de közben a barátnőjét nem hívja fel a szülinapján, és részvétlen, hideg marad, amikor az sírva felhívja, hogy egyedül van a születésnapján) - Miközben ő hívogatta a felnőtt barátnőjét, aki ad hoc „terapeutája” is lett (meghallgatja a bánatát és tanácsokat ad elvileg), egy, de nem azonos a hivatalos pszichológusával telefonon, hogy hívja őt vissza és beszéljenek, mi csak azt láttuk, hogy a nő hetente többször felhívja, olykor másfél órára (néha késő este), lányom számára is nyilvánvaló volt, hogy aggódni kezdtünk a kapcsolatuk jellegét illetően. Ő – bár elvileg nagyon szereti a hölgyet – hagyta, hogy azt higgyük, zaklatja őt, láthatóan tetszelgett abban a szerepben, hogy iránta rajong. Ahányszor beszéltek, elbújt, hogy ne halljuk (ez normális, de a menekülés intenzitása nem az), olyan hangon vette fel a telefont, mint aki szerelmes, majd miután mi kezdtünk szándékosan nem venni tudomást az egészről, kivárva, hogy mi lesz, ő ezt nem hagyta. Addig mondogatta büszkén és kivirulva, hogy pl. „1 óra 43 perc! ”, már, hogy ennyit beszélgettek, amíg valami reakciót ki nem váltott nálunk. Mindezt öntudatlan mosollyal és büszkeséggel az arcán., Amikor találkoztak személyesen, kivágott blúzt vett fel és úgy készült, mint egy randira - megtudtuk a nőtől egy találkozón (azért kezdtünk ilyen undorító keverésbe, mert kétségbe voltunk esve, hogy mi van közöttük), hogy az általunk is ismert sztorikat iszonyúan kifordítva adta elő: Nekünk a szilveszteri házibuliról azt mondta, hogy nem volt semmilyen pasizás, az abúzusok óta nem vágyik még flörtre sem. És hogy – tudja, hogy elmondhatja – egy kicsit ittak, de nem volt semmi komoly. Nem is látszott rajta semmilyen másnapos tünet, csak fáradt volt, mint normálisan, egy buli másnapján. Ezzel szemben a nőnek azt mondta, hogy a legjobb barátnője (akiről tudni lehet, hogy nem megy neki a fiúzás, már csak ő nem csókolózott a lányok közül az osztályban; egy kontrollált viselkedésű, jó tanuló kislány ideális anyával, stb.) a bulikon mindig nagyon berúg és magára húzza a fiúkat, és a lányom ilyenkor úgy védi meg az őt, hogy leszedi róla és ő húzza magára a fiúkat, hogy ezzel megóvja a kislány szüzességét, mert „érte már úgyse kár”. A szilveszteri bulin – meséli a nőnek, ő meg nekünk – három fiúval is közösült a kislány érdekében. Ez teljesen fals és abszurd sztori, viszont a nő szemében a kislány egy züllött valaki, aki rossz hatással van a lányomra (ilyen képet mutatott a legjobb barátnőjéről, magából pedig Teréz Anyát csinált) - Én találtam a nadrágja zsebében egy óvszert a buli másnapján, kérdeztem, hogy mégis pasizott-e, ő viszont azt mondta, hogy nem, az azért van minden buliban kéznél, hogy ha valamelyik barátnője berúg és felelőtlenné válik, ő odaadja. És hogy neki semmi kedve most fiúzni (pontosan tudja, hogy ésszerű szintig ez nem tilos, és hogy elmondhatna bármit. Állítja, hogy ha lesz ilyen, én fogom megtudni először, de most nem hiányoznak a fiúk) Ön-sajnáltató hazugságok - Anyáméknál minden alkalommal kér fejfájás-csillapítót, de tudni kell, hogy ott ez azzal jár, hogy „jaj, szegénykém, ez nem normális, hogy egy gyereknek ennyit fájjon a feje, mi lehet a bajod”. Ez is véletlen, derült ki. - Zacskós leves: mindennap főzök neki rendes ételt, uzsonnát csomagolok (akár 0. óra előtt, hajnalban is), mégis amikor a nagyanyjával telefonon beszélt, hangos kanálzörgéssel és csámcsogással kiprovokálta, hogy az megkérdezze tőle, mit eszik, és ő rávágta, hogy zacskós levest. Anyukámnál ez Isten ellen való vétek, és azt persze nem árulta el, hogy előtte főzeléket evett feltéttel, csak megkívánta. Tudta, hogy anyu ezen kiakad, hogy „jaj, szegénykém, ezt kell enned”. - azt is megtudtuk, hogy azt is elhitette a felnőtt barátnővel, hogy volt négyhónapos terhes, és hogy volt egy spontán vetélése, valamint, hogy a kávézós találkozásukkor aznap még nem evett semmit, sőt: többször is utalt rá, hogy nem eszik (provokálja őt, hogy higgye azt, hogy anorexiás, majd szinte kérdés nélkül, vigyorogva közli, hogy nem az). Mindeközben újra elkezdett hízni (együtt fogyóztunk két hónapig, óvatosan, enyhén), szemmel láthatóan szeret enni. - Azt mondta arról az esetről, amikor lefeküdt az őt állítólagosan később megerőszakoló férfival, hogy azért tette, mert már felizgatta a férfit, és ilyenkor szemétség lett volna ott hagynia, ezért egy bokorban elvesztette a szüzességét. Aztán beszélt persze arról is, hogy a szeretethiány vezetett ide, amit az anyjával való kapcsolatában tapasztalt. - Valószínűleg a megerőszakolós sztori egy része, vagy akár az egésze valótlan (nem találtak idegen telefonszámot a megadott időben a híváslistán, amit a szolgáltatótól lekértek, de ő nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy nemcsak a telefonja híváslistáján lehet látni a számokat, amiket elmondása szerint rendszeresen töröl, mert az anyja mindig kutatott a holmija között). Az egész sztorit ráadásul háromféle verzióban hallotta anyám, a párom és én. Nekem nem akarta elmondani, mert félt, hogy rendőrségi ügy lesz belőle. A nőnek azt is mondta, hogy már egy évvel az ismert események előtt is megerőszakolták, de én erről nem tudhatok. Én, hogy valaki más tette, nem az eddig elmondott személyek. Lebukás esetén a hazugságok, amikkel védekezni próbál („spontán”) - a lázmérős eset: azt állította, hogy 39.6 a láza, meg is mutatta a lázmérőt, stb. Rájöttünk, hogy semmi baja, szembesítéskor sírva, őszinte könnyekkel és hisztisen tagadta, hogy bármit csalt volna, és hogy valószínűleg rossz a hőmérő. Olyan meggyőződéssel, hogy bár elég egyértelmű volt a helyzet, elbizonytalanodtunk, de nem mutattuk (szerencsére). Kimentünk. Pár perccel később utánunk jött és elmondta, amire gyanakodtunk, indoklásként elmesélte, hogy olyan kimerült, hogy az előző héten az iskolában (tanúk persze nincsenek) összeesett. Mindezt azért, mert teljesen sarokba szorítottuk., De ez volt az egyetlen eset, hogy elismerte a kamut. - régebben a rossz jegyeket tagadta le, pedig nyilvánvaló volt, hogy kiderül, és én sosem szidtam meg érte, csak segíteni próbáltam kijavítani. Elmondása szerint azért tette, mert látta rajtam, hogy, amikor megtudom, rosszul esik, és engem akart óvni. -, Amikor váratlanul, napközben hazajöttem a munkahelyemről és a tilalmam ellenére az osztálytársai dohányoztak a lakásban és használták a gitáromat, váltig állította, hogy ő szólt, csak nem hallgattak rá. Sírt is, hogy nem ő tehet róla, pedig akkor még nem is vádoltuk semmivel… - Sokszor megesik, hogy az osztálytársai jóval többen jönnek fel suli után, mint, amit mond, amikor telefonon engedélyt kér, hogy felhozhassa őket, és mindig később jöttek pár perccel hármuknál, de ő állította, hogy nem hívta őket, maguktól jöttek. Az egyik kislány el is szólta magát, hogy tudja, kik kaputelefonáltak, mert elmondása szerint csak lemaradtak, de erre megint valami kacifántos magyarázata volt, de ILYENKOR MINDIG ISZONYÚAN FESZÜLT, FRUSZTRÁLT, SÍRÓS, ÉS MEGLEPŐEN DÜHÖS, Konkrétan ölni tudna a tekintetével. Páromat imádta, és bár most sem fejez ki ellenkező érzelmet, az ilyen alkalmakkor azonban olyan gyűlölettel néz rá, ami ijesztő. Kezd a szemében ördöggé válni azáltal, hogy rendszeresen észreveszi, ha a lányom nem mond igazat. Manipulatív, összeugrasztós hazugságok - összeveszejtett, mint nemrég kiderült, az egyik barátnőnkkel, akinek pár éve mindenféle olyan dolgot összehordott (ártatlan, gyermeki naivitást imitálva) arról, amit én állítólag róla mondtam, amilyen dolgok neki fájnak, hogy ő (a barátnőnk) milyen sovány, milyen ügyetlen, stb. El is érte, hogy összevesszünk (megsértődjön a lány rám). Sosem, derült volna ki, miért. - Régen, kiskorában is rendszeresen összeveszejtett minket az anyjával úgy, hogy neki rólunk, nekem róluk mondott mindenféle hazugságot, de mindig úgy, hogy nehogy visszamondjuk, mert akkor ő kikap. Így sokszor sokáig titokban is maradt., Amikor lebukott, csak sírt és nem válaszolt, hogy miért csinálja. Teljesen alaptalan dolgokat mondott, pl. az akkori páromról, aki rendkívül konzervatív volt, azt állította anyjának, hogy az állítólagosan tetovált intim részeit mutogatja előtte. Teljesen alaptalan, nem is meztelenkedett előtte és nem volt tetoválása. Anyjáról viszont tudható, hogy undorodik a meztelenségtől és a tetoválásoktól, ugyanakkor tudja, hogy én nem, tehát rólam elhihető, hogy ilyen párom van… - Még együtt éltünk az anyjával és vele, amikor a nagyanyja előtt feketített be engem (4 éves volt) azzal, hogy nem engedtem az anyját fürdeni. Nem volt igaz (teljesen alaptalan volt), de mivel az anyóssal akkor már nem voltunk jóban, ő elhitte és balhézott. - anyjához, amikor hazament tőlünk (amíg ott lakott, és láthatásra járt hozzánk), mindig „beteg lett”, mint aki pl. megfázott nálunk. A lázmérős sztori óta sejthető, hogyan. Ebből rengeteg konfliktus lett, hogy én nem vigyázok rá. És a lányom tudta ezt. Véletlen, cél nélküli, valószínűleg nem tervezett hazugságok, amik „csak jönnek” - elmesélte, hogy a Katona József Színházban, ahova – kérésére – jegyet vettem neki és elment egyedül, a mellette ülő férfi kolbászt evett, és hogy őt ez, mennyire zavarta. A Katonában ez nem fordul elő, de anyukámnak már úgy adta elő, hogy kolbászszaga volt a mellette ülő férfinak. - Az egyik osztálytársáról azt mondta a páromnak, hogy azért nem jött iskolába, mert azt hitte, Valentin-napon nem kell., Amikor a párom szembesítette azzal, hogy ez hülyeség, ilyet csak egy fogyatékos csinálna, ő magához kapott és azt mondta, hogy lehet, mert egész héten nem volt bent. - Elárulta azt is, hogy barátnőjétől nem lopták el, hanem elhagyta a diákját, amiről itt kánonban, egymást erősítve beszéltek a kislány anyja előtt... Ezen sztoriban a kislányt kicsit mószerolta, hogy mindent elhagy, és hogy az anyja ezért olyan mérges, hogy már nem meri az igazat megmondani. Annyit azért mondott még, hogy neki bezzeg megvan a diákigazolványa sok-sok éve.. L’art pour l’art bántási célú hazugságok - Páromnak naiv arccal elmesélte, hogy fenti kislány édesanyja milyen magányos, pedig jó fej, és kár, hogy nem tetszik nekem, mert akkor mi milyen szép pár lehetnénk - Miután megtudta, hogy a párom a zenekarunk énekesnőjére egy picit féltékeny volt eleinte, kb. naponta mesélt a páromnak arról, hogy az énekesnőnk milyen szépen énekel, milyen okos, és ő, mennyire szereti. Ha a párom nem reagált, kb. 10 perc múlva újra előhozta. És újra, és újra. És mindig felhívta a próba napján (a lakásunkon vannak a próbák), hogy hazajön-e még, itthon alszik-e. - a kislánynál, amikor annak anyja kedveskedett a lányommal, és a kislány sírva fakadt, hogy „bezzeg őt jobban szereted, mint engem”, akkor lányom szabadkozás helyett öntudatlan mosollyal és büszkeséggel húzta ki magát. Fórumok változásai, beszűkülése Azzal, hogy ide tudott költözni, nekünk már nem tudja az anyjáékat szidni, mi egymással mindent megbeszélünk, ezért rendre le is bukik, ha kettőnk között próbálkozik (pl. ruhák tűnnek el). Megszűnt egy porond. Anyukámnál is sokat van már, és onnan is visszajönnek az infók. Kis barátnőjével és annak anyjával is jóba keveredtünk, ez megint számtalan lebukáshoz vezetett, mára teljesen frusztrált, ha feljönnek (bár próbál örömöt kifejezni), és ha a kislány valami kényesebb sztoriba kezd, vadul villogtatja rá a szemét, hogy kuss. Nem szereti, hogy összeérnek a gondosan befűzött szálak. Keresett magának két fórumot, ami elvileg teljesen zárt: a felnőtt barátnőt és a pszichológust, ahova fél éve jár. Mindkét esetben bármit mondhat, a célszemély nem fog gyanakodni, mivel nincs más infója, csak, amit tőle kap, és titoktartás kötelezi, vagy a felnőtt barátnő esetében legalábbis moralitás. Hozzá csakis azért mentünk el, mert féltettük tőle, hiszen - tévesen - azt tudtuk, hogy megszállottan hívogatja este 11-kor, órákra., Mint kiderült, a lányom hívatta magát, ő pedig mindig visszahívta, de számára ez a költség és idő már terhessé vált, azaz a lányom lógott a nőn és nem fordítva! Fals empátia, „hidegség” - Lányomat mindig is túl empatikus embernek ismerte a környezete (köztük mi), aki folyton azon aggódik, hogy másnak ne fájjon, mindegy, hogy ő közben belerokkan. Kiderült lassan néhány apróság, pl., hogy a nőnek és nekem más-más filmről mondta azt, hogy azon az egy filmen sírt eddig. Mikor a barátnőjéék itt voltak, előttük fennhangon mondta, hogy, de jó lenne valami sírós filmet megnézni (az anyuka mondta, hogy milyen könnyen meghatódik a filmeken). Párom válaszolt, hogy jó, de akkor a lányom válasszon filmet, mert ebben ő a szűk keresztmetszet, erre ő elkezdte hosszan és fennhangon sorolni a filmeket, amiken sírni szokott., Amikor az egyikre a párom azt mondta, hogy, de hát azt együtt látták és meg sem kottyant, ő azt válaszolta, hogy, de, sírt, csak mi nem láttuk., De súlyosabb esetekben is feltűnt ez: párom hosszas kutatás után megszerezte a gyerekkori karácsonyfadíszeit. 30 éves üvegdíszek, nem akarta, hogy lányom segítsen a fa díszítésében, nehogy eltörjön, de aztán csak engedte. Szándékosságról szó sincs, csak sajnos lányom mozgása iszonyúan suta és ügyetlen, mindent leejt, lever, stb. (EZ NEM TÜNETE VALAMINEK?) és pont a kedvenc díszét ejtette le. Szemtanúja voltam, a párom meg sem szólalt, csak kicsordult a könnye. Lányom teljesen szenvtelenül nézett rá, majd egy nagyon hallhatóan mű bűntudattal bocsánatot kért, de: Soha, semmiben nem mutatott még megbánást. Az öccse „elhagyását" (azzal, hogy ide költözött), mint egy anya a gyerekével, úgy élte meg (legalábbis erről beszélt folyton és szerintem igaz is), de ez volt az egyetlenegy., Amikor ideköltözött és még nem vettük észre (vagy nem akartuk tudomásul venni, amit látunk), hogy folyamatosan ferdít, manipilál, stb, addig baromi boldog volt. Mióta rendszeresen lebukik, láthatóan úgy éli meg, hogy megfojtjuk azzal, hogy nem hagyjuk „játszani”. Nem bírja, boldogtalan. Az anyját könnyen átverte, itt pedig nem ez van. Persze mi is kikészülünk közben… Szenved, amiért folyton lebukik, de, mintha nem tudna leállni, pedig sok baja származik belőle. Mit tegyek?

Dr. Varga Tamás válasza személyiségzavar témában

Tisztelt Kérdező! Lánya életkorára való tekintettel még nem beszélhetünk személyiségzavarról, bizonyos dolgok már megalapozódtak, de formálódóban van a személyisége. Kétségtelen, hogy személyiségfejlődési problémára utaló jelek a leírtak alapján vannak ill. érzelmi gondok egyértelműek Gondolom a serdülőkor az alapvető problémákat még intenzívebbé teszi. Ilyen jellegű problémáknál intenzív pszichoterápia javasolt, gyógyszeres terápia nem jön szóba. Ezt végezheti pszichológus is, ha jól felkészült. Érdemes lenne bevonni a családtagokat is a terápiába, családterápia is szóba jön.

Itt kérdezhet