Vigyem pszichológushoz?

Kisfiam hétéves, első osztályos. Nem igazán várta az iskolát, de mostanára látszólag megbékélt a ténnyel, hogy vége az ovis éveknek. Iskolai eredményei nagyon jók, iskolai magatartása a kezdeti nehézségek után rendeződött, ugyanakkor látszik rajta egyfajta stressz, pl. szeptembertől rágja a körmét. Az utóbbi két hétben fokozottan agressziven viselkedik. Régebben 1-2 éve volt úgy, hogy rugdosott, ha dühös volt, vagy tehetetlen, de velem szemben visszafogta magát. Ez a magatartásforma ca. 1 éve eltűnt nála és azóta "csend" volt nálunk. Az utóbbi hét hétben viszont többször is nekm jött, csápoló kézzel, megütött, direkt rálépett a lábamra, hogy fájjon, rugdossa a bútorokat, földhöz vágja a dolgait. Hiába mondom, hogy fáj, rámnéz és megismétli. Próbálok higgadt nyugalommal válaszolni, beszélni hozzá, hogy ez nem elfogadható, amit csinál, megfogni a kezét, de ez méginkább dühíti. Mintha arra hajtana, hogy üssünk vissza. Próbáltam beszélgetni vele róla, hogy tudatában van-e annak, hogy mit csinál, mire közli, hogy igen, tudja és néz haragos, villámló szemekkel. Aztán ha lecsendesedik nagyon kétségbe esik és rettenetesen sír. Ezen a síráson már hallom, hogy egy elkeseredett, lelkiismeretfurdalós sírás. Volt olyan is, hogy annyira belelovallta magát a sírásba, hogy ölben le kellett fogni, ott is csak vergődött, ordibált, majd lecsillapodott és jött a "megváltó" nyugalomba-sírás. Mindig is hirtelen, mozgékony gyerek volt, tele indulattal, ugyanakkor nagyon mimóza, finomlelkű, imádja az állatokat. Mintha csak a két véglet működne nála. Bármilyen egyszerű dolog kiválthatja nála ezt a viselkedést, pl. ha házit kell csinálni, vagy vacsorázni jönni, azaz általában, ha nem csinálhatja azt, amihez éppen kedve lenne. Nem tudom, játszhat-e benne szerepet, hogy titkolt terhességből származó, bébikorban örökbefogadott gyermekünk. Rengeteg könyvet olvastam már modern, verésmentes, beszélgetős, elmagyarázós gyereknevelésről, próbáljuk is alkalmazni. Mindig vannak csendes kiegyensúlyozott időszakok, majd ismét jönnek a a nehéz periódusok. Vigyem orvoshoz, vayg türelemmel folytassuk a tízszer-húszszor-beszéljük-meg-a-gyerekkel-a-dolgokat nevelést és majd "beérik" egyszer? Még hozzá kell tennem, hogy közösségben soha nem volt és nincs vele probléma, társai szereteik, pedagógusai szerint problémamentes gyerek. Köszönettel.

Legfrissebb cikkek a témában

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Anyuka!

Az agresszió minden esetben egy belső lelki feszültség talaján keletkezik, és kiutat keres magának. Ez a belső feszültség nyilvánult meg a körömrágásban, és jelent meg az Önök elleni agresszív viselkedésben is. Az iskolába kerüléskor a gyerekek egy része fokozott szorongást él meg, hiszen itt már elvárások vannak, előtörhet a megfelelésvágy is, és ha azt érzi, nehéz megfelelni, akkor fokozódik benne a szorongás. Dicsérjék, bíztassák, legyenek vele türelmesek, emellett fontosak a keretek is. Fontos a kommunikáció: „Amit csináltál az rossz, de te jó vagy. Amit csináltál, azt nem szeretem, téged szeretlek”. Segítsen neki kiadni az indulatait, feszültségeit, mutasson neki más formákat is. Ha érzi, hogy feszült, akkor mi mást tudna tenni. Sport, kispárna megütése, és bármi, ami kreatívan beépíthető a mindennapokba. A cél, hogy a feszültség kijöhessen, csak keretek között. A bábozás, rajzolás nagyon hatékony módszer erre, hiszen ott megjelenhet minden belső lelki tartalom, még ha a kicsi nem is tudja megfogalmazni. A feszültség így kívülre helyeződhet, kifejeződhet, és Önnek is segíthet megérteni, mi zajlik a kisfiában. Emellett a mai modern kutatások fényében elfogadhatjuk, hogy a mama hasában töltött 9 hónap, és az azt követő egy év meghatározó jelentőségű a személyiség fejlődésében. Az őt ott ért traumák megjelenhetnek a fejlődés során, és bár egy részük magától feldolgozódik az évek során a biztonságos családi légkörben, de érdemes lesz vele neki még ezzel foglalkozni terápiás keretek között, akár felnőtt korban is. Azt gondolom, hogy amennyiben sikerül ezeket a feszültségeket mederbe terelni, és nem jelentkeznek más viselkedésbeli problémák, a szerető családi légkör megfelelő közeg az ő növekedéséhez, pszichológushoz csak akkor szükséges őt elvinni, ha ezek a viselkedésbeli problémák otthon fokozódnak, vagy esetleg már az iskolában, a társai között okoznak nehézséget!

Minden jót kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2011. január 21., 10:55; Megválaszolva: 2011. január 25., 12:35
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Mi lehet a gond ?
Tisztelt Doktornő! Egy ideje, elkezdődött nálam egy aféle " elfelejtek levegőt venni" dolog, és társul egy gomboc erzeshez a...
Pánikbetegség
Tisztelt Doktornő! 15 éve vagyok pánikbeteg, és Velaxin kapszulát szedek rá. A tipikus pánikrohamok ugyan nem jönnek rám, viszont hajlamos vagyok...
Alvászavar
Tisztelt Webbeteg! 23 éves vagyok és rossz alvó. Éjjelente általában 2 alkalommal ébredek vizelési ingerre és megyek el a mosdóba, ezek után...
Tisztelt doktornő ! Óvodai...
Középső óvodai csoportban , rendszeres napi szintű 3 gyerek (5 évesek ) részéről a többi társa ellen a kisebb nagyobb bántalmazás , fizikai...
Elmebeteg az anyukám
Tisztelt Doktornő! Elkeseredésemben és tanácstalanságomban fordulok Önhöz. Édesanyámnak mindig is rossz természete volt. Kötözködő, agresszív...