Túlaggódom?

Tisztelt WebBeteg! Andrea vagyok 36 éves. Párszor kértem már önöktől tanácsot és kaptam is segítséget, most szeretném újra igénybe venni szakértelmüket és segítőkészségüket. Nem akarom hosszú lére ereszteni a problémámat de úgy gondolom az elejétől kell kezdenem mert nem tudom melyek lehetnek a fontos információk az önök számára.Szóval: 2010 júliusában kezdődött, napokig nem tudtam aludni, gyenge voltam, nem volt étvágyam, hol a hányinger, hol a hasmenés érzetem volt de egyikből sem lett semmi.Rosszul éreztem magam, néha a sírás kerülgetett.2nap után a körzeti orvos elküldött a belgyógyászatra ahol be is fektettek. A vérnyomásom ekkor már 150 körül volt a pulzusom pedig 120.Valamint elküldtek psychiátriai szakorvoshoz ahol elmondtam, hogy az utóbbi fél évben nagyon sok negatív dolog ért költözés, halál esett, súlyos betegségek a családban stb. Azt mondta ez olyan idegkimerültség féle, a papíromon diagnózisnak itt Disztimia szerepel.Egy hét bennfekvés után hazaengedtek.Kaptam: reggel 1tab. NebivEP 1tab.cipralex este 1tab.Fluvastatin Generiks UK80mg Valamint Stilnoxot de azt nem szedtem mert jól aludtam. Hazajövetelem után még egy hétig elég ramatyul éreztem magam és nagyon rosszul éltem meg, hogy psychiátriára is át kellett mennem, lelkileg bántott nagyon. De jártam rendszeresen kontrollra és decemberben el is hagyhattam a cipralexet. Viszont az is kiderült decemberben, hogy babánk lesz, így a belgyógyász tanácsára a többi gyógyszer szedését is abba hagytam.Véleménye szerint nem jelent a babákra gondot.hogy még szedtem mikor teherbe estem.Ráadásul első babák lesznek így van izgalom. Viszont mostanában néha fura érzésem támad amit nem nagyon tudok hova tenni, hogy csak a hormonok és a várandósság váltja ki belőlem, vagy újra beteg leszek, vagy meg sem gyógyultam, vagy ez valami maradandó a nyári nyavalyából/ez a hozzá nem értésemből adódik hiszen itt nincs semmi számomra laikusnak is kézzel fogható dolog egy adat ilyennek, ennyinek kell lenni és ez nálam amolyan vagy annyi.Vagy egyszerüen öregszem és jönnek elő a nyavalyák? Ráadásul nem is voltam szerencsére beteges típus néha egy kis megfázás táppénzen se voltam soha. Talán ezért is pláne utálom a kórházat, /bár tudom ki szereti/de ha az orvos habozik akkor én már kétségbe is estem. Könnyen elsírom maga, bár előtte is érzékeny voltam. Néha olyan aggodalmas vagyok, ha például felpörög a pulzusom már egyből aggódom remélem nem leszek rosszul, kapok rendessen levedőt minden rendben stb. A hirtelen melegfrontot a betegség óta nagyon rosszul viselem, az a napom semmit érő. Aggódom, ha ilyen nyavalyássá váltam helyt tudok-e állni 9hónapig na és persze utána pláne, mert még nagyon az elején vagyunk még csak 14 hetesek a bébik.Szeretnék én is boldog kismama lenni, amit szerencsére az idő többségében érzek de néha átcsapok egy idősödés lejtőjén megindult aggodalom kupaccá. Gondoltam rá bár nem tudom segítene-e ha tudnék relaxálni vagy a jóga, bár falun lakunk itt ilyen programokból sincs sok de megoldanám ha tudnám, hogy segít.Vagy ez teljes más nekem orvos kell? Sokszor azt lehet hallani a dolgok fejben dőlnek el, de, hogy kell az csinálni tud abban vki segíteni, szeretnék pozitívabb lenni ebben a dologban. Hát mégis csak hosszúra nyúlt a levelem és még lehet így is kimaradt ez-az, de remélem ami a válaszhoz szükséges infó az mind benne van. Izgatottan várom válaszát, segítségét előre is megköszönve Tisztelettel Andrea

Legfrissebb cikkek a témában

Ujpál Zsófia válasza Túlaggódom? témában

Kedves Andrea!

Bár a gyógyszerek átmenetileg segítenek feloldani a belső feszültséget, de hosszú távon nem adnak megoldást a problémára. Így azok a lelki tényezők, amelyek a nyári rosszulléthez vezettek, még most is hatással lehetnek Önre, ha még nem lettek feldolgozva. A gyógyszereknek biztosan nem volt káros hatása a magzatokra, viszont az aggodalom egészen biztosan nem segít! A jóga, relaxáció, autogén tréning, meditáció nagyon sokat tud segíteni, hogy ezt a belső lelki feszültséget enyhítse, amely aztán az immunrendszerre, általános hangulatra, a baba-mama kapcsolatra nagyon jótékony hatással van. Való igaz a mondás, fejben dől el. Emellett azzal is egyet tudok érteni, hogy amikor ezt halljuk, ösztönös reakcióként felmerül a kérdés: „Jó, de akkor most hogyan? ” Hiszen ezek szépen hangzó szavak, de ha tudnánk rá a megoldást, már valószínűleg megtettük volna. Ezért azt javaslom, keressen fel egy pszichológust, aki tud abban segíteni Önnek, hogy feldolgozza a múltbeli események érzelmi hatásait, és a „fejben dől el” mondatot a gyakorlatba is tudja ültetni!

Minden jót és sok boldogságot a kismamasághoz!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2011. január 18., 18:18; Megválaszolva: 2011. január 22., 10:28
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Pánikbetegség
Tisztelt Doktornő! 15 éve vagyok pánikbeteg, és Velaxin kapszulát szedek rá. A tipikus pánikrohamok ugyan nem jönnek rám, viszont hajlamos vagyok...
Alvászavar
Tisztelt Webbeteg! 23 éves vagyok és rossz alvó. Éjjelente általában 2 alkalommal ébredek vizelési ingerre és megyek el a mosdóba, ezek után...
Tisztelt doktornő ! Óvodai...
Középső óvodai csoportban , rendszeres napi szintű 3 gyerek (5 évesek ) részéről a többi társa ellen a kisebb nagyobb bántalmazás , fizikai...
Elmebeteg az anyukám
Tisztelt Doktornő! Elkeseredésemben és tanácstalanságomban fordulok Önhöz. Édesanyámnak mindig is rossz természete volt. Kötözködő, agresszív...
Miért érzem ezt
Mióta szültem 5 éve, azóta azt érzem, hogy a gyerek köztünk van. Van miidő, énidő egymásra a férjemmel, mégis azt érzem nem tudom a gyereket...