Mit tegyek?

Üdvözlöm Egy 35 éves háromgyerekes apuka vagyok, gyerekeim 4-8-12 évesek.12 év házasság után a feleségem (aki 34 éves) szerelmes lett egy nála 10 évvel fiatalabb férfiba persze titokban, de három hónap hazudozás után kiderült az igazság. A házasságunk nem volt tökéletes de nagyon jól megvoltunk, szerettük egymást, nagyobb veszekedések vagy, elköltözések soha nem voltak közöttünk.Rendezett körülmények között éltünk és élünk saját házunkban és neveltük a gyerekeinket. Most többszöri beszélgetés után ott tartunk hogy véglegesen eldőlt összeköltözik a férfival valami albérletbe mert ennek az embernek tulajdonképpen nincs semmije az ég világon még munkahelye sem volt, eddig.Természetesen nekem nagyon nehéz ezt elfogadni de beletörődöm és elfogadom. A problémám tulajdonképpen az hogy a gyerekek miatt megegyeztünk hogy a feleségem jön minden nap reggel és viszi a gyerekeket ovodába iskolába ithon lesz egész nap, it lesz ha betegek, itt alszik ha kell több napig is, mos főz takarít gondoskodik róluk, mint eddig, és csak délután mikor hazaérek munkából megy el ill.legtöbbször este fürdetés után menne el az új barátjához.Persze mindezt csak azért hogy a gyerekeknek ne legyen rossz! Azt nem tudom hogy hogyan lehet elszabadulni ill. felejteni azt az embert akit szerettem, ha minden nap látom vele kell töltenem bizonyos időt? Hogyan kell kezelni ezt a helyzetet. Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel János

Legfrissebb cikkek a témában

Ujpál Zsófia válasza szakítás témában

Kedves János!

Ez a helyzet valóban kihívások elé állítja az egész családot. A gyermekeknek szükségük van anyukára, különösen a legkisebbnek. A feleségétől ez egy meglehetősen felelőtlen döntés anyai szerepét illetően. A gyerekeknek nagyon nehéz a válás tényét feldolgozni, különösen, ha azt élik meg, hogy az édesanyjuk tulajdonképpen elhagyja őket. A gyerekeknek való kommunikáció nagyon fontos, segíteni kell nekik is feldolgozni a történteket. Fontos, hogy megértsék, nem ők a hibásak azért, ami a szüleik között történik. A gyermekek ugyanis, mivel nem értik, mi történik, hajlamosak önként, tudattalanul is önmagukat hibáztatni („ha jól viselkedtem volna, anyu és apu együtt maradt volna”, stb.) . A gyerekek érdeke, hogy minél többet tudjon az édesanyjuk velük lenni, emellett Önt az segítené a leginkább, ha minél kevesebbet találkozna vele. Az nem működik, hogy megy az élet ugyanúgy tovább, csak ő máshova megy haza aludni. Ez egy picit az anyuka önzőségéről szól itt. Gondolja végig, Önnek mi lenne jó, milyen keretek között tudná leginkább a saját lelki nyugalmát biztosítani, és alakítsa ki ezeket a kereteket! Minden bizonnyal dühös a feleségére a történtekért, ez a harag természetes, érthető, és ennek megélése szükséges lépés ahhoz, hogy el tudja engedni őt! Emellett érdemes arra is felkészülni, hogy mi lesz, ha majd a felesége meggondolja magát, rájön, hogy azzal a férfival nem tud mégsem együtt élni, és vissza akar táncolni. Hiszen szerelmesnek lenni könnyű, az együttélés már más dolog…

Minden jót és sok lelkierőt kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2011. január 14., 12:04; Megválaszolva: 2011. január 18., 12:37
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Pánikbetegség
Tisztelt Doktornő! 15 éve vagyok pánikbeteg, és Velaxin kapszulát szedek rá. A tipikus pánikrohamok ugyan nem jönnek rám, viszont hajlamos vagyok...
Alvászavar
Tisztelt Webbeteg! 23 éves vagyok és rossz alvó. Éjjelente általában 2 alkalommal ébredek vizelési ingerre és megyek el a mosdóba, ezek után...
Tisztelt doktornő ! Óvodai...
Középső óvodai csoportban , rendszeres napi szintű 3 gyerek (5 évesek ) részéről a többi társa ellen a kisebb nagyobb bántalmazás , fizikai...
Elmebeteg az anyukám
Tisztelt Doktornő! Elkeseredésemben és tanácstalanságomban fordulok Önhöz. Édesanyámnak mindig is rossz természete volt. Kötözködő, agresszív...
Miért érzem ezt
Mióta szültem 5 éve, azóta azt érzem, hogy a gyerek köztünk van. Van miidő, énidő egymásra a férjemmel, mégis azt érzem nem tudom a gyereket...