Figyelemzavar?

Tisztelt Szakértő! Kislányom 5 és fél éves nagycsoportos, 4. éve jár oviba. Jövőre iskolába megy. Értelmes, okos kislány, de a figyelmének irányíthatóságával problémák vannak., Amikor játszik, tv-t néz, eszik.. időnként egyszerűen nem "hall" minket. Illetve próbál - fejét néha odafordítja, de a szemei már ott ragadnak eredeti tevékenységénél. Bizonyos feladatok az oviban sem érdeklik. Pici korától öntörvényű, kissé hiperaktív mozgásában is. Az óvodában a felmérései (iskolaérettségi...) szerint már most is alkalmas az iskolakezdésre. Néhány területen még gyengébb (önmagához mérten), de az óvónő szerint is az akarom - nem akarom a teljesítmény kulcsa. A matekos jellegű feladatokban általában hibátlan. Nagyon szeret rajzolni (RQ 130-150), alkotni. Ha van kedve, itthon is rendkívül önálló (meglepiből egyedül megmossa a haját, terít...), máskor viszont az öltözködés is családi "dráma", mert minden érdekli, csak az nem. Néha arra gondoltunk, hogy bizonyos részképességek területén elmarad, máskor viszont ugyanazon a területen óriási meglepetéseket okoz. Néha úgy érezzük, hogy szinte kinevet minket. Szóval a kislányunk gyakran olyan, mint aki nincs is itt. Hiába szólunk, fogdossuk, nem reagál. Aztán később kiderül, hogy teljesen "képben volt"., Mennyire normális ez a jelenség ebben az életkorban? Tisztelettel: Mária

Ujpál Zsófia válasza figyelemzavar témában

Kedves Mária! A leírtak alapján a kislányánál nem áll fent a figyelemzavar jelensége. A figyelemzavar tünetei jól jellemezhető a következőkkel: „A gyermek észlelése ugrándozó, a feladatokat nem érti meg, vagy belekap, de nem képes folyamatosan odafigyelni. Képtelen sorrendiséget felállítani, hogy mi a fontosabb, idejét nem tudja beosztani. Nem tud elhatározni és végrehajtani.” A kislányánál inkább az öntörvény szó a találó, ahogyan Ön is írta., Amihez kedve van, azt csinálja, amihez nincs, azt nem. Ez a nevelésében egy nagyon fontos szempont lehet: őt nem lehet kényszeríteni, mert csak ellenáll, viszont az elvégzett dolgokat értékelni kell, dicsérni. Érdemes az általa nem kedvelt tevékenységeket is összekapcsolni az önállósággal – így csinálva neki nagyobb kedvet hozzá. A fokozott mozgásigényét pedig minél több mozgási, sportolási lehetőséggel támogassák! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet