Gyermekpszichológia

Kedves Doktornő/Doktor Úr! 32 éves anyuka vagyok. Van egy 5 és fél éves kisfiam. Egy éve hagyott itt minket a férjem, ez akkor látszólag nem viselte meg annyira Őt. Tudom, hogy szereti az apját, de apa soha nem játszott vele, soha nem voltak közös programjaik, így nem is ragaszkodik hozzá annyira, mint a gyerekek általában az apjukhoz. A válás után többször is kérdeztem az óvónőket, látnak-e valamit a kisgyereken, de mindíg csak jó dolgokat mondtak. Véleményük szerint kinyílt a kisfiam, mióta ez történt. Ebben biztos van is igazság, mert addig nem nagyon barátkozott senkivel, most pedig barátai vannak. Nem rosszalkodik, nem verekszik. Én is figyeltem többször, hogy viselkedik, figyeltem a rajzait is, de nem láttam rajta problémát. Megpróbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne sérüljön. Továbbra is ugyanott lakunk, ahol eddig, a jól megszokott környezete megmaradt, bár ezért most egy kicsit többet kell, dolgoznom és kevesebb időm jut rá. Mindezek ellenére minden nap játszom vele, és sok közös programunk is van. Minden este beszélgetünk, ha szeretné mesét is olvasok, és együtt alszunk el. Szerencsére segítségem is van, nem messze lakunk a szüleimtől és anyukámat nagyon szereti. Mikor felsorolja, kiket szeret, mindíg én és anyukám vagyunk az első helyen. Az apukája heti egyszer, hétvégén egy napra viszi el Őt, de nem kényszerből, menni is szeretne hozzá. Nem olyan régen belépett az életembe egy férfi. Elvált és vannak idősebb (15-20 éves) gyerekei. Ismerem több éve, és nem a kapcsolatunk elején mutattam be a kisfiamnak, hanem amikor már tudtam, hogy talán Ő lehet az igazi. Nagyon szereti a gyerekeket és tudom, hogy jó apja lenne. Többször is beszélgetünk róla a kisfiammal és mindíg jó érzéssel emlegeti, de amikor belép hozzánk minden megváltozik. Próbálunk vele együtt hármasban játszani, de mindíg mindennek sértődés a vége. Volt már, hogy bele is rúgott a páromba. Bántani soha nem bántjuk, de leszidom érte nagyon. Látom, hogy néha Zsomborka (a kisfiam) is próbál közeledni a páromhoz, aztán visszavonul. Azt is el kell mondanom minden elfogultság nélkül, hogy nagyon okos kisgyerek, minden érdekli. Összead, kivon (20-ig), olvasni és írni tanul (ezt nem én eröltetem neki, ő kérdezgeti a betűket). Érdekli minden, mi és hogy működik és mi miért van. Nem tudom, hogyan tudnánk elfogadtatni vele a páromat. Ő is probálkozik, néha vesz neki ezt-azt (apróbb dolgokat) és sokat játszik vele, mikor nálunk van. Nem jön hozzánk sűrűn, kb. havi 3-4-szer van itt 2-3 órát. Lehet, hogy ez a baj, hogy keveset vagyunk hármasban, vagy több közös programot kellene csinálnunk? Sokat gondolkodtam már ezen, hogyan javíthatnánk a helyzeten. Nem tudom, mit csinálhatnék. Nem tudom, elég-e, amit a helyzetről leírtam, nyilván jobban meg kellene ismernie minket és a helyzetet ahhoz, hogy tanácsot tudjon adni, de abban bízom, hogy talán néhány általánossággal tud majd segíteni, hogy ebben a helyzetben mit tehetnék. Válaszát és munkáját előre is köszönöm! Üdvözlettel: Katalin

Legfrissebb cikkek a témában

Ujpál Zsófia válasza a pszichés probléma témában

Kedves Katalin! Azt gondolom, hogy nagyon nagy figyelemmel, nagy tudatossággal neveli a kisfiát, ezért is viselte minden nehézség nélkül a válást is. Természetes reakció a részéről, hogy kezdetben kissé elutasító az új férfival szemben. Ahogyan érzi, hogy ez a férfi egyre fontosabb lesz az Ön számára, úgy nőhet benne ez az ellenállás. Több dolog állhat a viselkedése mögött, de mindegyiknek az a vége, hogy kissé haragszik az „új jövevényre”. Önök eddig az elmúlt évben ketten voltak, azaz az édesanyja csak az övé volt, és most felléphetett benne egy egészséges féltékenység, hogy most már anyu figyelme meg fog oszlani. Említette, hogy többször beszélgettek már Zsomborkával a jelenlegi párjáról. Ilyen alkalmakkor megkérdezheti tőle, miért olyan undok vele néha, miért bántja. Azt is próbálja meg elmagyarázni neki az ő szintjén, hogy hogyan működik egy kapcsolat két felnőtt között. Azaz apu és anyu nagyon jól kijöttek egymással, csak aztán már sokat veszekedtek, és ezért külön élnek tovább. Ettől még szeretik egymást, csak már nem annyira hogy együtt is lakjanak. Most anyu talált egy olyan embert, akivel jól érzi magát, és ezt az embert ő egyre többet fogja látni. Fontos, hogy a kisfiú értse, mi történik körülötte, hiszen a nem mondja el neki senki, akkor ő kitalálja a maga verzióját, ami ijesztőbb lehet számára, mint a valóság. Emellett azt gondolom, hogy a kisfiú nagyon jól veszi az akadályokat, és a néhány indulatkitöréstől eltekintve jól fogadta az új férfi jelenlétét, csak idő kell neki, hogy lássa, nem fog ettől semmi sem megváltozni az ő életében. Minden jót kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2010. augusztus 24., 13:14; Megválaszolva: 2010. augusztus 27., 18:10
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Pánikbetegség
Kedves Doktornő! A panaszom a következő: Már régebb óta küzdök pánikbetegséggel és szorongással. Az utóbbi időben ez kezd fel erősödni....
Mi lehet velem
Pár éve meghalt a párom. Vele 14 évig éltem együtt. Kezdetektől imádtam a kutyákat, cicákat így lett nekünk is. Ha megláttam egy kutyát cicát...
pszcihiátria intézet
Tisztelt Doktornő, Testvérem bipoláris zavarral jelenleg a Jáhn Ferenc kórház pszcihiátriai osztályán kezelik (január eleje óta). Szeretnénk...
Mi okozhatja?
Tisztelt Válaszadó! Az öcsém 14 éves, születésétől kezdve szívbetegségben szenved valamint hamar (kb. 6 hónapos korában) kiderült, hogy a jobb...
Idegrendszer erősítés
Második gyerekem óta ( 2 éve ) nagyon meggyengült az idegrendszerem. Kis korkülönbség van köztük. Tavaly mióta szültem, azóta már idegesít a...